Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Híres személyiségek / / WASS ALBERT HAVASAI:

WASS ALBERT HAVASAI

A Kelemen- és a Görgényi-havasok
A havason

„…A hajnalfény a sziklákról lelopja
A titkos fátylat s a köd-lidérceket,
 A hópalástos óriások ölében
Némán csillannak kék tengerszemek…”

Dr. gr. Czegei Wass András, Wass Albert fia így ír ezekrõl:

Isten elõtt imádságra boruló székely lelkével végigtapogatja az Istenszékét, azt a „Babás” helyet, amely a vészterhes idõkben menedéket nyújtott a vidék lakosságának. Megmászni az 1381 m magas hegyet fáradságos ugyan, de megéri, hogy aztán ott fenn a szívedben lakozó Istenhez még közelebb lehess. Táltosok lakóhelye volt valamikor… talán most is az, mert az ott eltöltött idõ után, ha lejössz a völgybe, másképpen látod értelmét a mindennapi létküzdelmednek a mindennapi kenyérért. A magasból nyugatra tekintve látod a békésen folydogáló Marost, mely a Görgényi- és Kelemen-havasok szorításából kitörve életet ad Szegedig, a völgyben meglapuló városok és falvak népeinek. E vidék hasznosságát már felismerték a rómaiak, akik felépítették castrumaikat, majd honfoglaló õseink, kik a római alapokra várakat, városokat építettek. Marosfelfaluban kolostor, Marosvécsen vár, ahol Verbõczy István Tripartitumának egyik könyve születik. Trianon után az erdélyi magyarság megmentéséért báró Kemény János, Kós Károly, a helikoni költõk és írók életre parancsolják a megdermedt lelkeket. Dsida itt, Marosvécsen olvassa fel elsõ alkalommal Psalmus Hungaricusát, míg a szomszédból, a Leányvár kastélyának fényébõl Fráter Lóránd és Béla zenekölteményeikkel vidámítják a megbúsult szívû magyarokat. A Maros bal partján, Holtmaroson az Éltetõk vigyáztak, a „Havasok királyai” (Wass Albert nevesítése). Magyaró régi templomának építészeti stílusa szász településre vallanak, délre Fickó, hol nem félnek a gyermekáldástól. Oroszfaluban Mária Terézia elrománosodott ruténjai imádkoznak görög-katolikus hitvallás szerint. Az Istenszékérõl valakinek vigyázó tekintete õrzi a völgyi életet. Közben lábai alatt az Ursu-patakában kézzel fogja Wass Albert Funtineli boszorkánya az ezüst színû pisztrángokat, szemben a szászpadon, a holtmarosi dombokon, elfelé a Maros-völgyén õrködik a lehazudott történelem. Az Árpád-vonal szétrombolt bunkermaradványai tanúskodnak arról, hogy nem adták fel könnyen a székely-határvadászok a haza védelmében. Kelemen-havasok, Istenszéke és Wass Albert, akinek hamvait kívánsága szerint mi, a gyermekei szétszórtuk a csúcsról, a Teremtõ tenyerébe rejtve csillagporrá változtatta azokat, hogy befedjék Erdély gondterhelt homlokát.
 

1998 február 17.-én, floridai otthonában vetett véget életének Wass Albert, aki 100 esztendeje, 1908 január 8.-án látta meg a napvilágot Válaszúton. Sikerekkel és kudarcokkal teli életét nem ez alkalommal szeretnénk ecsetelni, inkább következzen egy levélrészlete, melyben életérõl vall:

„Válaszúton, Kolozsvár mellett születtem, a kolozsvári Református Kollégiumban érettségiztem, Debrecenben végeztem gazdasági akadémiát, Hohenheimban szereztem erdõmérnöki diplomát, a Sorbonne-on doktoráltam 1931-ben. Hazamentem, lekatonáskodtam a román hadseregben, majd újra katonáskodtam a magyar hadseregben, végignyavalyogtam a második világháborút, megszöktem, elfogtak, újra megszöktem, s végül is itt kötöttem ki Amerikában, Floridában, ahol párisi végzettségem révén egyetemi tanár lettem. Nyelv- és európai irodalom meg történelem szakon. Az Erdélyi Szépmíves Czéh mintájára megteremtettem az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet, majd a Danubian Press nevû kiadót, abból a célból, hogy az erdélyi magyarság múltját, Erdély történelmét és mindazt, ami velünk történt a világ elé vigyem, angol nyelven. Kiadtunk sok szép és jó könyvet Erdélyrõl, de az amerikai közönséget sajnos nem érdekelte. (...) Mindössze az utóbbi idõben értünk el néhány kisebb sikert, de az itt élõ magyarok annyira elamerikaiasodtak már addigra, hogy nem lehetett õket komoly tettekre bírni. Megalapítottam, kiadtam és szerkesztettem a Transylvanian Quarterlyt, a Hungarian Quarterlyt és végül a Central European Quarterlyt, mely a középeurópai problémák megoldását tûzte feladatául (...). Az itteni magyarság sajnos nem értette meg az idõk parancsát és nem állt mögém. Mindezek a vállalkozások sajnos rendre megbuktak, anyagiak híjján, bár egyetemi körökben nagy érdeklõdést váltottunk ki. A mag azonban, amit elvetettünk, talán idõvel meghozza a termést (...). Közben alaposan megvénültem, megírtam valami 42 könyvet, magyarul, angolul, meg is jelent mind itt Amerikában. Az otthoniakat azonban aligha érdekli ma már a mondanivalóm. (...) De nem panaszkodom. Küzdelmes, jó életem volt. Szabadon megírhattam, amit akartam. Szép otthoni emlékeimet õrzöm tovább és segítségemre van ebben az is, hogy nem mehetek haza (...). A Szépmíves Czéhhel és Erdélyi Helikonnal kapcsolatos szép emlékeimet rendre, ha lassan is, de papírra vetem, hogy megmaradjon az utókor számára. (...)

1991 május 20.”

Témához kapcsolódó Erdély-programjaink