Híres személyiségek Erdélyben

Bem József

Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József), a székelyek Bem apója (Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.) lengyel és magyar honvéd altábornagy. Az Élete Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Tanulmányait Krakkóban, majd 1809-től a varsói Tüzér és Műszaki Iskolában folytatta. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Danzig (Gdañsk) védelméért francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Lengyel Főkormányzóság hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott. Részt vett az 1830–31-es lengyel szabadságharcban. 1831 elején, őrnagyként, egy lovasüteg parancsnoka lett. Az osztrolenkai csatában tíz ágyú összpontosított tüzével szinte az egész támadó orosz hadsereget feltartóztatta, időt nyerve a lengyel hadtest újrarendeződésére, de a vereséget így sem sikerült elkerülni. Jan Skrzynecki tábornok még a csatatéren ezredessé léptette elő. Két hónappal később már tábornok volt, neve nemzetközileg is ismertté vált. A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, ahol megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel. 1848 szeptemberében egy lengyel–horvát légió felállításának tervével Magyarországra akart utazni, de az október 6-ai forradalom Bécsben érte. Wenzel Messenhauser rábeszélésére vállalta a forradalom fegyveres erőinek főparancsnokságát. A város eleste után álruhában Magyarországra szökött. November 3-án jelentkezett szolgálattételre Kossuth Lajosnál, aki – mivel szabad parancsnoki poszt akkor nem volt – a Nagyszombaton állomásozó Guyon Richárd dandárjához rendelte tanácsadóként, nemsoká azonban visszatért Pestre, ahol ekkor már Wysocki József irányításával folyt a lengyel légió megszervezése. Bem még párizsi emigrációja során került ellenséges viszonyba a Lengyel Demokrata Társaság tagjaival, ezért a lengyel légió tagjai is ellenségesen fogadták. Az ellentét odáig mélyült, hogy egy lengyel önkéntes (Franciszek Ksawery Kolodziejski) merényletet kísérelt meg Bem ellen. Az indulatos vitákkal járó ellentétet Kossuth úgy próbálta feloldani, hogy a feleket elvezényelte a fővárosból. Az erdélyi hadjárat Erdély visszafoglalásának nehéz munkáját nyerte feladatul. Bem altábornagy határozott intézkedéseivel rövid

Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József), a székelyek Bem apója (Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.) lengyel és magyar honvéd altábornagy. Az Élete Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Tanulmányait Krakkóban, majd 1809-től a varsói Tüzér és Műszaki Iskolában folytatta. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Danzig (Gdañsk) védelméért francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett

Tovább

Kós Károly

A budapesti Állatkert India ősi emlékeit idéző, szecessziós ízlésű bejárati kupoláját a két elefánttal, századunk egyik legszebb magyar történelmi regényét, ,,Az országépítő"-t, drámairodalmunk egyik legkimagaslóbb kompozícióját, a ,,Budai Nagy Antal"-t ugyanaz a Kós Károly hozta létre. Amit el kell olvasni tőle: • Erdély népi építészete (1908) • Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés, linometszetekkel • Régi Kalotaszeg (1911) • Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés, linometszetekkel • Sztanbul (1918) • Gálok – kisregény (1919, 1930) • Kiáltó Szó – röpirat (1921) • Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés, linometszetek • Varju-nemzetség – regény (1925) • A lakóház művészete (1928) • Erdély (1929) • Kalotaszeg (1932) • Az országépítő – regény (1934) • Budai Nagy Antal – színmű (1936) • István király – színmû (1942) • A székely nép építészete (1944) • Erdély népi gazdasági építészete (1944) • Falusi építészet (1946) • A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése(1954) • Mezőgazdasági építészet (1957) Ahová el kell látogatni, hogy építészetében gyönyörködhessünk: • Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909) • Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával • Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel • Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” (1910) • Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel • „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja („Wekerle-telep”), Budapest (1912–1913) • Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912) • Református templom („Kakasos templom"), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913) • „Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32 • Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944) • Mérai tejcsarnok • Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján • Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasagi Iskola

A budapesti Állatkert India ősi emlékeit idéző, szecessziós ízlésű bejárati kupoláját a két elefánttal, századunk egyik legszebb magyar történelmi regényét, ,,Az országépítő”-t, drámairodalmunk egyik legkimagaslóbb kompozícióját, a ,,Budai Nagy Antal”-t ugyanaz a Kós Károly hozta létre. Amit el kell olvasni tőle: • Erdély népi építészete (1908) • Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés,

Tovább

Fadrusz János

Százötven éve, 1858. szeptember 2-án született Pozsonyban Fadrusz János, a kolozsvári Mátyás-szobor alkotója. Nincstelen zsellércsaládból származott, apja szőlőmunkás volt, anyja kis szatócsboltot bérelt. A tanulásban nem mutatott túlzott szorgalmat, de már ekkor kitűnt rajztehetségével. 1879-tol három évig Prágában katonáskodott, hazakerülve fafaragásból, porcelánfestésből tartotta fenn magát, s múzeumokban tanulmányozta a szobrokat. 1883-ban kiállított, gipszből mintázott Ahasverus-feje feltűnést keltett, s Trefort Ágoston miniszter ösztöndíjat ígért neki. A szobrászművészi pályáról álmodozó Fadrusz szülei neheztelését kiváltva visszautasította a herendi porcelángyár ajánlatát, ahová jó fizetésért hívták rajzolónak, de végül nem a miniszter, hanem a pozsonyi takarékpénztár ösztöndíjával került 1888-ban a bécsi képzőművészeti akadémiára. „Pozsonyi német vagyok, de magyar ember, szenvedélyes hazafivá Bécsben lettem, az osztrákok közt” – mondta később. Krisztus a keresztfán című alkotása 1891-ben országosan ismertté tette, elnyerte a Bécsi Akadémia első díját, majd a Műcsarnok téli kiállításán a Képzőművészeti Társulat ezerforintos nagydíját. Nyomban ezután Pozsony őt bízta meg Mária Terézia lovasszobrának elkészítésével, a monumentális márvány emlékművet a millennium évében állították fel az egykori koronázási dombon. A már hírneves Fadrusz Budapesten telepedett le, naphegyi műterme a művészi élet központja lett. Ott mintázta a kisbéri Wenckheim Béla-szobrot (1901), Zilah jelképét, a Wesselényi-szobrot (1902) és a honfoglaló vezérek emlékét felidéző Tuhutum-oltárt, amelyet Zilahnak ajándékozott (később mindkettő megsemmisült). Egy pályázaton elnyert megbízatás alapján készítette a kolozsvári Mátyás király-szobrot, amely még felállítása előtt, 1900-ban megnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját. Alkotásának leleplezésén, 1902. október 12-én ott volt az ország valamennyi közjogi méltósága, a király képviseletében József főherceg, s Széll Kálmán miniszterelnök is. A bronz lovasszobor látványa lenyűgözte az egybegyűlteket, az egyszerű mintázású Mátyás király rendíthetetlen erőt sugárzó igazi reneszánsz fejedelem. A szobor – némi anakronizmust megengedő – mellékalakjai: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. (Az 1920-as erdélyi hatalomváltás óta e szobor szálka a román nacionalisták szemében, többször el akarták már távolítani helyéről). Fadrusz János ezután részt

Százötven éve, 1858. szeptember 2-án született Pozsonyban Fadrusz János, a kolozsvári Mátyás-szobor alkotója. Nincstelen zsellércsaládból származott, apja szőlőmunkás volt, anyja kis szatócsboltot bérelt. A tanulásban nem mutatott túlzott szorgalmat, de már ekkor kitűnt rajztehetségével. 1879-tol három évig Prágában katonáskodott, hazakerülve fafaragásból, porcelánfestésből tartotta fenn magát, s múzeumokban tanulmányozta a szobrokat. 1883-ban kiállított, gipszből mintázott Ahasverus-feje feltűnést keltett, s Trefort Ágoston

Tovább

Kategória: Híres személyiségek Erdélyben

Bem József

Kós Károly

Fadrusz János