Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

MEZŐTELEGD

         Mezőtelegd Nagyvárad után a második faluként köszönt ránk a Király-hágó és Kolozsvár felé vezetõ utunkon. A település elsõ fennmaradt okleveles említése 1256-ból származik, Thelegd alakban. Telegd õsi magyar szó. A közelében fekvõ Telki és Telkesd községek neveivel együtt ugyanazon gyökérszóból származik. Mindegyik közös gyöke: telek. A telek szó a falusi magyar ember nyelvhasználata szerint ma is helyet jelent, ahol letelepedhet hosszabb, vagy rövidebb idõre, sátrát felütheti, házát felépítheti, mert megfelelõ családi tûzhely alapítására.
 
 Koppány-patak
   
    Telegd fekvése valóban alkalmas telek volt bármely népnek a letelepedésre. A Sebes-Körös halászatra, erdõi vadászatra, sík területe földmûvelésre, dombjai szõlõtermelésre adtak alkalmat minden itt letelepülõnek. Úgy látszik, ezen elõnyeit már a legrégibb - történelem elõtti - idõk emberei is felismerték, amit bizonyítanak a Sebes- Körös vidékén gyakran található õskori leletek.
     Telegd és környéke a fontosabb helyek közé tartozhatott, amit Pusztaújlak és Telegd határában fellelhetõ földvár helyek is bizonyítanak. A római provincia északnyugati határa Torma Károly szerint Telegd Várad felé, - a Körös partján hú­zódott.    
Hogy Telegd a római birodalomhoz tartozott, bizonyítják azok az apró téglák, amiket nagyobb számmal a múlt század utolsó évtizedében ezen a környéken találtak. Rómer Flóris kiváló régészünk kéziratos munkáiban találunk rá adatokat. A református templomáról feltételezik, hogy egy régi római kasztrum helyén épülhetett. A település elõtagja elõször 1773-ban tûnik föl: Mezõ-Telegd-ként.

 

 Közvetlenül a  magyar honfoglalás elõtt, több mint bizonyos Telegd és környéke lakatlan erdõs-mocsaras vidék volt, s mivel még a népvándorlás viharos zónájába került, nem tudott vagy nem mert egy nép se e helyen otthont alapítani.

 

A magyarok bejövetele után egyik névtelen magyar csapat alkalmas teleknek találta Telegdet a letelepülésre. A honfoglaló magyar vezérek és elsõ magyar királyaink idejében gyaníthatólag Telegd és környéke az erdélyi vajda, vagy annak valamelyik vezetõ embere kezébe került. A község közepén keresztül folyó patak õsi magyar nevében - nevezvén a patakot "Koppány patakának" - nem lehetetlen, hogy az elsõ magyar honfoglalónak a neve rejlik. Az erdélyi gyulák (vajda) sokszor az egység rovására a maguk malmára hajtják a vizet. Míg I. István (szent) Róma felé, addig az erdélyi gyulák Konstantinápoly felé tekingettek. Telegd késõbbi birtokosának, az õs Telegdiek õsének, Csanád vezérnek a szülei, de különösen az édesanyja, aki testvére volt Szent István édesanyjának, - a konstantinápolyi világi és egyházi hatóságok befolyása alatt állottak. István s már elõdei is hogy hatalmukat biztosítsák a nyakas, sokszor minden függést megtagadó törzsfõk és azok utódaival szemben, szívesen fogadták udvaraikba, váraikba a nyugatról és délrõl jövõ idegeneket: német, olasz, szláv vendégeket. Ez nem tetszett a magyar uraknak. Ehhez járult hozzá még Istvánnak az erõszakos térítési módja, valamint a nyugati rendszernek belföldön való bevezetése. Egyre nõtt az elkeseredés az õsi hithez, õsi valláshoz ragaszkodó korlátozásokat nem ismerõ, büszke, a kor követelményeit megérteni nem tudó magyar vezetõk között. Minél erõsebben lépett fel István király, annál nagyobb lett az elkeseredés. Elkeseredettek szívesen sorakoztak egy-egy olyan törzsfõ vezérsége alá, akinek neve, tekintélye, hatalma elég nagy volt ahhoz, hogy a régi, kalandos, színes magyar világot visszavarázsolja. A Telegdi család õsét, Csanád vezért szintén ez vitte a hatalmas Ajtony vezér szolgálatába. Késõbb valami összetûzés miatt Csanád István táborába megy át, aki vezérévé teszi az Ajtony ellen folytatott háborúban. Ajtonyt és párthíveit leverik, birtokaikat szétosztják, természetes, nem keveset kapott abból Csanád vezér sem.

 

Valószínûleg, Telegd és vidéke már ezekben az idõkben a késõbbi híres Telegdi nemzetség eme Õsének birtokába jut. Egy 1257-ben, a váradi káptalan elõtt folytatott per szerint Telegd már a tatárjárás elõtt „régtõl fogva" (ab antiquo) a Csanád nemzetség birtoka volt. Már ekkor a fontosabb helyek közé tartozott. Egy másik verzió szerint, amit Pázmány Péter támaszt alá azzal a megjegyzésével, hogy Telegden a Szent Ferenc-rend tagjait Csanád érsek telepíti a templáriusok templomába 1335-ben, arra enged következtetni, hogy a Ferenc-rendiek letelepülése elõtt Telegden a templáriusok laktak. Az „egykori templom" kifejezése azt mutatja, hogy már „régen" laktak templáriusok Telegden, talán már jóval a tatárjárás elõtt, elsõ királyaink idejében.

Az elsõ Árpád-házi királyoknak különben igen kedvelt területe volt Várad és vidéke. Ez a körülmény természetesen nem maradt hatás nélkül az egész vidékre. Már 1067-bõl van feljegyzésünk arról, hogy a kunok gyakran ellátogatnak egész Váradig. Sok kellemetlenséget okoznak meglepetésszerû rabló – látogatásaikkal. A tatárok, a történelem szerint átvonultak a Körös völgyén is. Várad elpusztítása után és följegyzések szerint az egyik tatár horda a Körös völgyén át Erdélybe indult. Eszeveszett rombolási dühüknek, valószínûleg áldozattá esett Telegd is. Akkor pusztulhatott el a templáriusok temploma, amire Pázmány Péter hivatkozik. E tatár horda, ami Váradot is kegyetlenül feldúlta, a feljegyzések szerint egyike volt a legvadabbnak. Hogy a tatárjárás elõttrõl semmi különösebb emlék nem maradt fenn Telegddel kapcsolatosan, annak a tatárdúlásnak tulajdoníthatjuk, aminek Telegd is áldozatává esett. 

    
     A 13. század elején környékén élt a székelyek egyik csoportja. Innen költöztek a késõbbi Udvarhelyszék területére, ahol õket telegdi székelyeknek, a széket kezdetben Telegdiszéknek, Székelyudvarhelyet pedig Telegdnek hívták.
     1291-ben költözött ide a késõbbi Telegdi család megalapítója, a Csanád nemzetségbeli Tamás.
     A telegdi vámot 1308–ban említik elõször, mely jogot Telegdi Miklós kapta a királytól. Hogy meddig állt fenn nem tudjuk, de még 1520–ban is említették.

     Telegdi Csanád, esztergomi érsek 1329-ben ferences-rendi kolostort alapított.  

1347-ben itt tartották a magyarországi ferencesek tartományi gyûlését. 1456-ban iskolamestere volt.

     A 16. században várat építettek a mai református templom, római katolikus templom, a kastély és a református parókia által határolt területen. Külsõ árkaiba bevezették a Koppány-patak és a Sebes-Körös vizét.
     A Telegdi-család tagjai közül messze kiemelkedik az elõrelátó bölcs politikus, kiváló diplomata, kegyes életû férfiú: Telegdi István, királyi tárnokmester. Õ volt az egyedüli fõúr, aki 1514-ben Budán, Bakócz Tamás prímással szemben ellenzi a keresztes háború meghirdetését. Mint sokat látott, tapasztalt bölcs ember, nem szûnt meg komolyan figyelmeztetni társait a veszélyre.
 
 
id. Telegdi Miklós erdélyi 
alvajda 1560 körül készült 
síremléke

       „Hiszem, hogy sok ember fog összegyûlni, de kik? Koldusok, csavargók, földönfutók, kik csak azért tûzik majd vállaikra a kereszt jelét, hogy új gazságokat kövessenek el. Lesznek közöttük földmûvelõk, parasztok is, de csak olyanok, akik munkakerülõk, vagy uraikon akarnak bosszút állani. Hiszitek-e, hogy ilyen sereg engedelmeskedni fog nektek, vagy bárkinek s hogy nem fog ellenünk és véreink vesztére szövetkezni? Ne hirdessünk keresztes hadat, hanem inkább hirdessük ki azt, hogy a búcsú áldásaiban részesülnek azok, akik aranyat, ezüstöt, pénzt ajánlanak zsoldosok gyûjtésére." (Istvánfi után.)

 
    Ha talán nem is abban a formában, mint ahogy azt Istvánfi történetíró leírta, mondotta el beszédét, de egy bizonyos, látta a veszélyt és nem szûnt meg ellene szavát felemelni. Amit megjósolt, be is következett.   Összegyülekezett a parasztság Dózsa György vezérlete alatt uraikon állott bosszút. Õt is, - mikor 1514-ben Arad megyei birtokán nézett körül - a lázadók elfogták.

„Dózsa embertelen és tiszteletlen körülmények között magas oszlophoz kötöztette, nyilakkal és puskákkal lövetett rá célba." (Márki: Dózsa György.)

Elõre elkészítette az általa kibõvített és gótikussá formált templom szentélye déli oldalában levõ emlékkövét. Ez egy 178 cm magas, 76 cm széles vörös márványlap, rajta a Telegdiek XII. Lajos francia király által 1502-ben kibõvített címere: két vívódó sólyom, kétszer a csõr a sisak tetején és pajzs mezejében, legfelül Szt. Mihály fõangyal, jobbján pallos, baljában mérleg, melynek serpenyõjében egyik oldalon az ember lelke, másik oldalon a gonosz szellem jelképei vannak. A kõlapon a következõ írás olvasható: „Stephanus Thelegdi Regis, Deinde Regni Hungariae Thesaurarius, Externis Regibus Notus Charusque, Hoc Saxum Perpetua Sibi Posterisque Suis Quiete Posuit Anno 15...” Az évszám nem teljes. Már életében elkészítette. Az évszám, miután nem itt nyugszik, nem íratott bele. A szentély ellenkezõ oldalán van egy ugyanolyan nagyságú márványlap, ami Telegdi Istvánt életnagyságban ábrázolja. A dombormû egy sisakos, páncélos vitézt ábrázol. Élõ oroszlánon áll. Bal kezében pallosa markolatát fogja, jobb kezével csapásra emeli buzogányát. Az 1909-es tûzvész alkalmával nagyon megrongálódott. Az orr és az oroszlán feje letörve, csákójából a fõdísz, amirõl a néphagyomány azt tartotta, hogy gyémánt, ki van véve. De még így is úgy áll elõttünk, mint egy élõ alak. Látszik, hogy ez egy kõbõl faragott arckép. Az akkori idõk fõurain látható ruházat van rajta. Alighanem a kriptában volt kõkoporsója, amit már életében elkészíttetett.


Több gyermeke maradt, egyik leánya Báthory István lengyel király édesanyja. Fia korán elhalt, így utána Telegd és környéke a Telegdi család egy másik ága leszármazottainak, akik részben már Telegdnek birtokosai voltak, a tulajdonába megy át.

ó1503-ban románok is lakták. A 16. század elején mezõváros és uradalom központja volt.

 

Telegd aránylag fontos szerepet töltött be az erdélyi fejedelemségek fennhatósága alatt. Varkoch Tamás váradi várkapitány Telegdi leányt vévén el feleségül, a Telegdi - családdal s így Telegddel közeli kapcsolatba kerül, sõt a Telegdi - család fiúágának elhaltával fia, György kezébe kerül anyai ágon Telegd. Itt is vannak eltemetve a templom kriptájában. Nemegyszer országos ügyek  megbeszélésére jöttek össze a család tagjai és a rokonság Telegden.

1604-ben a Telegdi - családdal rokon Bocskai István erdélyi fejedelem felesége,  a Sólyomkõi-várból Várad felé igyekezvén, Telegdi rokonainál megszállván, hirtelen rosszul lett és meghalt. Itt temették el a templom kriptájában nagy pompával. 

1608-ban a régi Telegdi-család helyét Varkoch György foglalja el.

Ettõl kezdve õ Telegd földesura. A bárói lak kerítésében van „1609 W G" felírással a Varkoch címer; valószínûleg ez volt a lakása.

A folytonos háborúk az erdélyi és magyarországi királyok között, hol egyiknek, hol másiknak a gyõzelme egyformán veszélyeztették a lakosság nyugalmát. A Telegdi fiúk, hogy vagyonukat megtarthassák, hol az osztrák hol a nemzeti király oldala mellé állottak. Ez a magatartásuk gyakran sodorta õket végveszélybe. Lelkük mélyén a nemzeti királyság hívei voltak. 

 
 
         Ugyancsak e helyen említsük meg, hogy a nagy Telegdi-család utolsó sarja Telegdi Istvánban 1653-ban kihalt. Ezzel lezárult annak a híres fõúri családnak története, amely nemegyszer az egész magyar haza, sõt a környezõ országok vezetésében is irányító szerepet  játszott.

Amikor az 1660-as évben Várad hosszú hõsies harcok után a törökök kezébe került, a török csapatok még abban az esztendõben a környékbeli kisebb várakat is meglátogatták és elfoglalták. A telegdi vár 1660-ban a törökök kezébe esett. A község nemes urait és jobbágyait egyaránt kétségbe ejtette a törökök megjelenése. Még mielõtt Ali török csapata a várat körülzárta volna, Telegd lakosainak nagy része elmenekült. Telegd akkori földesurai Ugrai György és Gergely családjaikkal együtt Erdély felé menekültek. Az Ugrai családnak minden mozgatható vagyona a törökök prédájává lett.

A török hódoltság megszûnésével Nagyvárad visszafoglalása után sem virradt jobb korszak Mezõtelegd városára. Különös vallási szempontból érte sok sérelem Telegd lakóit. Az váradi római katolikus püspökség újraéledésével az a vallási türelmetlenség, ami a felsõ-magyarországi magyarság emésztette, a mi vidékünkre is elhatott. Bihar megye akkori magyarsága teljesen református volt.

     Már pedig püspökség hívek nélkül nem állhat fenn. Így megkezdõdtek a visszatérítési harcok. Kevés eredménnyel, mert még 1900-ban is Bihar megyében a 225.000 reformátussal szemben csak 52.000 római katolikus van - mégis ez áldatlan harcok a magyarság erejének nagy részét felemésztették.

Sokszor megkísérelték keresztül vinni, hogy református embernek ne adjanak semmiféle hivatalt, csak abban az esetben, ha római katolikussá lesz. De nem sok eredményt értek el, mert a magyar nemesség inkább nem vállalt hivatalt, ha vallását kérték érte cserébe. Ennek a térítési akciónak a gyümölcse a helyi római katolikus egyház, amely jórészt azért alakult, hogy Telegd reformátusságát megnyerje a római katolikusság számára.



Telegd történetében külön helyen kell felemlíteni azt a nevezetes, lakosaira nézve könnyen végzetessé válható járványt, ami az 1739-1744 esztendõkben meglátogatta. Egy 1743-ból fennmaradt jegyzék szerint, körülbelül 668­-an haltak meg 5 év leforgása alatt a dögvészben. Van olyan család, ahonnan egy hét leforgása alatt ötöt visznek ki a temetõbe. Annyi a halottak száma, hogy közös sírokba temetik õket, minden egyházi szertartás nélkül. A Süveges, Szûcs, Varga, Nagy, Batári családok csaknem teljesen kipusztultak. Végre 1744-ben megszüntette Isten e rettenetes dögvészt. Erre a telegdiek, hogy Isten hagyott belõlük magot a jövendõ számára, virágvasárnap déli 12 órakor újra felmentek a templomba nagy hálákat adni az lsten eme kegyelmességéért. Megfogadták magukban és gyermekeikkel megfogadtatták, hogy évrõl-évre megismétlik virágvasárnap délben 12 órakor a hálaadást. S ez azóta állandó szokássá vált a Telegdi gyülekezetben. Ma is minden virágvasárnap déli 12 órakor megszólalnak a harangok s hangzik az évszázados hálaadó imádság.

 

Az 1786-ik esztendõ július 13-án Telegdet meglátogatja II. József császár. Aki röpke fél órát töltött Gróf Hallerné nagysága udvarában.

 

Egy száz esztendõre a nagy járvány után, az 1833-ik esztendõ júniusában Isten újból meglátogatja helyiséget, kolera járvány pusztít.

 

1870-ben megépült a vasút és ezzel föllendült az állat- és terménykereskedelem. 1890-ben megalakult a Mezõtelegd vidéki Takarékpénztár Rt. Az 1900-as években peremén kõolajfinomító, körülötte pedig gyártelep létesült. Az 1910-es években a következõ iparvállalatok mûködtek a településen: a Bihar–Szilágyi Olajipari Rt., a Hazai Aszfalt Rt., a Magyar Aszfalt Rt., a Bihari Szénbánya és Villany Rt., a Kállai-féle téglagyár, Sátori Mór vegyészeti gyára, Biehm János fedéllemezgyára és a Kollár-féle kocsikenõcsgyár. Az 1920-as években ezekhez fatelep, telítõtelep, bútorgyár és szeszgyár csatlakozott. A nagy gazdasági világválság idején üzemeinek többsége tönkrement.

 

Röviden néhány fontos tudnivaló Mezõtelegdrõl :

 

Népessége:

1828-ban 1575 lakosa volt.

1900-ban 2508 lakosából 2034 volt magyar, 424 román, 24 német, 13 szlovák és 13 cigány anyanyelvû; 1133 református, 534 ortodox, 469 római katolikus, 304 zsidó és 56 görög katolikus vallású.

2002-ben 3960 lakosából 2374 volt román, 1016 magyar, 523 cigány és 40 szlovák nemzetiségû; 2343 ortodox, 737 református, 379 pünkösdista, 348 római katolikus és 103 baptista vallású.  

 
Látnivalók:
 
- Gótikus református temploma Árpádkori eredetû, legrégebbi része a fõhajó és a szentély déli falai, valószínûleg a XII. századi templom részei voltak. Itt találták meg a három nagy magyar szent: Szent István, Szent Imre és Szent László freskóját. A templomban van az õsi Telegdy család sírboltja és számos síremléke. Itt temették el 1604-ben Hagymássy Katát, Bocskai István erdélyi fejedelem feleségét.

 

- Telegdy-kastély (1848), ma szanatórium

- Római katolikus temploma 1757–1759-ben, tornya 1792-ben épült. 1864-ben bõvítették, 1994-ben felújították.

 

 
 
A három nagy magyar szent: Szent István, Szent Imre és Szent László freskója
Híres emberek
 
Itt született 1535 körül Telegdi Miklós humanista fõpap, pécsi püspök.

Itt halt meg 1604-ben Hagymássy Kata, Bocskai István felesége.

Itt született 1743. július 23-án Hunyadi Szabó Ferenc debreceni református püspök.

Itt született 1943-ban Molnár Szabolcs irodalomtörténész.

 

Gazdasága:

 Faáru-, parketta- és bútorgyártás.

 

 Témához kapcsolódó Erdély-programjaink