Temesvár

A középkori Bánságot több vármegye alkotta, melyek mindegyike várának nevét viselte: Arad, Csanád, Krassó, Szörény, Temes. Ezen értelemben Temes 1177-ben lett először vármegyeközpontként elismerve. Székhelye, Temes vár e név alatt először 1212-ben jelent meg hivatalos okiratban. Nevét a XIII. század folyamán megőrizte, majd csak 1315 után változtatták meg Temesvárra. Temesvár a vármegye hadi és adminisztratív központja volt.Neve a Temes folyó nevéből ered, a középkorban ugyanis a folyó egyes ágai a mai város területén folytak át. Etimológiája a szláv Tami szón alapszik. Más elképzelés szerint azonban Temesvár vagy Tömösvár neve valószínű, hogy magyar eredetű szó, ugyanis a töm gyökből képezve és ragozva az állóvizek vagy folyóvizek mentén épített gátat, töltést, tömésnek, tömösnek, temesnek nevezik, nyelvjárástól függően.

Temesvár történelme

 

Az 1514-es polgárháború ideje alatt román, magyar és szerb jobbágyok felégették Bánságot, Dózsa György emberei által kezdeményezett Temesvár megszállása később komoly összetűzéssé alakult át a parasztok és a nemesség között. 1514. június 9-én a fellázadt parasztsereg ostrom alá vette a várat, de június 15-én Szapolyai János felmentette. Dózsa György ekkor esett fogságba, s ezt követően végezték ki. Megégetésének helyét a Segítő Boldogasszony szobra jelöli a Mária-téren. A török 1552. július 27-én heves ostrom után foglalta el.

A település elestéről és Losonczy István hősi haláláról Tinódi Lantos Sebestyén emlékezett meg A vég Temesvárban Losonczi István haláláról című munkájában.
1595.V.27.: Báthory Zsigmond fejedelem Borbély Györgyöt kinevezi karánsebesi bánnak. Az új bán eredményes harcokat kezd Temesvár környékének visszaszerzésére. Sikerül jó néhány települést felszabadítania a törökök uralma alól, de Temesvárt nem.

1597.X.17.: Jósika István vezette erdélyi csapatok megkezdik Temesvár ostromát. (Tíz nap múlva elvonulnak, eredménytelenül.)

Székely Mózes és a független Erdélyi Fejedelemség hívei, közöttük a fiatal Bethlen Gábor is, a Tövis melletti 1602. július 2-i vereség után Solymos várába, majd ezt követően a török hódoltság alatt lévő Temesvár várába menekültek a Habsburg-pártiak elől. Ebben az időben jelentős számú magyar lakosság élt a városban, sőt 1602-ben Temesvár török parancsnoka tulajdonképpen egy szolnoki születésű magyar ember volt, akit Baktának neveztek születésekor, de aki keresztény hitről áttért muzulmán hitre. Innen írt Székely Mózes 1602. augusztus 20-án levelet magyar nyelven, a török szultánnak, hogy az Erdélyi Fejedelemség fejedelmi címének magadását kérje. 1603. márciusában innen indulnak a függetlenségpárti magyarok Székely Mózessel az élen Erdélyt felszabadítani a Habsburg elnyomás alól.

A Félhold uralma alól 1716-ban szabadította fel Savoyai Jenő herceg, ezzel megnyílt a lehetősége annak, hogy Temesvár fontos gazdasági központtá váljon. Az osztrákok betelepítése, illetve az etnikai és vallási sokszínűség kedvezett a lendületes fejlődésének. A mesteremberek és a kereskedők céhekbe tömörültek, és megvetették az ipar alapjait. A kereskedelemnek a Béga folyó szabályozása is kedvezett, hisz a megépített csatorna révén a városnak a vízen keresztül is kapcsolata létesült a fejlett nyugati világgal.

1716 október 13-án Temesvárt megszállják az osztrák csapatok Savoyai Jenő vezetése alatt, Bánság 1718-ban kerül osztrák fennhatóság alá, autonóm területként működik, Temesvár lévén a fővárosa. 1738 és 1739 között hatalmas pestisjárvány tizedeli meg a város lakosságát, több mint 1000 áldozatot követelve. A járvány után Temesvár lakossága a mai Dóm téren található Szentháromság szobrot építette fel Istennek kifejezett hálájuk jeléül. A 18. században a Temesi Bánság központja volt. 1732-ben ide költözött a csanádi püspök és káptalan. Római katolikus székesegyháza 1736 és 1773 között épült, és a csanádi püspökök temetkezőhelyévé vált. 1748-óta szerb ortodox püspöki székhely is. 1781-ben lett szabad királyi város. 1790. szeptember 1-jén szerb nemzeti kongresszust tartottak itt, hogy a magyarországi szerbeknek területi autonómiát követeljenek. 1848-ban Temesváron is kitör a forradalom. Az osztrák királyi csapatok legyőzése után a magyar forradalmárok 114 napig tartják megszállás alatt a várost.

1849. augusztus 9-én falai alatt folyt a temesvári csata, amely a magyar honvédsereg teljes vereségével végződött.

1857-ben megnyitották a Magyar Keleti Vasút Szeged és Temesvár közti sínpályáját, amelyből sajnos mára alig maradt néhány szakasz. A mai Románia területén itt, a Bánságban haladtak át az első nemzetközi vonatjáratok. 1860 december 27-n Vojvodina felosztása után Bánság az Osztrák-Magyar birodalom része lesz.

Temesvár az ország azon városainak egyike volt, ahol megindult a tömegközlekedés, és forgalomba helyezték az omnibuszt. Ennél fontosabb, hogy 1884-ben Európában elsőként villanyárammal világították meg a főteret. A város 1941–ben kapott műszaki egyetemet, amely mára túlnőtte magát. Egyházi alapítású jogi, illetve bölcsészeti fakultással azonban már a 19. század derekán rendelkezett. A már nem létező katolikus szeminárium épületében működött intézménynek magyar, német és szerb anyanyelvű hallgatói voltak. A várfalakat urbanizációs okokra hivatkozva 1907-ben kezdték bontani.

1918-ban itt kiáltották ki az ún. Bánáti Köztársaságot. 1918 és 1920 között a város francia megszállás alatt állt, 1920-ban a nagyhatalmak Romániához csatolták, és ezzel megpecsételték multikulturális jellegét.

A román kiugrást követően, 1944 szeptember 14-én, a III. magyar hadsereg elfoglalta, de a szovjet csapatok már 16-án kiszorították a magyar-német erőket a városból. 1989-ben innen indult a kommunista rendszert megdöntő romániai forradalom. Az 1906-ban felállított Mária-szobor szomszédságában áll az a református imaház, amelynél 1989. december 15-én összegyűltek a Tőkés Lászlót védő hívek, majd élő láncot alkotva megakadályozták a tiszteletes erőszakos kilakoltatást. Az egyre gyarapodó tömegből váltak ki a rendszer megdöntését követelő fegyvertelen forradalmárok, akik békés felvonulásra, tüntetésre szólították fel a lakosságot.

A kommunizmus megsemmisítette a korábbi megvalósításokat, az iparosokat elüldözte, gyáraikat tönkretette. A gazdasági gyarapodás 1990 után vált ismét valósággá, ám a régi, neves ipari létesítmények nem kaptak elég támogatást, többségüket bezárták, lebontották vagy Bukarestbe költöztették.

A város leírása

A város a Belváros vagy Várból és ettől teljesen elkülönített három külvárosból, u. m. a Józsefvárosból, Majorokból és Gyárvárosból áll. A Belváros erős várfalakkal övezett kilenc szöget alkot, mely a Béga jobb oldalán terül el, szép árnyas fasoroktól hasított terjedelmes gyeptérséggel (Glacis) övezve. A csekély kiterjedésű Belváros egyenes utcáival és díszes köz- és magánépületeivel hazánk legszebb városai közé számítandó; terei közül kiválnak a Jenő-herceg-tér és Szent-György-tér; az első részben parkozva (Corso) van s közepén áll a Ferenc József által a város védőinek 1852-ben emelt emlékszobor, épületei közül kiválik a városháza, a térparancsnokság és a főparancsnok palotája, a katonai kaszinó, a régi főőrhely telkén emelt Temesi agrár-takarékpénztári palota, mely mögött a már a Szt.-György-térre nyíló városi takarékpénztári épület áll; utóbbi téren van még a csanádi püspöki papnevelő intézet épülete és a Mária-templom, mögötte pedig a Szt.-Imre fiúnevelő intézet épülete. A Jenő-herceg-térről a kegyesrendi székház és főgimnázium, valamint az állami főreáliskola és számos más kiváló épülettel ékeskedő Hunyadi-utca visz az igen tág és elegáns üzleteivel egészen nagyvárosi jellegű Losonczy-térre, melynek székesegyház, a gör. kel szerb püspöki székesegyház és palota, a vármegyeháza és a csanádi káptalani nagyprépost háza, a tér közepén Szűz Mária képszobra. A közelében levő Lenau-tér és Jenő-herceg-utca közt a régi kormányszéki (dicasterialis) palota áll, melyben ma a törvényszék, járásbíróság, posta- és távíró- és más hivatal van elhelyezve; vele szemben a katonai élelmezési épület áll. A Losonczy-térről D. felé nyíló Lonovics-utcában a róm. kat. püspök palotája és a délmagyarországi régészeti múzeum épülete, az ezen utcát keresztező Zápolya-utcában igen sok díszes úri ház tűnik fel. A Belváros egyéb utcái közül említendő még a Városház-utca, a Szerb-utca, az Erzsébet-utca (a nagy katonai kórházzal) és a Rudolf-utca, utóbbi a Péterváradi kapu mellett elterülő Hunyadi-térre vezet, melyen az igen díszes Ferenc-József-színház, vigadó és Rudolf-szálloda hármas épülete áll. Kissé odább szép sétány mellett áll az 1849. elpusztult Hunyadi-vár helyén 1856. emelt tornyos fegyvertár és az iskola-nővérek kolostora. Még odább a nagy kiterjedésű u. n. erdélyi kaszárnya, mely egészen a Zápolya-utca előtt levő erdélyi kapuig húzódik. A Belváros épületei közül még öt más nagy kaszárnya, az izraelita templom, az evang. templom, az irgalmasok épülete említhető.

A város déli részén keresztül, az erdélyi és péterváradi kapu érintésével a lóvasút halad, mely a Belvárost úgy a Gyár- mint a Józsefvárossal összeköti; a bástyafalakon kívül pedig, a Béga-csatornához közel a vasút is elhalad. Az erdélyi kapun kívül a korcsolyapálya és azon túl a Gyárváros szélén a ritka szép városliget terül el, melyet a Hosszu Allée kapcsol össze a péterváradi kapun kivül, a Józsefváros szélén, szintén a Béga partján elterülő, de fiatalabb ültetésű Scudier-parkkal, a volt katonai parancsnok, Scudier tábornagy szobrával.

A Belvárostól É-ra a vásártér és katonai gyakorlótér, a tüzérraktár és a temetők vannak.
A külvárosok közül a Józsefváros a legszebb és legfejlettebb; a lóvasút a Scudier-parkon és Hunyadi-hídon át a József- és Kittl-térre s onnan a Hunyadi-útra vezet, ahol a Bonnaz püspök által létesített és a Miasszonyunk-apácák vezetésére bízott leánynevelő intézet gyönyörű kupolás épülete áll; ezen városrész utcái egyenesek, tágasabb és többnyire egészen modern épületek ékítik; jelentékenyebbek az Erzsébet-gőzmalom, a dohánygyár, a szeszgyár és finomító, a Pannonia-gőzmalom és a Vöröskereszt-egyesület épülete; a városrészt hasító Béga-csatornán, mely élénk forgalmat bonyolít le, több híd vezet át. A Józsefvárostól csak a báziási vasúti vonal választja el a vele összeépült Majorok nevű külvárost, mely egyszerű épületeivel elüt a városi jellegű többi városrészektől. Ezektől egészen elkülönítve K. felé terül el ugyancsak a Béga bal partján a régibb eredetű, azért kevésbé rendezett és kevésbé szép utcákból álló, sok tekintetben a gyárváros jellegét magán hordó Gyárkülváros, a nagy sörfőző-gyárteleppel, a villanyvilágítási fő teleppel s több más nagy gyárteleppel. Ezen külvárosoktól ismét elkülönítve, a Belvárostól ÉNy-ra Mehala népes község fekszik, mely gazdaságilag szintén T. külvárosául tekinthető s a várost leginkább élelmi cikkekkel látja el.