Mercurius Info Tour erdélyi idegenvezetők jegyzetei


Bánság földrajzi és történelmi terület a Kárpát-medence délkeleti részén. A Bánság három államhoz tartozik: a nagyobbik része a Kelet-Bánság, amely Románia területéhez tartozik, a kisebbik részét kitevő Nyugat-Bánság a szerbiai Vajdaság területén helyezkedik el, illetve egy csekély része Magyarországon található, Csongrád megye déli részén.

A Bánság (németül, románul, szerbhorvátul: Banat) természetes földrajzi határai délen a Duna, nyugaton a Tisza, északon a Maros, keleten pedig a Ruszka-havas, valamint a Temes és a Cserna folyók völgye a Déli-Kárpátok lábainál. Az 1876-1918 közötti Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék területe. A honfoglalás kora óta magyarlakta terület, a középkorban síksági részét Temesköznek nevezték. Ebben az időben viszonylag sűrűn lakott táj, bár oszmán-török beütések már a 14. sz. végétől fenyegették déli vidékeit. Temesvár eleste (1552) után fokozatosan elnéptelenedett és a vár visszafoglalásáig (1717) teljesen elvadult az egykor gazdag és termékeny mezőgazdasági terület. A török kiűzetése után a bécsi kormány nem ismerte el a régi birtokosok jogi igényeit, hanem a háborúk tetemes költségeire hivatkozva az egész vidéket kincstári tulajdonnak nyilvánította. Nem kebelezte be a magyar királyságba, hanem 11 vidékre osztva Temesi Bánság néven katonailag Bécsből kormányozta (Temeswarer Provinz, Banatus Temesvariensis). Az első évtizedekben – csekély kivétellel – csak német katolikus telepesek költözhettek be a Bánságba. Mercy tábornok, az első katonai parancsnok, nagyszabású mocsár-lecsapolási és folyamszabályozási munkákat indított meg. Először rokkant és kiszolgált katonákat telepítettek le, majd 1724-től toborzott német telepesekkel folytatta a betelepítést.

A temesvári Losonczy-tér

A Bánság német lakossága szinte az egész német nyelvterületről gyűlt össze. Egy időben kényszertelepítés is folyt. Ausztriából kitoloncolt bűnözőket és nem kívánatos társadalmi elemeket költöztettek be a területre. A második nagy telepeshullám az 1763. évi Mária Terézia-féle benépesítési törvénnyel kapcsolatos. II. József alatt is történt jelentős német bevándorlás, sőt 1799, 1802, 1808 és 1812-ben is érkeztek kevés számban németek. 1720-1740 között a németekkel együtt kisszámú olasz, spanyol és francia telepes is bevándorolt, akik hamarosan elnémetesedtek.

Szerbek kevesen a török hódoltság alatt is laktak a vidéken, 1740 után pedig a Maros és Szeged vidékéről a Dél-Bánságba húzódtak le, illetőleg 1751-ben a tiszai határőrvidék feloszlatása miatt telepedtek le Kikinda környékén. 1737-ben kaptak engedélyt a bevándorlásra a törökök elől Olténiából menekült katolikus bolgárok.

A románok már a 15. sz-ban is éltek a Temesközzel határos keleti hegyvidéken, a 18. sz. folyamán telepítés és önkéntes vándorlás következtében a Bánságban mindenütt falvakat alapítottak. A 18. sz. végétől Torontál és Temes vármegyék déli részén szlovák, a 19. második felében Krassó-Szörényben cseh falvak is keletkeztek. Különös színfolt a Karas-folyó felső völgyében a szerb-bolgár határról származó délszláv népcsoport, a krasovánok. Ezek valószínűleg az 1740-es években vándoroltak mai lakóhelyükre. A sokféle telepítési akció következményeképpen a Bánság a történeti Magyarország legtarkább nemzetiségű tájává lett, a magyarok azonban csak a legutolsók között települhettek le e vidékre. Bár a török kivonulása után spontán több ezer magyar költözött be a kialakuló városokba (Temesvár, Becskerek, Versec stb.), helyzetük csak akkor változott, amikor 1778-ban Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes központtal szervezett német, szerb, illetőleg román határőrvidékek kivételével a Bánság közigazgatásilag visszakerült Magyarországhoz.

Herkules-szobor Herkulesfürdőn

A magyarok idetelepítését, a nemzetiségektől eltérően, csak kis részben a kincstár, nagyobbrészt földesurak szervezték. A földesúri telepítések jelentős hányada szerződéses dohánykertész község volt. Közülük számos csak néhány évig állott fenn, lakosságuk szétszéledt, máshova települt. 1781-ben Békés vármegyei reformátusok költöztek Ittebére, 1782-ben felső-magyarországi katolikusok Csókára, 1783-ban a Heves vármegyei Erdőtelekről jött telepesek Párdányban szálltak meg, de a Béga gyakori áradásai miatt Ótelekre és más községekbe költöztek át. A 18. sz. végén jött létre tiszántúli és sárközi református magyarokból Végvár (Rittberg).

Alföldi magyarok, elsősorban Szeged vidéki, Csongrád és Csanád vármegyei dohánykertészek alapították Szaján (1804), Magyarszentmárton (1806), Majláthfalva (1819), Gátalja (1823), Udvarszállás (1835), Magyarszentmihály, Ürményháza (1840 k.) és más községeket. 1817 után nem magyar telepes már csak szórványosan került a Bánságba. 1867 után folyamatossá vált a magyar telepítés – közben 1873-ban a határőrvidéket is megszüntették – és a Bánság a korabeli Magyarország telepítési akcióinak csaknem kizárólagos színterévé vált.

1920-ban a trianoni békeszerződés a Bánság északi és keleti részét Romániának, a nyugati és déli részét Jugoszláviának [Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak] ítélte, csupán kis északi csücske maradt Magyarország területe. A jugoszláviai németeket a második világháború után kitelepítették.

A terület tehát etnikailag nagyon színes, a többségét románok és szerbek alkotják, de kisebb számban élnek itt magyarok, németek, romák, szlovákok, ukránok, horvátok, csehek, bolgárok is.

A Bánságból igen sok kiválóság származik, híres szülöttjei közül megemlíthetjük:

Bartók Bélát (1881–1945), aki Nagyszentmiklóson született világhírű zeneszerző, zongoraművész, zenetudós, a magyar népzenetudomány világhírű mestere; Klapka Györgyöt (1820–1892), aki Temesváron született, az 1848–49-es szabadságharc honvéd tábornoka; Kós Károlyt (1883–1977), aki ugyancsak temesvári születésű építész, író, politikus, könyvkiadó, grafikus, az Erdélyi Szépmíves Céh megalapítója. Nagyszentmiklóson született 1834-ben Heim Péter (1834–1904) mérnök, a magyar posta- és telefonhálózat kiépítője, akinek fiáról, Heim Pálról (1875–1929) van elnevezve a budapesti gyermekkórház. Gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) is Bánság szülöttje, a 20. század legjelentősebb magyar kultúrpolitikusa Magyarpécskáról származik.

Téry Ödön 1856. július 4-én született Óbében, s 1917. szeptember 11-én hunyt el Pesten. Orvos volt s a szegények orvosának is nevezték. A hazai turistamozgalom egyik alapítója és vezetője. A Magyar Turista Egyesület megalapítója, elnöke, a Turisták Lapjának szerkesztője. 1898-ban ő hozta létre Dobogó-kő első menedékházát. Ott van emlékműve. A Magas-Tátrában a Tar-pataki-völgyben, Ő építette a Téry-menedékházat, mely a mai napig működik. Több Tátra-csúcsot megjárt.

Bánság ugyanakkor telítve van rejtett kincsekkel. Főbb városai, turisztikai látványosságai kihagyhatatlanok:

A temesvári Szent György katólikus székesegyház (Dóm)és a Szentháromság-szobor

Temesvár – a Bánság központja. Belvárosa kiemelt turisztikai látványosság a kiránduloknak. A Szent György római katolikus székesegyház 1736 és 1773 között épült barokk stílusban. Mellette található a Szentháromság szobor. Szabadság téren található a régi városháza, a piarista gimnázium és a Hunyadi-várkastély. A Hunyadi-várkastélyt Károly Róbert építtette 1318-ban, később Hunyadi János átalakíttatta, majd az 1849–es ostrom alatt leomlott. 1851-ben újáépítették. Nagy kiterjedésű múzeumának 22 termében 50 000 tárgyat őriznek, a természettudományi részének 23 termében pedig 16 000 darabos madár- és 21 000 példányos lepkegyűjtemény található.

Nagyszentmiklós – Temesvártól kb. 65 kilométeres távolságra lévő kisvárosban, a magyar – román határ közvetlen közelében, a magyar történelem két neves személyisége született, Révai Miklós és Bartók Béla. Révai Miklós, nyelvész, polihisztor 1750 február 24-én született, emlékére a helyi római – katolikus templomba 2007 áprális 2 –án, halálának 200 éves évfordulóján fehér marványtáblát álìtottak. Bartók Béla A kis Temes megyei településen született a neves zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, számos közép – europai nép népzenéjének nagy gyűjtője. 1970 –től kétnyelvű szülővárosában emléktábla található a Brediceanu (Cerbului) utca 3 szám alatt lévő ház homlokzatán, amely helyén álott hajdanán a szülői ház.

Buziásfürdő – A kisváros Temesvártól 30 kilométeres távolságra a Szilasi dombok lejtöjén található. Hìres gyógyvizére első ìzben Lindenmayer B., a közalapìtványi uradalom orvosa hivta fel az uradalmi igazgatóság figyelmét 1809 –ben. Felügyelete alatt 1811 –ben és 1816 –ban komoly kutatások folytak, eredményként 5 forrást tártak fell. A településen lévő parkban állott egy félkör alakú dìszpad, melyen gyakran megpihent Deák Ferenc, a nemzet bölcse Buziási tartozkodása alatt. A padot valamikor az 1980 –as években illetéktelen kezek széttörték. Jelenleg a főút melett található a Református Központ melynek udvarán állìtották fell 2001 május 26 –án Treffort Ágoston bronzmelszobrát, valamint szintén itt 2002 –ben a Deák pihenőpad mását. Jelenleg a település legismertebb forrása a Phönix – forrás.

Herkulesfürdő – Az egykoron virágzó fürdőélettel büszkélkedő település az Osztrák – Magyar Monarhia egyik leghíresebb és legszebb fürdőhelye volt. A fürdőhely kifejlődéséhez hozzájárult a térség kitűnő ionizált levegője, amely megfelel 3000 méteres magasságnak. Herkulesfürdő Európa legrégibb ismert fürdője, hiszen vizének gyógyerejét már a rómaiak is ismerték és használták. A rómaiak, Trajánusz császár idejében, 105 – 107 között, fürdőket létesítettek itt “Ad aquis Herculi sacerdos” (Herkules szent vizeihez) vagy “Thermae Hercului ad Mehadium” (Herkules mehádiai hévizei) néven. A fürdőhely fénykorát 1852 után élte, ekkor épült fel a mai napig látható, számos épülete, mint a gyógycsarnok, Rezső és a Ferenc József udvar, a kupolás Szapáry fürdő és számos magán villa. A Monarhia előkelőségei, köztük Ferenc József császár és felesége Sisi gyakran és szivesen tartózkodott Herkulesfürdőn. A XIX. század második felében tovább nő a fürdő hírneve, hiszen számos diplomata találkozó helye lesz. A Vaskapu – csatorna felavatásakor Herkulesfürdőn találkozott Ausztria – Magyarország, Románia és Szerbia uralkodója. A térség éghajlata enyhe, az évi középhőmérséklet + 14° C, mivel a környező magas hegyek felfogják az erős szeleket. Herkulesfürdő fő épülete a Domogléd lábánál található, gyógycsarnok és Kasinó, amelyek előtt található a Gizella park, mely közeppén tornyosul egy hatalmas idetelepített mamutfenyő. A gyógycsarnokot zárt folyosó köti össze a Rudolf és a Ferenc József udvarral. A zárt folyósót azért építették, hogy hideg esetén az előkelő császári vendégek ne menjenek ki a szabad levegőre. A két hatalmas palotával szemben található az Erzsébet villa, ahol számtalanszor megszált Erzsébet császárné. A Cserna jobb partján található a francia reneszánsz stílusba épült kupolás Szapáry fürdő (a törött ablakokon be lehet kukucskálni és el lehet képzelni a monarhiabeli időket idéző báltermek hangulatát). A kétemeletes épületekkel övezet főtéren emelkedik az 1847 –ben állított szürke márványból faragott kút, amelyket ágyúfémből öntöt Herkules vas szobra díszít.

A Széchenyi-út a Kazán-szorosban

Orsova és a Kazán-szoros – Arómaiak idején a Dierna nevű erőd volt itt. Honfoglaláskori leletek igazolják, hogy Árpád népe egyből megszállta e vidéket is a Dunáig. Árpádkori temetőt is feltártak. A népvándorlás korában összedőlt római erőd közelében az Árpádkorban épült újabb vár, melyet már Nagy Lajos király idejében újjá kellett építeni. A várat Mohács után foglalta el a török, s 1688-ban került vissza. Ekkor új erődök épültek, egyik a szigeten. Még a 18. században is véres harcok folytak Orsova és az erődsziget, Adah Kaleh birtoklásáért. Sziget-vár törökül.

1737-ben a törökök felégették Orsovát. Adah Kaleh csak 1790-ben került végleg vissza. A sziget a 19. században vámszabad, török lakosságú, török birtok volt, a Monarchia fennhatósága alatt.

Orosvából sétahajók indulnak a Kazán-szorosba, ahol mindig vasregényes táj köszönt ránk. A Duna-meder sziklás, nehezen hajózható volt. A déli oldalon vezetett a római út, Traianus útja, az északi oldalon a Széchenyi út. A 19. század elején Széchenyi és Vásárhelyi a hajózhatóság idejét a sziklák robbantásaival és csatornák mélyítésével, ill. a part mentén sziklába vágott út építésével növelték. Elérték, hogy a korábbi 150 nap helyett évente 290 nap lett hajózható a Duna itteni szakasza. Alacsony vízállásnál a hajók rakományait szekerekre rakták és a part mentén létesített úton fuvarozták át, s rakták vissza a hajókra. A szerbek és a románok a 70-es évek elejére megépítették Vaskapu duzzasztógátját és vízi erőművét Orsova és Szörényvár között, amely jelentősen megemelte a Duna ezen szakaszán a vízszintet. Egész települések és szigetek kerültek víz alá, többek között a régi Orosva és Adah Keleh szigete is, ugyanakkor a Traianus út és a Széchenyi út nagy része is. A mai Orosva tulajdonképpen az 1970-es években nyerte el mai formáját. Adah Kaleh sziget török lakossága részben Törökországba, részben Dobrudzsába költözött.

Zarándokhelyei is messze földön híresek:

A máriaradnai kolostor temploma

Mária-Csiklova – Sarlós Boldogasszony bánsági búcsújáró helye, a Bánságnak Máriaradna után a legjelentősebb búcsújáró központja.

Tornya – Szűz Mária egykori jelenésének kegyhelye.

Máriaradna – A Maros mente, a Bánság és a szegedi nagytáj legnagyobb Szűz Mária kegyhelye. Kegyképét 1668-ban vásárolta Vrichnonassa György nyolcvanéves vallásos bosnyák ember egy olasz képkereskedőtől, melyet később a radnai templomnak ajándékozta. Nagy tisztelete főleg 1695. szeptember 8-tól származik, ugyanis a törökök II. Musztafa szultán uralkodása alatt rohammal bevették Lippa városát, és a radnai kolostor, s felgyújtották a kegyképolnát, amely porig égett, csak egyetlenegy tárgy maradt sértetlen a lángok között: a szent Szüzet ábrázoló oltárkép. 1895-ben a csodás esemény évfordulóját nagy fénnyel ünnepelték meg Radnán.

 

Témához kapcsolódó Erdély-programjaink

Idegenvezetés Erdélyben

Ossza meg