KIS- ÉS NAGY-KÜKÜLLŐ

Kökényes vidékre utal a Küküllõ megnevezés, ugyanakkor a Maros legnagyobb mellékfolyóját a Kis- és a Nagy-Küküllõ összefolyásából kialakuló Küküllõ folyót is eszünkbe juttatja. A két folyó Balázsfalva közelében egyesül, majd Mihálcfalva mellett torkollik a Marosba.

Kis-Küküllõ Erdõszentgyörgynél

A Kis-Küküllõ a Görgényi-havasokban ered, pontosabban a Bucsin-tetõ közelébõl, forrásszintje 1150 m magasan van. Hargita, Maros és Fehér megyén halad át. Hosszát 144 km-re becsülik. Jelentõsebb városok a folyó mentén: Szováta, Erdõszentgyörgy, Dicsõszentmárton, Balázsfalva. Sokszor a heves esõzések miatt megáradt a kis folyó és elöntötte a falvakat és a hozzájuk tartozó határokat A legnagyobb vízhozamot (630 m³/s - nagyobb, mint a Tisza átlagos vízhozama Szolnoknál) 1975. júliusában mérték. Ezzel szemben átlagos vízhozama 10 m³/s. 2002-tõl kezdõdõen megerõsítették a falvakat védõ gátakat.

A Bözödújfalusi-víztároló is az árvízveszély csökkentéséért épült. Vízgyûjtõ területét 2071 km² becsülik. Balázsfalva közelében torkollik a Nagy-Küküllõbe.

A Nagy-Küküllõ ugyancsak a Görgényi-havasokban ered, pontosabban Székelyvarság közelébõl, a Nagy-Somlyó hegy tövébõl, forrásszintje 1455 m magasan van. Hosszát 221 km-re, míg vízgyûjtõ területét 3606 km²-re becsülik. Udvarhelyszék legjelentõsebb folyóvize. Fontosabb települések a folyó mentén: Székelyvarság, Zetelaka, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Segesvár, Erzsébetváros, Medgyes, Balázsfalva. Székelyudvarhely várost elérve, hegyvidéki jellegbõl dombvidéki jellegbe vált változatos horgászlehetõségeket biztosítva ezzel az itt élõk számára. A Nagy-Küküllõ Balázsfalvánál egyesül a Sóvidékrõl érkezõ Kis-Küküllõvel, majd együtt folytatják útjukat a Maros folyóig.

A Küküllõ halfaunája roppant változatos: a hegyvidéki Varság falu és Székelyudvarhely között nagy számban találunk benne pénzes pért, fejes domolykót, paducot, de ma még sebes pisztráng, pataki szajbling és petényi márna is van benne. Egyes vélemények szerint a folyóra épített Zetelaki-tározó lehûlést okozott a Nagy-Küküllõ vizében, és ez nem kedvezett a dombvidéki jelleget kedvelõ halaknak. Pozitívum viszont, hogy a lehûlés következtében jelentõs területeket vettek birtokba a pénzes pérek és pisztrángok így ma már akár Székelyudvarhely központjában is látni szedegetõ péreket, vagy lesben álló termetes sebes pisztrángot.

Itt Zetelakánál, a régi idõkben a Küküllõ tutajozhatóvá vált; de csak nagyobb vízállás esetén lehetett erre vállalkozni, mert a majdnem minden helységben fennálló malomgátak megnehezítették a tutajozást.A tutajok 5 öl hosszú fenyõszálakból álltak, melyeket a Gyergyó- és Udvarhelyszék között fekvõ hegységekben vágnak ki, és Zetelaka falunál kötöttek össze tutajokká; deszkatutajokat is úsztattak le a Küküllõ folyón. A malomgátak megrongálása miatt a kártérítést, mint más folyóknál, [itt is] deszkában fizették ki.

A Nagy-Küküllõ

Ez a tutajozás Udvarhelyszék felsõ vidéke lakóinak az építõfa, deszka és léceladás révén kereseti lehetõség volt; a távolabb, lennebb fekvõ helységek számára pedig azzal az elõnnyel járt, hogy az építõfát alacsonyabb áron kapták meg. A tutajok többnyire csak Segesvárig és Medgyesig mentek le, és ha ott nem adták el õket, akkor tovább mennek a Maroson.

A kelet-európai szinten általánossá vált folyóvíz-szennyezések nem kerülték el a Nagy-Küküllõt sem: immár három nagyobb mértékû ipari mérgezés történt a Székelyudvarhely alatti szakaszon. A kisebb lakossági szennyezéseket egyelõre még elbírja a folyó. A lakossági mentalitás-váltás kérdése viszont a Nagy-Küküllõ mentén is egyre sürgetõbbé válik.