Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Természeti csodák / / NYÁRÁD (folyó):

NYÁRÁD (folyó)

A Nyárád (románul: Niraj, németül: Niersch) a Maros bal oldali mellékfolyója, Erdélyben. A folyó a Görgényi-havasokból ( Mezõ-havasról ) ered 1239 méter magasból. A hossza 89 km. Vízhozam 3,6 m³/s. Vízgyûjtõ terület 651 km².

Nyárádtõ környékén torkollik a Marosba 300 m-en.

„A Nyárád folyása”

„Marosszék közép folyójához, az annyiszor megénekelt szõke Nyárádhoz értünk, itt terül el elõttünk annak szép termékeny tere, mely szélességben túlhaladja a Küküllõk, sok helyt pedig megközelíti a Maros terét, s mindeniket népességének sûrûségével felülmúlja. Nyárád kõnélküli agyagos talajon folyván, vize rendszerint zavaros, honnan szõke mellékneve.” [1]

A Nyárád elsõ említése vidékünkön az 1332-es pápai tizedjegyzékben lelhetõ fel, ahol Nyárádtõn egy István nevû papot említenek "Stephanus de Naradya"-ként.

A Nyárád völgye a középsõ és alsó szakaszon kb. 2 km széles, ami az átlagos vízhozamot figyelembe véve (3,6 m³/s) szokatlanul szélesnek számít. A völgy aszimmetrikus jellegû, a folyó a völgy jobb oldalán helyezkedik el. A vízgyûjtõre jellemzõ, hogy hóolvadás vagy áradások esetén a vízhozam jóval meghaladja a sokéves átlagot (a maximális mért hozam 330 m³/s, 1970. május 14-én). Áradáskor nagy mennyiségû hordalékot hoz a folyó, ezért (a sárgás szín miatt) kapta a népies „szõke Nyárád” elnevezést. A terület kontinentális klímájú, az átlaghõmérséklet 8,5°C, az évi csapadék 700–1200 mm. A hegyvidéki felsõ szakasz és az alsó szakasz között jelentõs különbség mutatkozik. [2]
 
 
Fontosabb mellékvizei
 
Kis-Nyárád (Bekecsalja), Vityal, Tompa pataka, Peres, Hodos pataka, Nyomát pataka, Teknõs patak, Eger patak, Vécke.
 
Települések
 
A Nyárád vízgyûjtõ területe nagyjából egybeesik Nyárádmente tájegységgel, ami Székelyföldhöz, ezen belül Marosszékhez tartozik. Erdély egyik legsûrûbben lakott területének számít. 66 településen több mint 40 ezer ember lakja.

A Nyárádmentéhez tartozó városok és községek:

Felsõ-Nyárádmente és Bekecsalja:
Nyárádremete, Székelyhodos, Csíkfalva, Nyárádmagyarós, Székelybere;
 
Középsõ Nyárádmente:
Nyárádszereda város, Nyárádgálfalva, Backamadaras;
 
Alsó-Nyárádmente:
Ákosfalva, Nyárádkarácsony, Lukafalva, Somosd, Nyárádtõ város.
 
Felhasznált szakirodalom:
[1] Orbán Balázs - A Székelyföld leírása
[2] Vízgazdálkodás a Nyárád mentén - Erdélyi Gyopár
 

 
Vízgazdálkodás a Nyárád mentén
 
Hajdú Zoltán, Fókusz Öko Központ (Focus Eco Center), Marosvásárhely

Napjaink egyik legégetõbb problémája a tiszta vízhez való hozzáférés. Növekszik a vízfogyasztás, és egyre nehezebb megfelelõ víztartalékokhoz jutni. Nyilvánvaló, hogy nagy gondok vannak a jelenlegi vízgazdálkodási rendszerekkel. Ezért fontos tanulmányozni a hagyományos vízgazdálkodási rendszereket, amelyek évszázadokon át biztosították a lakosság vízszükségletét és a gazdasági rendszerek mûködõképességét. Ilyen szempontból igen érdekes megvizsgálni a Nyárád mentén a vízgazdálkodási rendszerek történetét.

A Nyárád mente Erdély jellegzetes tájegysége, mely a történelmi Marosszék területén helyezkedik el. Az egész tájegységet meghatározza a Nyárád folyó, amely a Maros baloldali mellékága, forrása 1300 m-en, a Görgényi-havasokban található, hossza 79 km; Nyárádtõnél, 300 m-en torkollik a Marosba.

A hagyományosan Nyárád mentének nevezett tájegység nagyjából egybeesik a Nyárád vízgyûjtõjével, melynek területe 625 km2, 63 település található rajta, ezzel Erdély egyik legsûrûbben lakott területének számít. A terület kontinentális klímájú, az átlaghõmérséklet 8,5¯C, az évi csapadék 700–1200 mm, jelentõs különbség mutatkozik a hegyvidéki felsõ szakasz és az alsó szakasz között. Ugyanez a jelenség megfigyelhetõ az evaporotranszpiráció esetében is, amely 600–450 mm között változik (alsó-felsõ szakasz).

A Nyárád völgye a középsõ és alsó szakaszon kb. 2 km széles, ami az átlagos vízhozamot figyelembe véve
(3,6 m³/s) szokatlanul szélesnek számít. A völgy aszimmetrikus jellegû, a folyó a völgy jobb oldalán helyezkedik el. A vízgyûjtõre jellemzõ, hogy hóolvadás vagy áradások esetén a vízhozam jóval meghaladja a sokéves átlagot
(a maximális mért hozam 330 m³/s, 1970. május 14-én). Áradáskor nagy mennyiségû hordalékot hoz a folyó, ezért (a sárgás szín miatt) kapta a népies „szõke Nyárád” elnevezést.

A vízgyûjtõ középsõ és alsó szakaszára jellemzõ, hogy a mellékfolyók nagy része a völgy bal oldaláról származik. Valószínû, hogy e patakok által hozott hordalék töltötte fel a völgy bal oldalát és taszította a folyót a völgy jobb oldalára.

A feljegyzések szerint több mint háromszáz éve a Nyárád völgyének középsõ szakaszán egy mindmáig figyelemre méltó munkálatot végeztek. A Verõfény-pataktól kezdve Fintaházáig egy levezetõ csatornát (Véczke-árok) ástak a völgy bal oldalán. Ez a munkálat egy igen sajátos gazdálkodási formát tett lehetõvé. Az áradások idején a Véczke-árok gyorsan levezette a bal oldali patakokból érkezõ csapadékot, míg a Nyárád által hozott vízmennyiség elterült az egész nagyvízi mederben és szép csendesen vonult lefelé a völgyben. A víz által hozott hordalék, iszap kitûnõ termõtalajnak bizonyult, ami évrõl évre megtermékenyítette a völgyet. A termékeny talaj kitûnõ zöldségtermesztésre, ezért a Nyárád mentének ezt a szakaszát „murokországnak” is nevezték.

Az idõk folyamán az elkészített munkálat kisebb-nagyobb javításokra, bõvítésekre szorult. Orbán Balázs
1868-ban a „Székelyföld leírásában” így ír róla: „A Véczke medre betölt, pedig hogy újból való kiásásának szükségességét átlátták, kitetszik az 1731. márcz. 8,-án tartott székgyûlés azon határozatából, melynek értelmében 39 frt büntetés terhe alatt elrendelte a Nyárád árkának szék erején való alapos kitisztítását”, „Egy század múlva, 1830 táján, a Véczke ügye ismét felmerült, s annak újból való kiásatása elhatároztatott” mivel „az nem csak a föld termékenyítésére folyt be jótékonyan, hanem a mellékpatakok rakonczátlan áradozásait is gátolta”.

Ezen feljegyzésekbõl is kiderül, hogy a Véczke-árok milyen jelentõséggel bírt a Nyárád völgyében folytatott gazdálkodás szempontjából. A Véczke nem egy egyszerû levezetõ csatorna szerepét töltötte be, hanem egy igen figyelemreméltó koncepciót tükrözõ gazdálkodási rendszer része volt. Ez a völgy sajátosságaihoz nagyszerûen alkalmazkodva a völgy jobb oldalán lassan meanderezõ folyó által hozott és az áradások alkalmával lerakott termékeny iszapot megfelelõ kultúrnövények termesztésére használta, megakadályozva ugyanakkor a nagy hozamok által okozott károkat.

Sajnálatos módon a gabonatermesztés elsõrendûvé válásával (fõleg a szocializmus éveiben) ezt a sajátos gazdálkodási formát megszüntették. A Nyárád 79 km-es hosszának kb. felét szabályozták, pl. a Nyárádszereda és Fintaháza közötti szakasz hossza 35%-kal csökkent. Az árvízvédelmi töltéseket a kisvízi meder kanyarulatainak megfelelõen alig mintegy 100 m távolságra építették, ami a természetes árvízi meder szélességét mintegy 7%-ra szûkítette.

A Nyárádon valamikor szinte minden faluban vízimalom mûködött (volt falu, ahol több is). A vízimalmok mûködtetéséhez szükséges víz kivételéhez a mederben számos gátat építettek. Ezek a gátak megakadályozták az eróziós folyamatokat és a folyó vízszintjét állandó magasságon tartották. Ennek következtében az élõ folyó és a talajvíz állandó kapcsolatban volt, ami megfelelõ ivóvizet biztosított a vidék lakosainak. A kutakban jó minõségû víz volt és számos forrás oltotta a mezõn dolgozók szomját. Valamikor az egész völgy vízben gazdag volt. A domboldalakon (pl. a backamadarasi Backa-dûlõn) jó minõségû szõlõ termett.

A vízimalmok felszámolása, valamint a vízszabályozási munkák eredményeképpen a folyó vízszintje másfél-két (néhol három) métert süllyedt, szomorú látványt nyújt a mély mederben csordogáló kis mennyiségû víz. Természetesen hóolvadáskor vagy a havasokon lezúduló nagyobb mennyiségû csapadék esetében egész más ennek a látványa, akkor már nem elég a kisvízi meder és megtörténik, hogy néhol áttöri a víz a védõgátakat, ami a jelenlegi koncepció értelmében (amely kimondottan az árvízvédelemre összpontosít) sajnálatos módon újabb gátemelésre ad okot.

A talajvíz és az élõ folyó kapcsolatának megszûnése a talajvíz mennyiségének csökkenéséhez és minõségének romlásához vezetett. A hátráló erózió következtében a meder annyira kimélyült, hogy az év legnagyobb részében a folyó vízszintje a talaj víztartó rétegének szintje alá süllyedt, ezért a nyári hónapok idején (amikor a legnagyobb szükség lenne a talajvízre) végig a folyó mentén a talajvíznek a folyó medrébe való szivárgása figyelhetõ meg. E folyamatok együttes hatásaként a kutak vizének nitráttartalma nem ritkán meghaladja a 100 mg/l értéket is.

A valamikori gazdálkodási rendszer tökéletesen tükrözte a táj és a tájat lakó székely nép harmóniáját és beleilleszkedett a Székelyföldön kialakult különbözõ tájegységek egymást kiegészítõ termelési rendszerébe. Például az enyhébb éghajlatú Nyárád mente hagyományosan gyümölcsöt cserélt a Csíkban megtermelt burgonyáért.

Ezért alakulhatott ki a Nyárád menti hagyományos táj, amelyet az ártéren folytatott gyümölcstermesztés, legeltetés és zöldségtermesztés jellemzett, míg a magasabban fekvõ területeket erdõk, tavak foglalták el. A folyóknak jelentõs szerepük volt a közösség életében, amit a Nyáráddal kapcsolatos számos népdal és legenda is bizonyít.

A Nyárád, a vízgyûjtõt jellemzõ táj, valamint az itt lakó népesség sikeresen együtt élt évszázadokon keresztül, mind békeidõben, mind háború idején. A vízben gazdag, hegyek közt rejtõzködõ völgyek jól védhetõek voltak és biztonságos telephelyet biztosítottak. A vízgyûjtõ területén valamikor számos tó volt, Orbán Balázs írja: „Ali Pasa járásakor (1661), a harangokat Daczó Ferencz a sárdi tóban rejtette el, s így maradtak meg.”

A vízgyûjtõ területén található számos tó hozzájárult a terület jó vízháztartásához, jó minõségû és elegendõ mennyiségû vizet biztosított és kivédte a szélsõséges idõjárási viszonyok hatásait (csökkentette az árvízveszélyt és nyáron a szárazság hatását).

Minden bizonnyal ez a kedvezõ vízgazdálkodás is hozzájárult ahhoz, hogy a völgy legjelentõsebb települése, Nyárádszereda, sokáig egyben Marosszék legfontosabb települése (ugyanakkor legrégibb városa) is volt.

A Nyárád vízgyûjtõjének területén a helyzet további romlásának megakadályozása céljából a jövõben nagyon fontos lenne a gazdasági tevékenységek és a vízgazdálkodás harmóniájának helyreállítása.

A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ környezetvédelmi szervezet egy átfogó vízgazdálkodási program elindítását kezdeményezte a Nyárád mentén. A program egyrészt a hagyományos gazdálkodási formák visszaállítását és az ehhez idomuló vízgazdálkodási módszerek alkalmazását javasolja, másrészt a valamikori tavak, vizes élõhelyek feltérképezését, valamint ezek rehabilitációját kezdeményezi.

A partvédõ gátak emelése és meanderek levágása helyett (sajnos, a jelenlegi hivatalos tervek ezt tûzték ki célul) inkább a termelési szerkezetet kellene átalakítani, gabonatermesztés helyett (ami amúgy is veszteséges) visszatérni az árterületen történõ gyümölcs- és zöldségtermesztésre, és akkor már nem gondot, hanem elõnyt jelentene, ha minden tavasszal elönti a víz ezeket a területeket, ugyanakkor a víz lassú lefolyása csökkentené az árvízveszélyt a Maroson. A megtermelt zöldség és gyümölcs feldolgozása elfogadható megélhetést nyújthatna a vidék lakóinak. Figyelemre méltó tény, hogy a Nyárád mentén még mindig nagyszámú tájjellegû, régi gyümölcsfajta található, amelyek nem igényelnek semmilyen vegyszeres kezelést.

A valamikori tavak, vizes élõhelyek rehabilitációja szintén hozzájárulna az árvizek hatásának mérsékléséhez. Ezenkívül jelentõs szerepet játszhatna a helyi mikroklíma a biológiai sokféleség helyreállításában és a források feléledésében. Nem elhanyagolható a táj rehabilitációjában rejlõ gazdasági potenciál sem, hiszen a turizmus szempontjából igen érdekes, szép tájegység a Nyárád mente.

A Fókusz Öko Központ az elmúlt években elkészítette a völgy egy részének a felmérését, és több projektet kezdeményezett a vizes élõhelyek rehabilitációja érdekében. Az elsõ ilyen munkát Nagyadorjánban végeztük el a nyárádgálfalvi polgármesteri hivatallal közösen, ezután következett egy nagyobb méretû rehabilitációs munka Nyárádszereda határában, amelynek során környezetbarát erózióvédelmi technikákat alkalmaztunk. Ennek a munkálatnak az ökológiai hasznán kívül gazdasági hozadéka is volt, hiszen egy helyi vállalkozó lovaglóiskolát telepített mellé. Egy belga önkéntes csoporttal közösen rehabilitációs munkákat végeztünk Vármezõn is, és több tervet készítettünk, amelyek kivitelezésre várnak. Jelenleg a Dorman-patak ökológiai rehabilitációján dolgozunk.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Nyárádhoz hasonló folyókon mindenütt elinduljon a vizes élõhelyek rehabilitációja a Kárpát-medencében, ennek érdekében képzéseket tartunk a kisadorjáni Környezetvédelmi Információs és Fejlesztési Központban azok számára, akik meg szeretnének ismerkedni az integrált vízgazdálkodással.
 

 
Nyárádmente
 
A Nyárádmente Vármezõtõl Nyárádtõig húzódó, közel 75 km hosszú tájegység, amelyen teljes hosszában végigvonul a sokszor szõke és rakoncátlan Nyárád vize, e vidék névadója.
 
A Nagy - Nyárád Vármezõ felett indul, a Mezõhavas nyugati oldalából, Nyárádszeredánál felveszi kisebbik testvérét, a Nyárádmagyarós felett eredõ Kis - Nyárádot. E szerény, sokhelyen patakszerû folyócska azonban nagy árat követelt a vidék lakóitól, tavasszal sok esetben pusztítóárrá változik, elsodorva lakóházat ,vízimalmot, gazdasági épületeket.

A Nyárád völgyében van Erdélynek, sõt az egész magyar birodalomnak is a legsûrûbben benépesített része-írta Orbán Balázs a Székelyföld leírása címû munkájában. Valóban, füzérként helyezkednek el falvaink a folyó két oldalán; a vidék annyira sûrûn lakott , hogy 67 települést és 25000 lakóst számlál (1,2 km folyóhosszra és 9,6négyzet km -re jut egy település)

A vidék 3 részre tagolódik

A Felsõ - Nyárádmente a forrásvidék és Nyárádszereda közötti szakasz (három község tizenegy faluval) , a Közép - Nyárádmente (négy község huszonhat faluval) Szeredától Ákosfalváig tart. E vidék központja Nyárádszereda , amely évszázadokon át a Nyárád menti árucsere központja is volt. A szerdai piacokon a gabonától a sóig , a kádármester áruitól a tordai tükrös pogácsától mindent megtalált a nyárádmenti székely.

Az Alsó - Nyárádmente Ákosfalvától Nyárádtõig tart. Ez a vidék a 19. század végétõl a nagy piacokra termelt konyhakerti növényeirõl volt híres.

A leírás Dr. Hankó Vilmos: Székelyföld könyve alapján készült.
 

 
Innen ered az egyik legszebb székely nóta:
 
Bekecs alatt Nyárád tere,
Ott egy kunyhó zsuppal fedve;
De belseje aranybánya,
Arany benne egy szép lányka.
Marosszéki piros-párizs !
Ott lakik az én rózsám is.
 
Szép az alma az ágtetõn,
Még százszor szebb a szeretõm.
Zsellér vagy te én meg székely,
De egünkre egy nap jõ fel;
Egy esõ hull a földünkre:
Miért lennék hát különb mint te ?