A mai Közép-Szlovákia szívében, hegyek és erdők ölelésében sorakoznak a történelmi Felvidék híres bányavárosai: Selmecbánya (Banská Štiavnica), Körmöcbánya (Kremnica) és Besztercebánya (Banská Bystrica). Ezek a városok évszázadokon át a Magyar Királyság gazdasági és műszaki központjai voltak: aranyat, ezüstöt és rezet adtak Európának, itt születtek bányászati újítások, királyi pénzek és egy sajátos polgári–bányász kultúra.
Aki ma felkeresi a felvidéki bányavárosokat, nem pusztán szép történelmi tereket lát: tulajdonképpen a közép-európai történelem egyik legsűrűbb „metszetét” járja be néhány városnyi távolságon belül.
A felvidéki bányavárosok szerepe a Magyar Királyságban
A 13. századtól kezdve a magyar királyok tudatosan fejlesztették a felvidéki bányavidéket. Német bányászokat és kézműveseket hívtak be, királyi szabad városi jogokat adtak a településeknek, és létrejött a közép-felvidéki bányavárosok szövetsége.
A bányavárosok:
a Magyar Királyság kincstárának legfontosabb bevételi forrásai közé tartoztak,
aranyat, ezüstöt és rezet termeltek,
a bányajog, a bányatechnika és a pénzverés innovációs központjai voltak,
és egy sajátos, tehetős polgári réteget neveltek ki, amelynek házai ma is a főterek palotasorait adják.
A bányászat nemcsak nyersanyag-kitermelést jelentett: bányakamarák, királyi pénzverdék és nagy kereskedőházak működtek itt. Elég a besztercebányai rézre építő Fugger–Thurzo-vállalatra gondolnunk, amely a 16. század Európájának egyik legmodernebb rézkereskedő társasága volt.
Selmecbánya – az „ezüstváros” és a bányászat főiskolája
Selmecbánya különleges fekvésű város: egy egykori vulkán kalderájában, a Selmeci-hegység erdős lejtői között fekszik. Történelmi belvárosa és a környező bányászati emlékek együttese ma az UNESCO Világörökség része. A középkori és barokk polgárházak, a templomtornyok és a meredek utcák azonnal megadják a város jellegzetes hangulatát.
A látogató számára kihagyhatatlan:
a Szentháromság tér díszes házaival és templomaival,
az Ó- és Újvár, amelyek egykor a város védelmét szolgálták,
a földalatti bányamúzeum, ahol sisakban és lámpával lehet végigjárni a történelmi tárókat.
Selmecbánya a bányászati és erdészeti oktatás egyik bölcsője is: a selmeci akadémia és a legendás diákhagyományok fontos szellemi örökséget jelentenek a magyar műszaki felsőoktatás számára.
Irodalmi pillanatkép Selmecbányáról – Mikszáth Kálmán
Mikszáth úgy rajzolja meg Selmecbányát, hogy szinte magunk előtt látjuk a meredek utcákat és a hegyre tapadó házakat:
„Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmeczbánya… Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tuczat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alaku házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez.”
Mikszáth Kálmán: Az aranykisasszony
Szitnya hegye – a bányavárosok fölötti zord őrszem
Selmecbánya fölött tornyosul a Szitnya, ahonnan legendás panoráma nyílik a hegyvidékre. Mikszáth sorai egyszerre érzékeltetik a táj zordságát és különleges szépségét:
„A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha. A zimankós »Szitnya«, a »felhők szeretője« erővel aszott keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak… Ha tehát eső nem esik, szél sivít végig a zig-zugos utczákon és sikátorokon.”
Mikszáth Kálmán: Az aranykisasszony
Körmöcbánya – az arany és a pénzverés városa
Körmöcbánya a középkor egyik leghíresebb aranybányász városa volt. A környező hegyek aranyban gazdag ércei tették lehetővé, hogy itt jöjjön létre a Magyar Királyság legfontosabb pénzverdéje. A „körmöci arany” fogalom lett: a körmöci aranyforintok és dukátok finomságuk miatt Európa-szerte keresett pénzek voltak.
A történelmi belváros ma is őrzi a régi gazdagság nyomait:
a várfallal övezett templom- és várkomplexum,
a szűk, kanyargós utcák,
a bányászati múltat bemutató múzeumok és kiállítások,
a felszín alatt egykor húzódó tárókhoz kapcsolódó műszaki emlékek.
Körmöcbánya a bányavárosok szövetségének egyik vezető tagja volt, „Arany Körmöc” néven is emlegették – nem véletlenül.
Besztercebánya – rézváros a Garam völgyében
Besztercebánya a Garam völgyében fekszik, hegyvidéki dombok ölelésében. Ma is fontos regionális központ és egyetemi város, de múltját alapvetően a réz-, ezüst- és aranybányászat határozta meg. A 13. században kapott szabad királyi városi rangot, tágas főtere gótikus és reneszánsz polgárházakkal ma is az egyik legszebb a Felvidéken.
A városképet a várfalak, a főtér tornyai és a Garam völgyére nyíló kilátás formálják. A múzeumok és interaktív kiállítások a középkori rézbányászat világát, a Thurzo–Fugger rézvállalat történetét és a bányászközösség mindennapjait mutatják be.
Irodalmi pillanatkép Besztercebányáról
Mikszáth Besztercéje egyszerre békés, „nyári délutáni” város és drámai események színhelye:
„Míg vidáman fürdött a nyári délután verőfényében a szelíd Garam partján a szép öreg Besztercze város, nem is sejtve, nem is álmodva a feje fölé tornyosuló veszedelemről, addig Pruzsinszky Szaniszló mindent elkövetett a megmentésére.”
Mikszáth Kálmán: Besztercze ostroma
Felvidék és Erdély – bányavárosok egy közös térben
Bár ma két külön országrészhez tartoznak, a felvidéki bányavárosok és Erdély bányavidékei évszázadokon át ugyanannak az államnak, a Magyar Királyságnak a gazdasági „magterületei” voltak. Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya aranya, ezüstje és réze ugyanabba az államkincstárba folyt be, mint Radna, Abrudbánya, Nagybánya vagy a tordai és vízaknai sóbányák jövedelme. Mindkét térségben német nyelvű bányászok és polgárok telepedtek le – Felvidéken a kárpáti németek, Erdélyben a szászok –, akik a középkori Európa élvonalába tartozó bányászati tudást és városi kultúrát hozták magukkal.
A felvidéki bányavárosok egyfajta jogi és szervezeti mintát is jelentettek Erdély számára. Selmecbányán és a többi felvidéki városban viszonylag korán, már a 13–14. században írásba foglalták a bányajogot és a városi szabadságokat, amelyek később az erdélyi bányavárosok szabályozására is hatottak. Amikor a 16–17. században egységesebb bányarendeletek születtek, ezek a királyság teljes bányavidékére – így Erdélyre is – kiterjedtek, közös jogi keretet hozva létre a nemesérc- és sóbányászatnak.
A két vidék kapcsolata nemcsak elméleti: a 17. század elején Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tudatosan telepít át felvidéki bányászokat Erdélybe. Célja az volt, hogy a Felvidéken felhalmozott szakértelemmel új lendületet adjon az erdélyi arany- és ezüstbányászatnak, és növelje a fejedelmi kincstár bevételeit. Így jelentek meg felvidéki mesterek és bányatisztek az Erdélyi-érchegység falvaiban, akik új technikákat, munkafegyelmet és szervezési mintákat hoztak magukkal.
A 18–19. században pedig Selmecbánya vált az egész magyar és erdélyi bányászat szellemi központjává. A híres Bányászati és Erdészeti Akadémián nemcsak felvidéki, hanem erdélyi bányák és sóbányák leendő mérnökei, tisztjei is tanultak, majd innen tértek vissza Tordára, Vízaknára vagy Nagybányára. Így lett a Felvidék és Erdély kapcsolata nemcsak gazdasági, hanem szellemi értelemben is szoros: ugyanaz a tudás, ugyanaz a bányakultúra formálta a Kárpát-medence két végpontján működő bányavárosokat.
Mit él át ma az utazó a felvidéki bányavárosokban?
A felvidéki bányavárosokban járva az ember egyszerre tapasztalja meg a középkori városok zárt, fallal körülvett világát és a környező hegyvidék nyitottságát:
középkori és barokk főterek, templomok, kolostorok, polgárházak rajzolják ki a városok sziluettjét,
a lejtőkön bányatavak, erdős hegyoldalak, elhagyott tárók és aknák beszélnek a bányászmúltról,
a földalatti bányatúrák, a bányamúzeumok és az interaktív kiállítások testközelbe hozzák a bányászok egykori munkáját.
A városok egyúttal jó kiindulópontot jelentenek a környező hegyek – a Selmeci- és a Körmöci-hegység, az Alacsony-Tátra vagy a közeli Fátra-vidék – felfedezéséhez: könnyebb kilátótúráktól a komolyabb gerinctúrákig sokféle lehetőség kínálkozik.
Felvidéki bányavárosok a magyar emlékezetben
Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya neve a magyar történelmi emlékezetben jóval több, mint földrajzi név:
a Magyar Királyság gazdasági erejét szimbolizálják,
a bányajog és a bányatechnika fejlődésének kulcshelyszínei,
a bányászok és polgárok sajátos közösségi kultúrájának hordozói,
és nem utolsósorban – Selmecbánya révén – a magyar műszaki értelmiség egyik bölcsőjét jelentik.
A Felvidéki bányavárosok bejárása ezért nemcsak szép kirándulás, hanem időutazás is: segít megérteni, hogyan kapcsolódott össze a Kárpát-medence természeti gazdagsága, a királyi hatalom, a polgárság és a bányászok világa – és hogyan formáltak közös civilizációs teret Felvidéken és Erdélyben egyaránt.