SZÁSZFEHÉREGYHÁZA

Szászfehéregyháza, Viscri, Deutsch – Weisskirch

Itt is a többi falvakhoz hasonlóan a templom régisége azt bizonyítja, hogy a német telepesek a XIII. század végén alapították a helységet, akkor amikor a jövendõ „Kõhalom-szék” nyugati oldalát betelepítették. A román stílusú csarnoktemplomnak, melyhez hasonlót csak Homoródon találunk, volt egy elõdje melyet részben belefoglaltak az építménybe. A német telepesek (mint bevándorlok telepedtek le Szászfehéregyházán, II. Géza király uralkodását követően, vagyis a XII. század utolsó negyedében, 1162 után, mint „alii Flandrenses”) a jelenlegi falu északnyugati oldalán levõ hegyfokon egy kis kápolnát találtak.

Az erődtemplom kaputoronya

Szászfehéregyháza soha nem volt uradalmi birtok csak a szász közösség vezetõje épített lakótornyot a személyes használatára a XIII. század második felében. Mivel a torony alapzata egy sírhelyet kettévág bizonyosak lehetünk abban, hogy a tornyot a kápolna után építették, akkor amikor a területet már nem használták temetõ céljára. Egy másik különbség, hogy a torony a kápolnától eltérõ anyagból van építve, mégpedig szürke bazaltból . A torony földszintjén nincsenek bejáratok azt egy kelet – nyugat irányú nyereg boltozat fedi, hasonló a második szint mennyezete is, azt a földszinttel és a felette levõ szinttel egy a fal vastagságával kialakított lépcsõ köti össze. A keleti oldalon levõ félkör alakú torony bejáratott mozgatható létrával lehetett elérni.

Szászfehéregyházi erõdtemplom

A XIII. századbeli ovális várfalakból csak az 5,5-7 méter magas, mezei- és folyami kövekbõl épített déli, keleti és északkeleti részt tartották meg. A fõbejárat valószínû mindig is a délkeleti részen volt, a hozzá vezetõ út a hegyfok mellett vezetett felfelé. Az erõdítések során, a XVI. század kezdetén, a délkeleti részt két toronnyal és két bástyával látták el. A három emeletes és fatámasz oszlopokra helyezett a falból kidomborodó védõ erkéllyel rendelkezõ déli torony és a déli bástya közös, hosszú gerinccel rendelkezõ tetõvel van fedve és azokat ugyan úgy mint a nyugati bástyát a várfal külsõ oldalához tapasztva építették. A XIX században a kelti bástya elvesztette a védõ erkélyét az alsó szintek fûthetõ lakásokká lettek átalakítva míg a legfelsõt még 1960 – ban is a szalonna tárolására használták. A déli bástya alsó helyiségeit egyetlen nagy teremnél alakították annak keleti oldalán egy bejárttal csak a felsõ szinteken hagyták meg a széles lõréseket, melyek forgó tuskókkal zárható tölgyfa ablakkeretek vesznek körbe. A déli bástya és torony védõerkélye és teteje közös. A kaputorony a bejárat mögé a várfalba volt építve. A torony súlyát, mely négy szintes, a négy oldalsó vastag fal és a földszint feletti két mennyezeti boltív viseli. Négy sarkát pedig tömör támpillérek segítik. A felsõ szintek nyugati oldalon elhelyezett, bejáratait eredetileg mozgatható létrával lehetett elérni, azonban most már a déli torony össze van kötve vele egy a torony elõtti emelvénnyel és így a harmadik szint magasságában a déli torony és bástya védõ erkélyével is, ahová két falépcsõn juthatunk fel. A kaputorony és a déli-torony között a gyalogosok részére egy 10 cm széles lapos vasakkal megerõsített faajtóval ellátott bejáratott nyitottak, amihez széles kõlépcsõ vezet, mert az udvar földje sokkal magasabban van a külsõhöz képest.

Egy második várfalat is építetek a XVIII században a belsõ fal köré azt máig megõrizték egy méter magas fal formájában és csak az észak keleti és délkelti oldalon hiányos. A belsõ várfalon létezett védõfolyosót egy tároló színnel helyettesítették ennek teteje a várfal koronájától egy irányba lejt a várfaltól 3 – 4 méterre épített fal felé. Ennek a falnak 19 nagy méretû négyszögû bejárata van és az így kialakított szín szorosan tapad a függõleges várfalhoz és a gabonát tároló hámbárok raktározására szolgált. A várat 1971 –ben teljes felújításnak vetették alá. 

A hely különlegessége felhívta a Mihai Eminescu Trust figyelmét is, mely Charles herceg patronátusa alatt áll, és amely felújítatta a templomot es a falu egy pár érdekesebb házát, visszaadva ezáltal valamit a helység eredeti fényébõl. Az elszigeteltség, de a bármilyen más, mezõgazdaságtól eltérõ foglakozás hiánya vezetett el oda, hogy a ‘90 évek végén megjelent egy „ szászfehéregyházi természetes gyapjúzoknik ” projekt, melyet a faluban letelepedett két német indított.

Jellegzetes szász házai bájos rendben sorakoznak a széles fõutca két oldalán, és a fiatal polgármester asszony naponta megküzd a falubeliekkel, hogy meggyõzze õket, érdemes vigyázniuk erre a szépségre. A 141 számú házban még egy hagyományos szász szobabelsõt is meg lehet tekinteni, ami ma már igazi ritkaság. Ebben a házban õrzik a vártemplom kulcsát is. A falut eddig csak nyugat - európai turisták keresték fel maguknak.