Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Hagyományos mesterségek / / KALOTASZEGI FESTŐASZTALOSOK:

KALOTASZEGI FESTŐASZTALOSOK

 A festõasztalosok szakkifejezés Voith Pál mûvészettörténésztõl származik, mely olyan asztalosmestereket feltételez, akik asztalosmunkát és díszítõfestést egyaránt végeznek. Speciális, kettõs mesterségüket nem önálló céhben, hanem többnyire asztaloscéh-szervezetek keretén belül gyakorolták. Templomi famennyezeteket, karzatokat, padokat, szószékeket, világi épületekben mennyezeteket, bútorokat készítettek, és azokat festéssel díszítették.

 Egy-egy mûhely vagy mester mûködési területének nagysága a fennmaradt nevek vagy a jellegzetes stílusjegyek alapján körvonalazódik és általában egy-két megyényi területre terjedt ki, de vándorlásaik során eljuthattak távoli vidékekre is.

Nagyobb erdélyi festõasztalos mûhelyek: Umling család (Kalotaszeg, Mezõség), Rössler család (Szászföld), Pataki Asztalos János (Partium, Szilágyság), Gyulai Asztalos János (Kalotaszeg), Sütõ család (Székelyföld), Felvinci mester (Kalotaszeg).
     A templombelsõk népies festészete a 17-18. században virágzott, a festett famennyezetek mellett  különösen sok népi ízlésû kar készült a kalotaszegi festõasztalosok munkásságának köszönhetõen.

Felvinci mester magyarvalkói festett virága

Gyakran fordult elõ, hogy a festett famennyezeteket a templom tetõszékének gerendázatára függesztették fel, így teljesen sík felületet biztosíthattak. Általánosabb volt, hogy a festett famennyezetet lécezéssel négyzetes táblákba osztották fel. Ezek voltak az ún. kazettás mennyezetek. A festõ asztalosok munkájukat változó technikával végezték. Volt példa arra, hogy sablonszerû eszközök segítségével sokszorosították a mennyezetsíkra díszeiket. Gyakoribb volt, hogy szabadkézi rajzzal, festéssel, némi szabadon kezelt elõrajzolással dekoráltak. Ebben az esetben elõfordult, hogy három-négy díszítménykompozíciót meghatározott rendben, ritmusban váltogattak egymás mellett. Gyakoribb volt azonban, hogy azonos szerkesztési elvek szerint nagyjából körülhatárolható motívumanyagból mintegy folklorizálva, újjáteremtve, többé-kevésbé eltérõ egyedi mintákat készítettek kazettánként.

       Motívumkincsük a késõ gótikus, reneszánsz dekoratív díszítmények világából eredt. Az olasz izlésvilág jegyeit fedezhetjük fel a templomok mennyezetének, karzatainak, szószékeinek díszítõmûvészetében, s létrehozták a naiv, de finom mûvészi érzékkel stilizált, gazdag és élénk színfantáziájú, népies, ú. n. virágos reneszánszt. Általában növényi, virágornamensek maradtak fenn, de a bibliai jelenetektõl,  szimbolikus alakos ábrázolásoktól sem idegenkedtek. Ezeken belül legfeljebb egyes mûhelyek sajátosságait lehet felismerni. Ez a gyökeresen erdélyi stílus, amely eljutott a legkisebb és a legtávolibb magyar falvakba, utat talált a városokba is. A festett famennyezeteket gyakran az építés körülményeit megörökítõ feliratokkal látták el, amelyek építészet-, mûvészet-, népmûvészettörténeti tanulságaik mellett a társadalom, társadalmi struktúra történeti-néprajzi elemzéséhez nyújtanak támpontot.

Híres kalotaszegi festõasztalosok: 
 
Gyalui Asztalos János, aki a 17. század végén, 18. század elején Gyaluban élt festõ és asztalos a török világ elõl menekülõ kisnemes volt. Több mûve - festett kazettás mennyezetek és festett karzatok - maradt fenn a kalotaszegi református templomokban. A centrális, alig néhány motívumból álló, erõs reneszánsz hatású, egy adott mintát egysorban elhelyezõ díszítésmódja félreismerhetetlen. Megtalálhatjuk keze nyomát: Körösfõn, a karzatfeljárónál; Magyarvistán, a karzatmellvédnél; Ketesden, Sztánán és Magyarbikalon, a mennyezeti fakazettáknál;  Tordaszetnlászlón a szószékkoronán; Sztánán és Nádasdarócon a karzaton.

Gyalui Asztalos János magyarbikali fakazettái

Felvinci mester 17. század végén, 18. század legelején élt, Segesvári festõ és képíró, nevének csak egyik részét sikerült eddig azonosítani. Több mûve - festett kazettás mennyezet-darabok és festett szószék - maradt fenn Kalotaszeg felszegi református templomaiban. A centrális motívumokból álló, erõs reneszánsz hatású díszítésmódja, Gyalui Asztalos János munkáival mutat hasonlóságot. Szépen formált virágmotívumai talán a magyarvalkói református templom alacsony nyugati karzat mennyezetén a legjobban megfigyelhetõk. Bánffyhunyadon ismert még a mennyezetes fakazettáiról és a kalotadámosi szószékkorona hangvetõje és a karzat fakazettái is az õ keze munkája. 
 
Idõsebb Umling Lõrinc festett kazettája.
A bak csillagképe és a téli napforduló hurkos farkú sárkánya Kalotadámos templomából.
 
Umling Lõrinc 18. századi festõ és asztalos, az Umling család és a kalotaszegi festõasztalosok legismertebb tagja, a születési és halálozási adatai nem ismertek. Több mûve maradt fenn a kalotaszegi református templomokban, amelyeket részben egyedül, részben fiaival, ifj. Umling Lõrinccel és Umling Jánossal közösen készített: festett kazettás mennyezetek, szószékek és szószékkoronák, festett karzatok és padok. Szász származású, Szászkézdrõl 1742-ben Kolozsvárra költözött.  1759-ben a céhben "bejáró mester" volt. 1770-ben már legénnyel és inassal dolgozott. Az általa használt díszítõmotívumok a régi, 17. századi mintákat használták, barokkos színpompával. Szász származása ellenére átvette a magyar hagyományos mértani és virágos illetve lombdíszes mintákat. Mûveinek teljes feltérképezése nem készült el; sok esetben nem lehet eldönteni, hogy egyedül vagy fiaival együtt készített egy adott munkát. Mivel sokat dolgozott fiaival, munkáik azonos stílusjegyeket mutatnak, tehát a szerzõ szerinti elkülönítés inkább csak külsõ dokumentumok alapján történhetne meg.
Jelenleg a mûvészettörténeti források az alábbiakat tulajdonítják kizárólag az idõsebb Umling Lõrincnek: a dési református remplom karzatfestményét; a magyarköblösi református remplom, szószékkoronáját és a magyardécsei református remplom szószékét. Jóval számosabb munka tulajdonítható viszont neki és a fiainak, ifj. Umling Lõrincnek és Jánosnak, közösen szinte valamennyi kalotaszegi templomban dolgoztak.

Ø     református templomok mennyezetei: Magyarkapus, Sztána, Magyarkiskapus, Kispetri, Magyarókereke, Farnas, Gyerõvásárhely, Szászlóna, Magyarvista, Jákótelke, Szék, Magyarbikal, Bánffyhunyad, Magyarvalkó

Ø      református templomok szószékkoronái: Szászlóna, Györgyfalva, Nagypetri, Gyerõvásárhely, Magyarvalkó, Inatelke, Páncélcseh

Ø      református templomok padjai és festett padelõi: Magyarkapus, Magyarvista

Ø      szószékek: Gyerõvásárhely, Magyarbikal

Ø      legénykórusok, leánykarzatok, karzatok: Somkerék, Kalotadámos, Szásznyíres, Szászlóna, Magyargyerõmonostor

Ø      református templom úrasztala: Kalotadámos

Ø      kastély belsõ berendezése: Kendilóna

Ø      Körösfõ, Nagysomkút és Nagybánya, Teleki-házak felújítása 

 

 
 
A kalotadámosi református templom úrasztala
Umling János festett táblája a magyarbikali református templomban

 Témához kapcsolódó Erdély-programjaink