Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

Magyarvista


KŐFARAGÓ VISTA faluja –  1910: Magyarvista – Kolozsvártól nyugatra 18 km-re, a Nádas vizétől jobbra benyúló völgyben fekszik, az egykori Kolozs vármegye Nádas-menti járásában. Újrakeresztelése évében 1400 lakosa volt (90 %-a református); azóta –  mint Kalotaszeg magyar népe mindenütt – lélekszámban megfogyatkozva élte, néhány évtizedig, hagyományos életformáját. Az utóbbi 40-50 esztendő azonban – számos lelki és gazdasági válság nyomán –  mondhatni gyökeres változást hozott sok tekintetben.
     A szokáshagyomány szinte már csak a hajdani árnyéka gyanánt tengődik; a mindennapos népviselet nagyünnepivé szorult vissza, és színpompájának gyarapodásával mindinkább alkalmi öltözetté vált; gazdag népdalkincse a modern kalamajka miatt veszendőbe került; a legkiválóbb magyar férfitáncos kalotaszegi legényesét minden táncház fiataljai megtanulták, ámde szülőfalujában alig akad egy-két folytatója; messzi vidéken ismert szőttesei ma már megőrzött – ha őrzött –  régiségek emlékei; újabbak ilyenek nemigen készülnek; hajdani festett bútorai múzeumokba, magángyűjtőkhöz vagy tűzre kerültek; újabb bútorfestésünk kissé túlpingáltnak tetszik; vasútépítői hajdan bejárták egész Magyarországot; fuvarosai eljutottak Segesvárig; valaha ismerték meszeseit; újabban pedig kőfaragó mesterei, a kő igazi művészei szereztek hírnevet a falunak.




     Kolozsvár és Egeres meg távoli bányavidékek munkahely-kínálatai folytán azonban 1948 (államosítás, a közbirtokossági erdőjog elorzása), de különösen 1962 (kollektivizálás) után lassú elvándorlás is apasztotta a falu lélekszámát és rontotta korcsoporti összetételét: 1970--80 tájáig Vista is kiöregedett. Iskolája 1952-től négyosztályosra süllyedt; felsőbb osztályú tanulói Szucságba és Bácsba járnak. A fiatalság társas életének és szórakozásának hagyományos formái és alkalmai elenyésztek. 1968-ban elvitték innen a községi irodát (kisebb faluba, 6 km-re); azóta minden közadót Gorbó emészt fel; középületeink siralmasan és szégyenletesen leromlottak ...
Az 1989 után hirtelen felbomlott kollektivgazdaság romjain az új gazdálkodás csetlik-botlik, gépek és munkaerő híján a határban azóta is igen sok a parlagon heverő föld; a korábban is észlelt rablógazdálkodásban leromlott talajt drága áron lehet majd helyrehozni; mészkőbányáink minőségi harmada állítólag kimerült, a 70-es évek végétől vagy 150 kőbányászt és kőfaragót foglalkoztató üzem – ugyancsak 1989 után –  alapjában felbomlott; ami még maradt belőle, az inkább csak pang; a korábban ingázó ipari munkásság 1990-től lassan-lassan munkanélkülivé váltan térhetett vissza a barázdába ...


Magyarvista Kalotaszeg egyik legrégibb települése. Egyes feltételezések szerint maga a falu már az 1100-as évek derekán létezhetett. Ezt bizonyítja az 1280 körül épült román stílusú temploma, mely az első tatárjáráskor feldúlt Szent István korabeli templom alapjaira épült.
Vistát a legkorábban az 1229-es okiratban olvashatjuk (C. Suciu: Dictionar Istoric) olvashatjuk, majd 1291-ben villa Vysta, 1333-ban Vista, 1437-ben Wystha és 1444-ben Vystha formában jelentkezik. (C. Suciu: i.m.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 378.).
       Vista egyébként szláv eredetű szó, melynek jelentése: kilátó, kilátóhely. És valóban az egykori Vista tényleg kilátóhely volt, mert a mostani településhez képest az ősi falu a Kolozsvár és Bánffyhunyad közötti dombgerincen feküdt, ahonnan jó kilátás volt Kolozsvárra, Gyalura, Bánffyhunyad fele, illetve a hajdani Szolnok-Doboka megyére.

Vista falu templomával együtt már 1291-ben püspöki birtok, melynek papja Monoszló nemzetségéből származó Péter, aki feltehetőleg a templomot is építette (Móré: Arhitectura Gotic. 36.). A templom védőszentjéről egy 1395. évi oklevél értesít, amikor László a plébános: "Ladislaus Thomas a rector parochialis ecclesiae s. Petri martiris de Visca, Transsilvaniae diocesis" (Móré: i.m. 31/72.; Kelemen: Művészet. I. 89.). Ugyanennek a plébánosnak IX. Bonifác 1395-ben benefíciumot engedélyez. Ebben is megjelöli, hogy ő a Vistai Szent Péter templom papja (Beke: i.m. 139., jegyz.). 

A templom eredeti részei román koriak a XIII. század második feléből. Ezek: a négyszögű szentély alaprajza, a félköríves diadalív, a befalazott sekrestyetartó, a nyugati félköríves kapu és a nyugati homlokzaton a rozettás körablak. A templomot többször is tatarozták, bővítették. A templomhajó bordás boltozatjának zárókövén az 1498-as feljavítás dátuma olvasható, a templom nyugati része pedig az 1600-as évek elején nyerhetett új formát. A falu református egyházáról írásos emlékek 1580-ból származnak. Kolozsvárott legelőszőr 1563-ban jelent meg nyomtatásban a Heidelbergi Káté latin nyelven, a Kolozsvártól alig 20 km-re fekvő Vista elég hamar áttért az új hitre.

Templomunkon már az 1600-as évek végén is híres mesterek dolgoztak. Gyalui Asztalos János 1699-ben a templom nyugati karzatát, a legények karzatát készítette el, mely mind a mai napig áll.

A következő században Umling Lőrinc kolozsvári szász mester és fiai dolgoztak. Ők készítették el a déli bejárati ajtót 1765-ben, azután az úrasztalát, szószéket, padokat és a festett kazettás mennyezetet.Munkájuk körülbelül 12-15 évig tartott. Ma is megtekinthető. Templomunk bútorzata közül a Mózes széket említenénk még meg, amely egyes kutatások és feltételezések szerint az 1400-as évek végén készült és Kalotaszegen egyedülálló faragott-festett díszítésével.

Érdekes, hogy templomunk orgonája mellett az éneket hirdető táblát Umling Lőrinc vagy legalábbis fiai készítették és festették, de az 1700-as évek végén viszont templomunk orgonája 1825-ben lett vásárolva egy bizonyos Andreas Eitel nevű kolozsvári szász orgonaépítőtől. Feltételezhetőleg létezhetett egy régebbi orgona.

Ugyanez a helyzet a haranglábbal is, mely 1760-an készült. (Vannak idős vistai emberek, akik a nagyszüleiktől és dédszüleiktől hallottak alapján azt mesélték el, hogy valamikor régen létezett egy erdő a Kotyoron (egy domb), melyet letaroltak és annak fáiból gerendákat faragtak, melyből megépítették a haranglábat 1760 körül.) Eredetileg fazsindellyel volt fedve, nagy harangja 1784-ből való. Egy bizonyos Geréb László püspök adományozta a vistai gyülekezetnek, rajta "IHUS NAR" (Názáreti Jézus) felirat olvasható.

Csodálatos, de sem a szájhagyomány, sem más írásos emlékek nem említik azt, hogy a magyarvistai református templom belső falain valamikor is Jézus csodáit és szentek életét megelevenítő freskók lettek volna. 1913-ban a MOB (Műemlékvédő Országos Bizottság - Magyarország) páratlan falképeket tártak fel körülbelül még a katolikus kórból (1580 előtti). Ezeknek egy részlete mai napig is látható a déli falon az 1985-ös feltárás révén.



     Magyarvista lakói mint minden kalotaszegi ember kezdetben földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Azonban az 1870-es évek körül a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal építésekor nagy részben megváltozott a falu foglalkozásának arculata. A Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal építésénél nagyon sok olasz kőfaragó-építőmester dolgozott, akiktől a vistai emberek "ellopták" a mesterséget.

A vistai lakók egy része felismerve a vistai határ természeti adottságait, először mészégetéssel foglalkozott, (szájhagyomány szerint több fogat ökör szállította Kolozsvárra az égetett meszet) később pedig bányákat kitermelve sajátos módon termelték, majd faragták ki a követ különböző házak, paloták díszítésére (a budapesti Országház egy részének feljavítása is vistai kőből és vistai mesterek által készült).

Magyarvista ma a nádasmenti cifra Kalotaszeg egyik települése (a legcifrább), érdemes meglátogatni és megismerni - az idősek 95-a ma is ezt a cifra népviseletet viseli.

Ma Magyarvista lakossága körülbelül 800 lélek. 95% református, de van egynéhány adventista és ortodox is - akik szintén magyarul beszélnek. Mai napig a fő foglalkozás Magyarvistán a kőfaragás, falunk jellemző vonása ma is nemcsak Romániában, de Magyarországon és Németországban is dolgoznak vistai kőfaragó mesterek; mellette másik fő foglakozása a vistai embereknek, főleg az asszonyoknak, a gyöngyfűzés, mely kézimunkákat a japán és koreai gyárak kereskedőivel szemben egész Európában értékesítenek. Vannak némelyek azonban, akik az ősrégi foglakozást, a mezőgazdaságot és az állattenyésztést folytatják.