“A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet. Olyasmit szemlélünk ekkor, ami végtelenül nagyobb, mint a saját tudatunk. Olyan egyensúly, olyan lelki béke ez, amely csak a magasztossal való érintkezésbõl fakadhat.”

Selye János

A fenti gondolat igazságát csak az érzi meg, aki a természet csendjében egy pillanatra maga mögött hagyja a mindennapi rohanó világot és szétnéz maga körül. Felfedezi a virágok színvilágának gyönyörűségét, a pók hálóján megcsillanó harmatcseppet, a csevegő kis patak üzenetét.

Nem mindennapi érzés látni az emberek arcán, egy-egy sikeres kirándulás után, hogy miközben körbenéznek és csodálják a tájat, lelkük örül, mert sikerült áttörniük a saját maguk építette hamis falakat. Nagyon jó örömet szerezni és nagyon jó érezni, hogy talán egy kicsit segítünk lecsendesíteni, megnyugtatni a rohanó lelkeket.
Ez életcél, életforma, hitvallás….