"Mindenkinek megvan mindene, s mégse boldog senki... " Egy csíki székely ember nyelve és világképe Tánczos Vilmos néprajzkutatója a Kárpát-medencének és kiváltképp a csángóknak, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének oktatója. Régi késztetésének tett eleget azzal, hogy Csíkszentkirályon élő édesapja, Tánczos Simon gondolatait, emlékképeit kötetbe rendezte. Hogy bepillantást adjon a székely emberek lelkivilágába, különös tartásukba, büszkeségükbe. Az Elejtett szavak második fejezete, a Csíki parainézisé-ben a főhős, a csíkszentkirályi Tánczos Simon egyes szám első személyben elhangzó megszólalásait fonetikusan jegyezte le a szerző: ’’Ezelőtt minden egésszen másképpen vót, met akkor egymásra vótunk utalva, segitteni kellett egymáson, másképpen megélni nem lehetett. Akkor mindenki odafigyelt a másikra, s ha valakinek valamire szüksége vót, sokszor nem kellett még szólani se .... Akkor, ha tettünk egymásétt valamit, azt nem tartottuk úgy fülitől farkáig pontosan számon, akkor nem számolkodott el a munkájával senki sem ... De most má elyen segítségek nincsenek. Most, ha valaki a másiknak két szalmaszálat keresztbe tesz, akkor má nyomba s azonnal kéri érte a fizetést. A szülőfőd, az nagy dolog. A haza ott van örökké, ahol az ember születik, s ahol felnő ... Teli van a világ velünk, ahogy az ének mondja, bujdosó, sorsverte székelyekkel. De azétt, ha jól megnézzük, nem es vótak olyan sorsverték azok, akik innen elmentek, egy se halt vóna meg étlen itthon se, inkább a színe s a java ment el a falunak örökké ... Sikerült ejisze az életik odaki es, s adja a Jóisten, hogy sikerüljön es mindenkinek, aki elment. De azétt látom, most es mindegyre haza-hazajárnak, húsvétkor, karácsonykor, de különösen nyáron, Szent Istvánkor örökké csak itthon vannak. Úgy látszik, mégse érzik jól egésszen magikot odaki abba a nagy boldogságba, met másként mit nyisletnének itt annyit, azokkal a fényes autókkal, métt akarnak itthon ünnepelni, métt nincsenek jól ott, ahol vannak? ... Met a szülőfölddel es
„Mindenkinek megvan mindene, s mégse boldog senki… „ Egy csíki székely ember nyelve és világképe Tánczos Vilmos néprajzkutatója a Kárpát-medencének és kiváltképp a csángóknak, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének oktatója. Régi késztetésének tett eleget azzal, hogy Csíkszentkirályon élő édesapja, Tánczos Simon gondolatait, emlékképeit kötetbe rendezte. Hogy bepillantást adjon a székely emberek lelkivilágába, különös tartásukba, büszkeségükbe. Az
