REMÉNYIK SÁNDOR

Reményik Sándor 1890. augusztus 30-án Kolozsvárott született. 1941. október 24-én Kolozsvárott bekövetkezett halálakor a Házsongárdi temetõ evangélikus részébe temették. Sírfelirata idézet egy versébõl:

"Egy lángot adok, ápold, add tovább..."

Reményik Sándor erdélyi evangélikus költõ volt.

Kolozsvári jogi tanulmányait szembetegsége miatt nem fejezte be. 1916-tól csak az irodalomnak élt. Több verseskötete jelent meg Kolozsvárott. Ottani és anyaországi kortársai egyaránt nagyra becsülték finom költõi hangját és a társadalmi kérdések iránti érzékenységét.

Megérte Észak-Erdély visszacsatolását 1940-ben. Habár ennek természetesen örült, új verseiben mégis nyíltan elitélte a bevonuló magyar tisztviselõk öntelt magatartását. 1921-tõl a Pásztortûz fõszerkesztõje. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja.

Gyönge testû, beteges, visszahúzódó ember volt, aki a szeretet elõl is menekült, de a huszas évek elején, az erdélyi szellem ébresztésekor a holtakat is felkürtölte volna a sírból, ha kell. Kolozsvári lakóházát emléktábla jelöli, temetése napján fekete fátyollal vonták be Erdély székvárosának az utcalámpáit.

Halkszavú, alázatos szelidségét „Templomok” címû versében így fogalmazza meg:

Elsõ verseskötete 1918-ban a "Fagyöngyök", -- a Nyugat elsõ nemzedékén nevelkedett, vívódó, magányos költõre vall. Az 1918 után a Trianon és Erdély elcsatolását követõ fájdalom verseit közölte "Végvári" álnéven megjelent köteteiben. A kissebségbe szorult erdélyi Magyarságot buzdította kitartásra, és a szülõföldön maradásra szólította fel õket. A régebbi és új verseibõl összegyûjtött 1924-ben megjelent kötet darabjai már költõi alkata és a kényszerûen vállalt szerep összeférhetetlenségérõl panaszkodnak. Betegségekkel küszködve a vallásban keresett menedéket. A 30-as évek második felére az erdélyi szellem kiemelkedõ képviselõjévé vált. Az erdélyi hagyományokhoz való ragaszkodásra tanított, miként akkoriban sokan vallották ezt magukénak. A fasizmus térhódításának hatására lírájában erõsödik a humanista, antifasiszta vonulat.

Istenes verseit 1932-ben a "Kenyér helyett" címû kötetben adta ki.

Istenes verseiben hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg.