Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

SZINÉRVÁRALJA

 
 
 
 
 
Ha Szatmár és Máramaros megyék között keresnénk a határt, könnyen rámutathatnánk Szinérváraljára, ami valahol, egyforma távolságra van a két megyeszékhelytõl, Szatmár és Nagybánya között. De Szinérváralja nem szétválasztja a két tájat, hanem összeköti, a legerõsebb szállal, a nyelv erejével.

Földrajzilag az Alföld északkeleti peremén, a Gutin- (Gutony-) hegységbõl nyugatra kinyúló Rozsály vonulatának nyugati és az Avas-hegység déli részeinek találkozásánál, ezek lábánál, a Szinér (Magyar)- patak mellett fekszik Szinérváralja (Seini). Híres a vidék gyümölcs- és szõlõtermesztésrõl.

 

Szinérváralja, (románul Seini, németül Leuchtenburg) az egykori Szinér vára alatt fekvõ város Máramaros megyében található, Nagybányától 26 km-re északnyugatra. A Szamos jobb partján fekszik, Apahegy és Kissebespatak tartozik hozzá.

A Szinér vára alatt fekvõ falut az oklevelek 1341-ben említik elõször, ekkor már tekintélyes hely, és egyháza is volt. 1583-ban a falu, és az egész szinéri uradalom, Báthory Zsuzsannáé volt, s Szinérváralja ekkor már mezõvárosi ranggal bírt. A Báthoryak után a Lónyay család örökölte. A XVI. és XVII. században többször dúlták fel a várost ellenséges hadak: 1605-ben Básta hadai, 1677-ben Wesselényi István foglalta el, erdélyi, lengyel, francia és tatár hadakkal, melyek Váralját és templomát is kifosztották. 1638-ban Lónyay Zsigmond birtoka lesz, aki alatt nagy határper folyt Apa és Váralja között. A perben érdekelt váraljai földbirtokosok a Kornis, Nyáry, Pernesz, Bakos és Kállay családok voltak. 1717-ben a várost a tatárok égették fel, még a templomnak is csak a puszta falai maradtak meg.
A helység csaknem megszûnt, a házak romokban hevertek, „a templomot felverte a dudva, és farkasok tanyáztak benne".  
A nép a hegyek tövébe menekült, s a pataknál kis fatemplomot épített magának. Az 1700-as évek közepén oláhok özönlöttek be és telepedtek meg, s 1753-ban katolikus egyház alakult, mely elfoglalta a régi templomot és használhatóvá tette, azonban a templom 1848-ban leégett és csak 1870-ben építették fel újra. Váralja csak az 1800-as évek közepétõl virágzott fel újra, hetivásárjai révén hatalmas környékének gócpontja lett: Az egész Avasság és a Szamos-környék, a Bükk hegységfalvaiig itt szerezte be szükségleteit.
 
 
Színérváralja fõtere egykori képeslapon

A 17-18. században sokan nyertek itt kisebb-nagyobb részbirtokot, így a Bélteky, Daróczi, Farkas, Kölcsey Margit, Meggyesi, Gacsályi, Horváth, Mikolay, Daróczy családok és a jezsuiták, kiknek 1773-ban volt itt birtokuk, valamint még a Szegedi, Batzoni, Ajtay Várady, Darvay családok. A 18-19. században is több birtokosé volt: így a gróf Teleky, gróf Kornis, gróf Barkóczy, báró Vécsey, báró Wesselényi, Becsky, Eötvös, Darvay, Máthay, Szilágyi, Vetéssy, Vankay, Tholnay, Dobay, Ottlik, Szerdahelyi, Jármy, Balogh, Jakab, Nagy, Gáspár, Kolozsváry, Bereczky, Tar, Kelemen, Ujfalussy, Benkõ, Csernátonyi, Lengyel, Bajnóczy, Vajda, Lázár, stb. családok és a minoriták birtoka. A 20. század elején nagyobb birtokosai a Papolczy, a Kávássy, Mándy család és a katolikus egyház voltak.

Itt született 1504-ben Erdõsi Sylvester János tudós, bibliafordító. 1902-ben szobrot állítottak neki a település közepén, melyet a berendezkedõ román fõhatalom elrendeltetésére a református templomba menekítették.

 

A város nevezetességei

 

A római katolikus temploma, amit 1421-ben építtetett Báthori Zsuzsanna, amelyet 1870-ben építették újjá.

A református temploma, 1756-ban fatemplomként épült, 1796-ban épült fel a kõtemplomuk.

 

Szinér vára

 

 

A település feletti Apa-hegyen láthatók a középkori Szinér-vár csekély falmaradványai.

Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben elõforduló, és a falura vonatkozó "Waral” ill. "Zynyrwarallya” elnevezés arra utal, hogy ekkor már állhatott valamiféle erõsség a hegyen. A vár elsõ okleveles említése 1490-bõl való, mikor a Meggyesaljai család birtokaként említik "Castrum Zynyr" néven. A vár alá - Váralján kívül - további 28 falu tartozott. Szinér várát 1491-ben Báthori András szatmári fõispán foglalta el, mely ezt követõen a család birtokába került. 1563-ban János Zsigmond vezére, Balassa Menyhért ostrommal foglalta el, s katonáival alapjáig lerontatta a várat, melyet ezután már nem volt érdemes újra felépíteni.

A Báthoriak után, 1683-ban Lónyai Zsigmondé, majd több kisbirtokos kezére kerül.
Az egykori vár alaprajza

 
 
 
Várfal a megmaradt várból

A négyszög alakú vár kb. 40 x 40 m-es területen helyezkedik el. Területén a fákat és a bozótot a közelmúltban kiirtották, így helyszíne nagyszerûen áttekinthetõ. A várat kb. 10-15 m széles és ma is 4-5 m mély, igen látványos árok veszi körbe. A vár kõtörmelékkel borított területén sok helyen terepalakulatok utalnak az alattuk húzódó falazatra. DK-i sarokban egy kb. 10 x 15 m-es nagy falazott helyiség nemrég feltárt falmaradványai figyelhetõk meg, mely romok belsõ magassága ma eléri a 3 métert.

Csekély maradványai a Várhegyen még láthatók, de alaprajzi elrendezése még nem állapítható meg.


Témához kapcsolódó Erdély-programjaink