Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

SZÁSZ ERŐDTEMPLOMOK

 

Kisdisznód
 
 
Nagyszebentõl délre, a Szebeni-hegység északkeleti lábánál terül el Kisdisznód (Michelsberg, Cisnãdioara) község. A falu feletti völgybõl 88 m relatív magasságban emelkedõ, minden oldal felõl meredek hegykúpon áll az erõdfallal kerített, háromhajós, félköríves szentélyû kisdisznódi román-kori templom. 
E hegyormot korai okleveleink „Sancti Michaelis Mons”-nak írják. A templomot II. András udvari káplánja, Gocelinus magister építtette román stílusban a Nagyszeben környéki háromhajós bazilikák mintájára 1220 körül, majd 1223-ban a kerci ciszterci apátságnak juttatta. A király ezen adományozást még ugyanazon évben jóváhagyta, és azt a kerci apátságra átíratta. Mátyás király 1474-ben a kerci apátságot az ottani szerzetesek botrányos életvitele miatt feloszlatta és Kisdisznódot mindenestül Nagyszeben fennhatósága alá helyezte. A község a XV. században új plébániatemplomot kapott, ekkor a román-kori egyházat használaton kívül helyezték és a lakosság csupán vész esetén vonult fel falai mögé, békeidõkben pedig az itt kialakított raktárakban õrizte javait, valamint fegyvereit. 1540-ben az erdélyi fejedelem õrsége tanyázott benne. Mint a Vöröstoronyi-szoroshoz közel fekvõ település, ki volt téve a törökök meg-megújuló támadásainak. Ostromolni azonban egyetlen esetben kezdték, 1658-ban, de ekkor is sikerült rövid védekezés után váltságdíjban megegyezni a támadókkal. Ezután az erõdtemplom még egészen az 1800-as évek kezdetéig szolgálta a falu és a környék védelmét, vagyonának biztonságát. 1892-ben õr lakott benne.
 
 
A templom nyugati homlokzata
 
A nyugati kapu díszítményei
 
     A déli homlokzat
Az erődtemplommal koronázott hegyet félkörben veszi körül a falu. A bazilikális elrendezésű templom Ny-i homlokzatán bélletes, teljesen ép román stílusú kapu található. Rendkívül szép ez a nyugati kapuja, hármas kompozíciójú megoldásával. Szakértõk a regensburgi Szent Jakab-templom északi kapujával hozzák kapcsolatba, mások franciaországi minták átvételét látják benne: szinte mása a Szent Gilles-i díszkapunak, amely talán Pécs közvetítésével jutott el ide. A külső, illetve a belsõ falakon, és a fõbejárat feletti íveknél egykori festmények nyomait fedezték fel. A diadalív belsõ oldalán szentek feje, a diadalív északi oszlopán két szent alakja vehetõ ki.

Kőből épült, az erdélyi román stílusú méltõ képviselõjeként egy főhajóból, két mellékhajóból, egy karzatból és egy oldalkiugrásból áll. A rövid hajót négyszögletes nehéz pillérek választják el a dongaboltozatos mellékhajóktól. A fõhajó sík mennyezetes. A félköríves szentély a szentélynégyszög után csatlakozik a hajóhoz. Az oldalhajók keleten félköríves apszisokban végzõdnek, míg nyugaton vastag alapzatú torony zárja le õket. Eredetileg két toronyra tervezték, de csak az egyik épült fel a tetõtér fölé.

 Festett karzata 1709-es évszámot visel. Az I. világháború idején a templom belsejében az 1916. szeptemberi harcokban elesett német, osztrák és magyar katonák emléktábláit helyezték el. A szentély diadalívén elmosódott freskótöredék figyelhetõ meg.
 
 
 
 
A védfal

   Egykor a hegytető szélén a 15. században épült 3,20 m magas védõfal vette körül,amely a meredeken emelkedõ hegytetõn álló templomnak komoly védelmet biztosított. A 19. században még három védõtornya állt és egy földalatti folyosó (v. pince) nyílása, valamint kõtörmelékkel feltöltõdött vízgyûjtõ medencéje is látszott.

 
 
A kapubástya
    Az udvar belsejében több helyen figyelhetünk meg nagy, gömbölyű köveket, melyek arra voltak szánva, hogy a strázsaútról a támadók közé guríthassák. Egy legenda szerint, az esküvûje elõt minden fiatalembernek fel kell vigyen egy ilyen követ a templomba, hogy ezzel bizonyítsa be erejét.

        Kereszténysziget

Nagyszebentõl Ny-ra, a 7-es fõút mentén terül el Kereszténysziget (Grossau, Cristian) község. A faluban, a Szeben-patak bal partján található a Szászföld egyik legszebb erõdtemploma.
Ez a terület már valószínûleg a II. Géza király (1141 – 1162) korabeli elsõ letelepedési hullám óta lakott volt. Kereszténysziget települést elsõ ízben 1223-ban említik, "Insula Christiana” (Keresztény mezõ) néven. 
Szent Szerváciusz titulusú, háromhajós román stílusú templomát a XIII. században építették. Ebbõl az idõbõl a harangtorony alsó része, valamint a két oldalhajóban néhány részlet maradt fenn csupán. 1472 – 1498 között a bazilikát a nagyszebeni Andreas Lapicida építészmester irányítása alatt átépítették egy késõgótikus, háromhajós templommá. Meghosszabbították a nyolcszög három oldalával záródó szentélyét. A hajó hálóboltozatot, a szentély bordás keresztboltozatot kapott.
     A nyugati homlokzat elé román kori alapokon nyugvó négyzetes, gúlasisakos tornyot emeltek. Az új fõhajó 18,3 m hosszú és 17,5 m széles lett, a tetõzet 28,4 m ill. 26,3 m magasra került.
 

Még javában tartottak az építkezések, amikor Keresztényszigetet portyázó török csapatok felégették. Talán ennek is köszönhetõ, hogy az új templom elkészülte után nem sokkal, 1500 körül a templom védelmére kettõs erõdfalat építettek szabálytalan ötszög formában, a sarkokon egy-egy négyszögletû védõtoronnyal. 1529-ben a munténiai Drãgan bojár csapatai – melyek szeptemberben Nagyszebent szállták meg – felégették Keresztényszigetet.

A lakosság feltehetõen a templomerõdben vészelte át a nehéz idõket. 1550 körül a vártemplom elé az É-i oldalon két elõudvart építettek, 1580 körül az erõdrendszer D-i oldalán régebbi alapokon nyolcszögletû tornyot emeltek. 1599-ben Mihály oláhországi fejedelem bevette a templomerõdöt, melynek plébánosát, Heintziust kegyetlenül meggyilkolták a sekrestyében. 
1658-ben a Nagyszebent megszálló tatárok foglalták el Kereszténysziget erõdítményét és felégették a falut. 1690-ben a templomban tartottak országgyûlést, melyen Thököly Imrét erdélyi fejedelemmé kiáltották ki. 1721-1736 között a háborúk és járványok pusztításai nyomán az itteni lakosság létszáma erõsen megcsappant.
Ekkortájt a nagyszebeniek segítségével sikerült a romosodó templomot helyreállítani, és a várfal egy részét is újjáépítették. 1750 körül a vár Ny-i oldalán található kapu és a bejárati torony áldozatul estek a Szeben-patak áradásának. A déli oldalon új bejáratot állítottak, mellé egy lakást építettek a várõrnek. 1800 körül a lelkészlakot kibõvítették a templom irányában a mai fõépülettel, melyet a középkori szárnyhoz csatoltak. 1805-ben a földrengés során megsérült templomtornyot magasították, és négy saroktornyocskával látták el. Legutóbb 1972 – 1975 között voltak az erõdtemplomban általános javítások.
Napjaink utazója, ha szerencséje folytán sikerül bebocsátást nyernie a monumentális középkori épületbe, megcsodálhatja az impozáns négyzetes alaprajzú erõdfalat, amely két udvart határol. A védõgyûrût öt torony erõsíti. A belsõ falhoz kamrasor csatlakozik, ahol a község a szalonnáját tárolta. Északi része hiányzik, a belsõ udvar keleti és délnyugati sarkában egy-egy nyolcszög alaprajzú különálló torony emelkedik. A gótikus templombelsõ szintén érdekes látnivaló, a nyugati falhoz simuló templomtorony alsó szintje pedig az épület legkorábbi korszakát idézi. Tetejérõl nagyszerû kilátás nyílik az egész épületegyüttesre és a környezõ vidékre.
 
 

     Kerc

 

Mára csak a romjai láthatóak, a Brassót Nagyszebennel összekötõ út mentén, az Olt partján elhelyezkedõ Kerc község (Kertz, Cãrþa) erõdtemplomának.

A gyulahehérvári székesegyház mellett Erdély legjelentõsebb XIII. századi épülete a cisztercita kolostor és templom Kercen (épült 1250 körül). Elsõ írásos említése 1223-ban történt, amikor II. András király megerõsítette a cisztercia hívõ Gocelinus adományát a kerci kolostor javára. Minden valószínûség szerint III. Béla fia, Imre király alapította 1202-ben, az egresi cisztercita rendház filiájaként. Szerzetesei a franciaországi pontigni apátságból származtak. A kerci templom és kolostor a korai gótika elsõ erõteljes jelentkezése Erdélyben. Hatása határozott mûvészeti kört teremtett (Brassó, Szt. Bertalan templom, Halmágy, Radna, Szék, Bálványosváralja, Szászsebes, Prázsmár, Szászhermány, Földvár stb.)
 
 

     Északkelti oldala

               A templom szenélye

A tatárjárás után újjá kellett építeni, majd 1421-ben a törökök dúlták fel. A rendház 1474-ben szûnt meg. A kolostor és a templom is romos, a templom épen maradt szentélye az evangélikusoké.

 

       Felek

A Fogarasi-havasok ÉNy-i lábánál, az Olt lapályán, a DK-rõl jövõ Feleki (Nagy) patak mellett fekszik Felek (Freck, Avrig) község.
A helység 1364-ben Affrica néven jelentkezik a forrásokban. 1413-ban Ebrek, 1413-ban Ebreg, 1495-ben Frick, 1582-ben Freck formában szerepel.
      1384-ben plébániatemploma van, ebben az évben plébánosa Miklós. 1510-ben Silei János a plébános. A templomról a mûvészettörténészek azt állapították meg, hogy a román kor alkotása, a XIII. század elején épült, a tatárjárás elõtt, vagy közvetlenül a tatárjárás után. Szt. Katalin volt a védõszentje. 
   Eredetileg háromhajós tornyos román stílusú bazilikának épült. A torony a fõhajó nyugati homlokzatánál állt. A szentély félköríves volt és a hajóhoz szentélynégyszög közbeiktatásával csatlakozott.
Az oldalhajókat késõbb, a XV. vagy XVI. században lebontják és az árkádsorokat befalazzák. A szentélybõl is csak a szentélynégyszög marad meg. A vastag falú torony nyugati falához épített elõcsarnok mélyén, a díszes román kori félköríves kapu ívében és oszlopfõin figurális szoboralakok bûnök és erények viaskodását szemléltetik. Az oszlopfõket kõfaragványok díszítik.
A XV. században emelt erõdítésekrõl 1507-bõl van adat. Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
 
    Az egyház az 1700-as években megejtett újabb módosításokkal nyerte mai formáját.
A templom védõfala már nem eredeti magasságában áll, de még mindig jól megfigyelhetõ.

 

 

Forrás:

 

Karczag Ákos írásai; http://jupiter.elte.hu/

http://fenykeptar.karpatok.info/

www.erodtemplomok.ro

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek - A középkori erdélyi püspökség templomai (A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 2000)

Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században (Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1994)