KÓS KÁROLY

A budapesti Állatkert India õsi emlékeit idézõ, szecessziós ízlésû bejárati kupoláját a két elefánttal, századunk egyik legszebb magyar történelmi regényét, ,,Az országépítõ"-t, drámairodalmunk egyik legkimagaslóbb kompozícióját, a ,,Budai Nagy Antal"-t ugyanaz a Kós Károly hozta létre. De ha sorolni kívánnók, hogy építészeten és irodalmon kívül még mi mindenhez értett mesteri fokon, akkor az ámuldozó érdeklõdõnek tudomásul kell vennie, hogy festõ- és grafikusmûvész, mûvészettörténész, néprajztudós, könyvkiadóvállalat igazgatója, nagy hatású folyóirat szerkesztõje, gyakorlati politikus, olykor országgyûlési képviselõ volt, Erdély lelkének és társadalmi valóságának legjobb értõje, a ,,három nemzet", a magyar-román-szász együttélés ihletett kifejezõje, ha kellett, mind a három nemzet nyelvén anyanyelvi otthonossággal. Kevés lenne, ha csak azt mondanók, hogy a nagy múltú és dúsgazdag erdélyi, majd romániai magyar irodalom egyik legkiemelkedõbb alakja volt. Hiszen az egész irodalom csupán az egyik arculata volt mindannak a mûvészi, tudományos és kultúrpolitikai teljesítménynek, amely múlhatatlan emlékû szerepet biztosított a ,,kalotaszegi ezermester"-nek, ahogy már hosszú élete derekán megtisztelték. Temesváron született 1883. december 16-án és Kolozsváron a Házsongárdi temetõbe látogathatunk el írjához, ahol 1977. augusztus 25-tõl nyugszik.

Négygyermekes postatisztviselõ egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Mûegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Kezdõ építészként különbözõ építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezõi munkájában elsõsorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népmûvészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni.

1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban õt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját, a híres „Varjúvárat” (késõbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezõgazdasági szakíró, szerkesztõ, Kós András (1914-) szobrászmûvész, Koós Zsófia (1916 - 1990) színésznõ, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 õszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszûnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-tõl õ szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belsõ munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1920-ban Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó címû röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyûlési képviselõ volt.

1940-tõl a kolozsvári Mezõgazdasági Fõiskolán mezõgazdasági építészetet tanított, s ebben az évben tüntették ki Corvin-koszorúval az erdélyi magyarságért végzett munkájáért. 1945-tõl a Mezõgazdasági Fõiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt. 1966-ban a Budapesti Mûszaki Egyetem díszdoktorává avatta.

Sírja a kolozsvári Házsongárdi Temetõben található

Amit el kell olvasni tõle:

Erdély népi építészete (1908)
Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés, linometszetekkel
Régi Kalotaszeg (1911)
Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés, linometszetekkel
Sztanbul (1918)
Gálok – kisregény (1919, 1930)
Kiáltó Szó – röpirat (1921)
Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fûzés, kötés, linometszetek