Elüldögélni a hidacska kőkorlátján. A vidámság lábainak lóbáló-dobogó zenéje. Fű élén egyensúlyozó villanásnyi fény. Lóhere levelein remegő harmatcsepp. Nyárporos árkok. Szénaillat a hajban. Langyos verőfény. Sziklagörgeteg. Ezüstcsermely. Lüktető csillagok...
A bekérezkedő felsorolhatatlan sok külső szépséget és a közös élmény fakasztotta mosolyt, engedjük behatolni a testbe, ott majd kinyílik, mint egy virág. Lélekvirág lesz belőle. Úgy éljük meg boldogságszirmait, mintha saját bőrünk lenne. Majd tékozló koboldként, örömcentrifugaként amit összegyűjtöttünk, bolygóként sugározzuk szét.
| Induljunk virággyűjtő utunkra!
|
advertisment
advertisment