Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Híres személyiségek / / SZENCZI MOLNÁR ALBERT:

SZENCZI MOLNÁR ALBERT

Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.): nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltõ, egyházi író, mûfordító.

Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldrõl került Pozsony vármegyébe, hol molnár lett, apja is az volt. 1584-tol Szencen, 1586-ban Gyõrben, 1587-tol Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. 1590-ben Kassán volt nevelõ. 1590-tol Wittenbergben, 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-tol 1599-ig Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin-magyar szótárát kezdte el írni. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomtatását gondozza. Prágában a Rudolf királynak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, ott megismerkedett Keplerrel is. 1605-tol Altdorfban, 1607- tol Marburgban, 160-tol Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-tol Rohoncon udvari pap volt gróf Batthyány Ferenc dunántúli fõkapitánynál. 1614-ben beutazta Erdélyt. A Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást nem fogadta el, 1615-ben visszament Németországba, Ambergben segédtanító lett. 1615-tol Oppenheimben volt kántor és iskolamester, 1619-tol Heidelbergben, 1622-töl Hanauban lakott. 1624-ben hazajött Kassára, ahol Bethlen Gábor gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt.

Céltudatos tudós volt, ki egész élete mûvével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség elõtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvû magyar nyelvtanával Sylvester János után elsõnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyujteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlõdésére korszakalkotó.

 
Szenci Molnár Albert
XLII. ZSOLTÁR

(részlet)

1

Mint az szép híves patakra
Az szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben
Mikor jutok, élõ Isten?

2

Könnyhullatásim énnékem
Kenyerem éjjel-nappal,
Midõn azt kérdik éntõlem:
Hol Istened, kit vártál?
Ezen lelkem kiontom,
És házadat óhajtom,
Hol az hívek seregiben
Örvendek szép éneklésben.

3

Én lelkem, mire csüggedsz el,
Mit keseregsz ennyire?
Bízzál Istenben, s' nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Midõn hozzám orcáját
Nyújtja szabadítását.
Óh, én kegyelmes Istenem