Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

NYÁRÁDSZENTMÁRTON

Nyárádszentmárton (románul Mitreşti, németül Sankt Martin)

      Kiindulópontként ezúttal is Marosvásárhelyt vesszük, ahonnan a Brassóba vezetõ 13-as főúton indulunk el, majd Ákosfalván a 151 D jelzés útra letérve, Nyárádszeredába tartunk. A városkát a Főtérből balra nyíló kis utcán, hajtűkanyaros szerpentineken hagyjuk el, hogy néhány kilométer után a Jobbágyfalvával és Csíkfalvával egybenőtt Nyárádszentmártonba érkezzünk. A falu unitárius templomában található Erdély egyik legrégebbi festett kazettás mennyezete.
    Az 1332-ben Sancto Martino ( Mon.Vat.), 1453-ban pedig Zenthmarthon (Sz.Oklt) néven jelentkezõ helység templomának építési idejét a 13. sz.-ra tételezik. Egyenes záródású régi szentélyéből csak félköríves keretezésű, befalazott sekrestyeajtaja, a csúcsíves diadalív - és a vakalakítású papiszék maradt fenn az eredeti épületből.
A hajó nyugati karzatán található felirat szerint Ali basa hadai 1661-ben úgy leégetik a templomot, hogy csak falai maradnak meg. A hagyomány úgy tudja, hogy az ide menekültek is mind bennégnek. A templom helyreállításában ezután annak a Tóth Istvánnak van jelentős szerepe, akinek nevét az egyik, 1675-ből származó padon találjuk. Déli és nyugati kapuja is csúcsíves.
Az északi falba Toroczkai József feleségének, Orbok Katának 1798-as sírköve van beépítve. A templom alatti kriptában Tóth és Toroczkai - ősök pihennek.
   1629-ig fa harangláb állott a templom mellett. A most látható tornyot 1698-ban segesvári kőművesek kezdik el építeni „de revoluciók kezdődvén azonban az országban” (II.Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc) félbemaradnak a munkálatok.
 
 A zömök kőtorony építését,- melybe belefoglalják a régi homlokzatról származó dupla köríves vakablakot és a faragott körablakot is -, 1702-ben júniusában folytatják és hat hét alatt be is fejezik. A négy fiatorony csak 1720-ra készül el.
Kazettás mennyezete és karzata 1667-ben készült. Az évszámot a nyugati karzat bokrétás edényt ábrázoló festményén és a mesterkazettán is megtaláljuk.
A mennyezet 63 táblájával (hosszában 9, széltében 7) a közepes méretűek közé sorolható.Kelemen Lajos így írja le őket Mûvészettörténeti tanulmányai I. kötetében: „..főleg piros, ritkábban kékes virágok és csokrok, más lapokon levéldíszítmények... reneszánsz babérkoszorúba foglalt levélmotívumok töltik be, s végül hat táblán az állatvilágból vett ábrázolások is helyet nyertek”
   A középen található két feliratos kazetta egyikén ez olvasható: Illius in Laudem reparantur tecta perennem/Qui Deus est solus Primaque Causa Boni. Fölötte a dátum - A:D:16 I 67. - és a mennyezetfestők, Kozma Mihály, Havadi András asztalosok valamint Sípos János Dékány nevét látjuk. Kelemen Lajos ennek kapcsán így ír: „... a feliratos tábla közvetlen szomszédjában...egy-egy virágba harapó...elrajzolt hal dísztelenkedik. Nem különb a kígyó szomszédjába helyezett négy megölt delfin sem, mely ha csúfságáért méltó is lehetett az agyonnyilazásra, kár volt ezt a mennyezeten külön megörökíteni ” .... ( Gálfalvi Kozma Mihály munkája egyébként a szentgericei, 1670-ből származó festett kazettás mennyezet is.)
A templomot pihenőpadokkal ellátott fakerítés övezi, a bejárati lépcső mellett még ma is látható a „szégyenkő”, melyen a falu törvényei ellen vétkezőket állították pellengérre.( Az unitárius lelkész szerint: akkoriban elég volt még egy kő...)
A templomkertbe áthelyezett régi cserefakapun az 1673-as évszám olvasható.
Az ősi templomhoz tartozó hívek a középkorban mind katolikusok. A reformáció után átélik a protestantizmus első változásait, végül is unitáriusok lesznek, s az övék marad a templom is. Szentmártoni Sámuel unitárius lelkész az egyházközségi jegyzőkönyvben megörökíti azt az eseményt, amikor Mária-Terézia idején a Szentföld (Felsőnyárád) katolikusai a templom elfoglalására készülnek. Ebben az akadályozta meg őket, hogy a berekeresztúri és márkodi hívek összefogtak és készen álltak minden erejükkel megvédeni unitárius templomukat. (Orbán: i.h.; Benkõ K.: i.m. 175.)
Balás Árpád 1999-es „Barangolások a Székelyföldön” c. könyvéből az alábbi népességi adatokat tudjuk meg: 371 lakosából 363 magyar , 8 cigány. Felekezeti hovatartozás szerint 29 római katolikus, 19 református, 270 unitárius és 53 más vallású él a faluban.

A szöveg és a képek forrása:

Molnár Tamás Kutyahon weboldaláról

http://www.kutyahon.de/erdelyi.templomok/nyaradszentmarton/index.htm