Mercurius Info Tour erdélyi idegenvezetők jegyzetei


 

Máramaros természeti gazdagságát a megye területének mintegy háromnegyedét kitevő erdők és hegyvidéki legelők alkotják. Az emberkéz alkotta jellegzetes értékek között első helyen áll a fafaragásos művészet, a faragott kapuk és fából épített templomok, melyek megteremtették Máramaros hírnevét. Ugyanakkor jellegzetesek a tiszta háztájak, a kis szövőműhelyek, amelyekben a helybeliek maguk állítják elő a vidék sajátos, sokszínű népviseletét.

Az országos viszonylatban ritkaságszámba menő 93 fatemplom igazi jellegzetessége a karcsú, égretörő torony, az emeletes tetőszerkezet, a fagerendázatból épült épületváz, amelynek a kizárólag tölgy- vagy fenyőfából készült építészeti elemeit soha sem illesztik össze fémrögzítőkkel. A templomok előtere (pronaosz) – a templomhajótól a szentélyzáródással, ikonosztázzal elhatárolt, legtöbb esetben a nyolcszög öt oldalával záródó szentély – a bizánci stílus jeleit mutatja, míg a fából épült tornyok alakja és szerkezete kétségtelenül a gótikus stílust juttatják eszünkbe. Tehát a templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul.

A 17. – 18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül Máramaros fatemplomai néven 1999-ben vált a Világörökség részévé 8 fatemplom. Azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból. Nevezetesen a barcánfalvi (Bârsana), a budfalvi (Budesti), a deszei (Desesti), a jódi (Ieud), a nyárfási (Plopis), asajómezői (Poienile Izei), a rogozi (Rogoz) és a dióshalmi (Surdesti) fatemplomokat. E fatemplomok lenyűgözik a látogatókat különleges, az idő múlásával dacoló, égbe nyúló faszerkezetükkel, épen maradt, a középkori emberek népi hiedelemvilágát tükröző falfestményeikkel.

Barcánfalva

Barcánfalván az Iza-völgy legnagyobb községe, impozáns építménysorozatával a vidék igazi gyöngyszeme. Az 1720-ban épült Szűz Mária Bemutatása fatemplomát egy sor egyházi épülettel együtt 1989 után újraépítették. Ugyanebben a helységben található egy görögkeleti kolostor, Máramaros legjelentősebb fa-épületegyüttese, mely a régió faépítészetének állít emléket. Érdekessége a nyári oltár, mely a szerzetesek, a kalugyerek sajátos építménye, a harangláb és az ún. Aghiasmatar, egy olyan épület amelyben a vizet szentelik. Leginkább a japán pagodákhoz hasonlítható.

Az építmények tiszafából készültek. A sétányok övezte, díszesen kiképezett park közepén álló épületegyüttes sajátosan máramarosi jelleggel bír. Itt vendégfogadásra és faluturizmusra is készülnek. A falu végén áll az új kolostor, 1993-ban épített 62 m magas tornya ma a legmagasabb fatorony egész Európában.

A rónaszéki völgyben található Budfalva, ahol megcsodálhatjuk az 1443 m magasságú Gutin hegységet, Kakastaréj nevű fűrészgerincével.

Budfalván találjuk a Szent Miklós tiszteletére szentelt hatalmas fatemplomot, amelyet méretei miatt katedrálisnak neveznek. Az 1642-ben készült, nagyszabású és robusztus építményt szintén a négy fiatornyos torony jellemzi. 1922-ben az ablakokat megnagyobbították és a pitvart elválasztó falba nyílásokat vágtak, hogy az asszonyok is nyomon követhessék a liturgiát. Mindez a falfestményeket is érintette. Ugyanekkor építették hozzá a nyugati oldal tornácát. A templomban őrzik, régi fára és üvegre festett ikonok, szentképgyűjtemény mellett a leghíresebb erdélyi betyár Pintea vitéz páncélingjét, sisakját és II. Rákóczi Ferenc zászlaját.

Deszefalván a Nagybányát Máramarosszigettel összekötő műúton találjuk az UNESCO által a világörökség részeként nyilvántartott egyik fatemplomot, melyet Szent Piroska tiszteletére szenteltek, kb. 1770-ben. Műkincsnek számító építészeti és berendezési tárgyakat tartalmaz.

A templomban lármázók lelkének vámja (Mindkét festmény az asszonyok épülését volt hivatott szolgálni), Jód

Jódfalva, az 1364-es évtől szerepel az egykori okiratokban. Itt két jellegzetes máramarosi fatemplomot is találunk, amelyek közül a régebbi 1699-ben épült, mindkettő hasonló tervek alapján: fenyőgerendákból, kis ablakokkal, emeletes tetőzettel, egyszerű toronnyal és bizánci jellegű festményekkel, melyek között üvegre festett szentképeket is találunk. A dombtetőre épült 1717-ből való temetőkerti Szűz Mária Születésefatemplomhoz kálvária-stációkkal kiképzett út vezet fel. Mindkét templomot temető veszi körül, szépen faragott fejfákkal.

Nyárfáson az ugyancsak a XVIII. században épült templom (1796-1798 ), Szent Arkangyalok tiszteletére már az Észak-Erdélyre jellemző építkezés jeleit viseli. Négy fiatornya van, a templomon két sor ablak húzódik, belső ívelt tartókkal, melyek már barokk hatást tükröznek. A zömök harangtorony védelmi célokat szolgáló építményt sejtet, úgy, ahogyan ezt más erdélyi templomoknál is tapasztalhatjuk.

Sajómezőn találhatjuk a legrégibb, de nagyon jó állapotban megőrzött, 1604-ben épült Szent Piroska-templomot. Jellemzője a szentély négyszög alakú alaprajza, a szentélyzáródás és a szintén sajátosságnak számító, a mennyezetet félkörben ívelő, fából épített bolthajtás.

A Lápos-völgyi Rogozon (Magyarláposon) két hasonló fatemplommal is találkozunk. Az egyik, mely 1663-ban épült, az erdélyi, pontosabban a láposvölgyi fatemplomok mintapéldánya, a temetőkertben van felépítve és a Szent Arkangyalok tiszteletére van szentelve. Kitűnik túlzott díszítőelemeivel, kúpos tornyával, továbbá a gerendavégek lófejben való kiképzésével. A bejárati ajtó szilfából faragott vésetei nagy művészi hozzáértésről tanúskodnak.

Dióshalom határban találhatók azok az érdekes alakú kősziklák, melyeket a helyi lakosság kőkazlak-nak tart, és érdekes legendát is tud róluk: „…Mikor Szent Péter itt járt, azzal büntette meg a falu egyik gazdálkodóját, aki vasárnap is szénát rakott kazalba, hogy összes kazlát kővé változtatta…” Fatemploma itt is Szent Arkangyalok tiszteletre utal, amelynek 1767-ban épült fatemploma egyedülállóan karcsú, 54 m magasságú tornya miatt, Európa második legmagasabb fatornya.

A dióshalmi templom

A dióshalmi templom díszítése

 

A máramarosi fatemplomok építészeti jellegzetessége kihangsúlyozódik, ha Erdély más részeiről való fatemplomokkal hasonlítjuk össze őket. Példának hozhatjuk fel a Szilágy megyei Csíszérről származó és a kolozsvári szabadtéri népművészeti múzeumban kiállított, domináns stílusjegyeket viselő templomot, melynek fő jellemzői az alacsony, zömök torony, az egyszerű, tehát nem emeletes tetőszerkezet és a templom déli oldalán végigfutó tornác, melyek lényegesen eltérnek a máramarosi templomoktól.

Forrás: Erdélyi Gyopár 2004/4

Témához kapcsolódó Erdély-programjaink

Idegenvezetés Erdélyben

Ossza meg