Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

SZÉKELYDERZS

A falu neve írott formában elõször az 1334-es pápai tizedjegyzékben szerepel „de Ers” néven. 1525-ben már Ders néven említik, míg 1760-ban már a Székely Derzs elnevezést használják. A hagyomány szerint az õsfalu a mai településtõl délnyugatra a Pénzes nevû dûlõben feküdt, amelyet három oldalról hegygerincek védtek. Az egykori falunak temploma is volt, amit ma egy Kápolnának nevezett, csonka gúla alakú földhányás jelez. A tatárdúlás következtében az egykori falu megsemmisült és a megmaradt lakosok a mai falu Felszeg nevû részén telepedtek meg.
1848 elõtt több arisztokrata családnak volt érdekeltsége Székelyderzsben. A falu története szorosan a Petky család Derzsi elõnevet viselõ ágával fonódik össze. A Petkyek már akkor jelen voltak a falu történetében, amikor a templom szentélye épült. Ezt igazolja a szentély boltozatának egyik záróköve, amely az õ címerüket viseli. A templom bejáratánál egy címeres sírkõ Petky Mihály emlékét õrzi, aki 1571-ben Udvarhelyszék fõkirálybírája volt. Az õ fia volt az 1612-ben elhunyt Petky János, erdélyi kancellár.
A falu most közigazgatásilag a szomszédos faluval Székelymuzsnával alkot egy községet 1990 február 1-tõl. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a község lakossága: 1167 fõ, ebbõl Székelyderzsben 751 fõ él, Székelymuzsnán 416 fõ.  Magyartöbbségû község, nagyrészt unitárius vallásúak.
     A Székelyderzsi Unitárius Vártemplom legnagyobb értéke az, hogy a Kárpát Hazának egy élõ és mûködõ szent helye, zarándokhelye. 2006-ban a vártemplom az egyetlen olyan romániai magyar mûemlék, amely az UNESCO világörökség kincsének a része.
      A vártemplom három egységbõl áll: torony, várkerítés és a templom. A monumentális építészeti látvány mellett a vártemplom különlegességeihez tartozik a világon egyedülálló élõ örökség, a rovásírásos emlék és a XV. századból származó falképek, köztük Szent László királyunk legenda-ábrázolása. A várfalhoz képest a torony ferde elhelyezkedésébõl feltételezhetõ, hogy egykor egy görbe alaprajzú védõfal vehette körbe a templomot. A torony magassága ma 38 méter. Eredeti magasságát 1866-ban emelték meg 10 méterrel.

      A várfal belsõ oldalán egykor körfolyosó (gyilokjáró) futott körbe, amelyeken közlekedve védeni lehetett az erõdöt a támadókkal szemben. Ezeket 1788-ban bontották le, mert a templom elveszítette a védelmi jellegét. Félnyeregtetõs színeket építettek, ahová a falu lakói elhelyezhették ingóságaikat (kelengyésláda, szerszámok), a beköltöztetett hombárokban, szüszékokban gabonakészletét tarthatta. A bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására tették alkalmassá. A több mint kétszáz éves hagyományt a falu lakossága ma is élõ örökségként õrzi. Élõ hagyományként a köréje épülõ szokásrenddel a világon egyedülálló látványosság.

Különlegesség még a várfal délnyugati sarkában levõ védelmi kút, amelyhez a településnek vallási hagyománya is kötõdik. Évszázadok óta elõírás, hogy kizárólag csak ennek a kútnak a vizével szabad keresztelni. A vize tiszta, iható.

A templom építése különbözõ idõszakokban történt: A szentély részét (ahol az orgona van) az 1200-as években, a templomrészt az 1400-as években, a várfalat és a bástyákat az 1500-as években építették. A templom tetején látható védelmi emelet a lõrésekkel és a szuroköntõkkel 1605 - Basta Erdély-dúlása után épült Petky János költségén. A templomban található fapadokat 1790-ben állították fel, és azokat fizetés arányában osztották ki a családoknak, azzal a kikötéssel, hogy minden családtag csak az õ családjának padjába ülhet.
A templom szószékét mûvészi faragású és diszítésû, festett korona ékesíti, amely 1759-ben készült. Bartha Mihály és neje Dénes Judit készíttette. Felirata: "Kiálts teljes torokkal, mint a tormbita".
Az 1929-ben végzett javítási munkálatok során a kinti, bejárat melletti befalazott ablak kibontásakor) került elõ egy rovásírást tartalmazó tégla. Keletkezési ideje egyelõre bizonytalan. Szakirodalmi ismertetések 1274 - 1431 közötti idõszakra teszik a keletkezését, kiemelve, hogy téglába égetett technika-ként Közép-Európa legrégibb rovásírás emléke. Nem csak keletkezése, hanem olvasata is vitatott. A fordítási változatok közül a legelfogadottabb: Miklós Derzsi apa-pap.
     Az orgonakarzat 1800-ban épült. Akkor készült az elsõ orgona is, amelyet, 1837-ben valamiért kicseréltek a ma is meglévõvel. Az orgona fémsípjait az I. világháború végén kiszedték és hadi célokra használták fel. Teljesen csak 1946-ban, a II. világháború után sikerült rendbe tenni.
      
 A szentély boltozatát faragott kövek díszítik. A szószéktól jobbra haladva a papi szék fölött két olyan zárókõ látható, amelyek csúfolódó arcot ábrázolnak. A csúfolódó arcok után az elsõ zárókõn a székelység címere, a másodikon egy címerpajzsban ábrázolt eke, a harmadikon a Petky család címere látható.
 

 
 
 
 
 

   A templom déli falrészét három falkép borítja.
 
A bejárattól jobbra az elsõ kép Pál apostol megtérését ábrázolja. A damaszkuszi úton történt eseményt, az utána következõ néhány napot és a megkeresztelkedést egyetlen fényképbe sûríti az alkotómester. A szakállas arcban valószínû, hogy a készítõmester önarcképét tisztelhetjük. A kísérõ katona a zászlójának latin nyelvû feliratából az derül ki, hogy a falkép 1419-ben készült.
A második képen Szent Mihály arkangyalnak egész alakos ábrázolását lehet megtekinteni. Kezében serpenyõs mérleget tart, amelynek felsõ serpenyõjében ördögöket, az alsóban egy imádkozó nõt lehet látni.
 
A déli falrész harmadik képe töredék, amely három alakot ábrázol, akik fejükön püspöksüveget viselnek, kezükben püspökbotot tartanak. Mûvészettörténeti leírásokban mint püspökszentekrõl lehet olvasni, de úgy is találkozhatunk velük, mint a három bölcs király, akik a kisdedhez zarándokolnak.
 
A templom északi falrészét teljes egészében a Szent László legenda uralja. Az 1720-ban beépített karzat sajnos szétrombolja az elejét így a legenda elsõ fele, a Kivonulás hiányzik. Az utközetbõl fennmaradt egy részlet, az utána következõk viszonylag jól láthatók: A Kún üldözése, a Birkózás, a Lefejezés és a legvégén a Pihenési jelenet. A gótikus hálóboltozat gyámkövei helyenként beépülnek a falképszõnyegbe, de összességében nem tudják megtörni sem azt az erõt, amely a falképbõl árad; sem azt az esztétikai élményt, amelyben a magas szintû ábrázolás részesít.
 
Szent László üldözi a kúnt
Az északi falrész utolsó ábrázolásáról rosszabb esetben nem esik szó, jobb esetben nincs megnevezése. A szürke ruhás szent jelképeit képírással olvasva Remete Szent Antalra ismerhetünk, akivel szemközt két vörös ruhába öltözött, glóriát viselõ nõalak áll. Remete Szent Antalról hasonló ábrázolás a szepesszombati római katolikus plébániatemplom 1503-ban készült oltárszárnyán látható Szent Antal megkísértése címmel.

Forrás: szekelyderzs.erdely.org