Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

KÁJONI JÁNOS

   
     Kájoni János XVII. századi tudós ferencrendi szerzetes, zeneszerzõ és dallamgyûjtõ, orgonista és orgonakészítõ, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építõ munkájával jelképes személyiséggé vált. „Erdély Pázmányának” is nevezték, munkásságának, humanista egyéniségének igazi értékelésére azonban csak több mint két évszázad elteltével került sor. Méltán tartják a   Székelyföld elsõ és legnagyobb polihisztorának.
    Életrajzírói különbözõképpen vélekednek születési helyérõl és idejérõl, egyik álláspont szerint a Szolnok-Doboka vármegye Kiskájonában született, de valószínûnek találják a Kolozs megyei Jegenyét, mint születési helyet, 1629 végén, vagy 1630 márciusában. Õ maga legtöbbször a latin Joannes Kajoni formában használta nevét.  
    

   Jobb családból származhatott, mert Judit nevû nénje a csíki nemes és nemzetes Rácz István várkapitánynak volt a felesége. Bizonyára nénje által jutott kapcsolatba a csíksomlyói ferences kolostorral is. Iskoláit a kolozsvári jezsuita atyáknál kezdte és Csíksomlyón folytatta.    
   l647-ben lépett be a csíksomlyói ferences szerzetesek közé. Tanulmányaiban való tökéletesedésre Nagyszombatba küldték, ahol tényleg a tudományokban, különösen a zene- és énekszerzésben nagy haladásra tett szert. Utána, 1655-ben pappá szentelték. Itt tanulta meg a tipográfusi mesterséget is. Munkássága szorosan kapcsolódik Csíksomlyóhoz, itt tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítõként, a rendházban kezdte papi mûködését. Õ vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld elsõ nyomdáját, ahol elsõnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus magyar és latin nyelvû énekeskönyvét. E dalokat maga gyûjtötte és rendszerezte. Nyomdaalapítási szándékát így fejezte ki a Cantionale Catholicum (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható) elõszavában: „Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent". Népszerûsége miatt még háromszor adták ki a Cantionalet a somlyói nyomdában: 1719-, 1805- és 1806-ban.
    Három évvel késõbb kap engedélyt arra, hogy tankönyveket is elõállítson. Egy lengyelországi fõpap mond dicsérõ köszönetet jeles tankönyveiért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket ima- és énekeskönyveket nyomtattak. A magyar szabadságharc idején, 1849-ben itt nyomtatták a Hadi Lapot és itt készült több forradalmi kiáltvány (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható).

Gazdag, sokoldalú munkásságát 1687 április 25-én Gyergyószárhegyen bekövetkezett halála szakította félbe, ott nyugszik a templomkertben, jeltelen sírban. Kájoni János egyéniségét Domokos Pál Péter így jellemezte:

„Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgõsebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette".

    Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban õrzött ferences gyûjteményben.
     Énekgyûjtõ munkásságának legfõbb irodalmi mûve a róla elnevezett Kájoni kódex (1634 - 1671) - kéziratban fennmaradt dalgyûjtemény, amely egyházi mûvek mellett világi énekeket is megörökített.  Története igen színes: Egyik tanárától - valószínûleg Seregély Mátyástól -  kapta ajándékba mint kiválóan tanuló diák. Az eredeti szerzõ már elkezdte a kódex írását. Kájoni folytatta tovább. Idõk folyamán mások is dolgoztak bele. Sok értékes preklasszikus és korabeli éneket és orgonamûvet jegyzett le és hagyott ránk.
 
 
A Kájoni kódex egyik lapja

  A kódex népies táncdallamokat (Pajkos tánc, Oláh tánc, Az én ágyam csak, Más oláh kettõs, Ötödik tánc hatodon, Nyíri tánc, Mikes Kelemen tánca, Apor István tánca, Apor Lázár tánca, choreák), néhány világi dalt (Tegnap gróf halála, Lupul vajdáné éneke, A nyúl a vetemények között) és egyházi népénekeket (Stabat Mater, Az gazdag siralma, Bocsásd meg Úristen) õrizett meg. Másrészt megtalálhatók benne a jelentõsebb XVI-XVII. századi nyugat-európai zeneszerzõk mûveinek másolatai (Banchieri, Gagliano, Hassler, Praetorius, Schütz, Viadana).

       A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. Ismert mûveibõl négy jelent meg nyomtatásban saját kiadásában. Számos mûve jelentõs az erdélyi mûvelõdés- és tudománytörténet szempontjából, például Magyar herbáriuma, amely másolatban maradt fenn. A Kájoni-féle herbárium 244 gyógynövénnyel foglalkozik, részletesen bemutatva, hogy hol és mikor szedhetõk e gyógyerejû növények. Számos beteget maga látott el füvekkel és végezte gyógyításukat is. A fûvészkönyvben leírja a gyógynövények gyógyászati hatásait is.

A ferences kusztódia, a csíksomlyói kolostor történetét is megírta latin nyelven. Kézirata, amely fekete bõrkötésérõl a Liber niger (1683-1684) címet kapta, a késõbbi ferences rendtörténetek fontos forrása, magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel.
 
 
Kájoni János saját ábécéje,
szójele és írásmutatványa 1673-ból
 
A székely róvásírás "f" (Föld) jele
Kájoni János ábécéjébõl
 

Foglalkozott még a régi székely róvásírással is. Õ abban a korban ismerte meg a székely írást, amikor a botra rovás szokása még nem veszett ki. Talán rovásbotról jegyezte le, vagy botokon lévõ szövegek alapján állította össze azt az ábécéjét is 1673-ban, amely egy ismeretlen régi betûsorra megy vissza. Ez valamelyes rokonságot mutat a konstantinápolyi felirat ábécéjével is. Kéziratában a "ty" két változata és a "nap" ligatúra alá nem írt latin betûs jelnevet. Kájoni feljegyzett egy másik betûsort is, amely azonban megállapíthatóan Thelegdi János 1598-ban írt Rudimentájára (rovásírást ismertetõ, kéziratban maradt tankönyvére) megy vissza.

    Kájoni volt az elsõ erdélyi zenész, aki európai hírnévre tett szert. Munkaszeretete, szorgalma és vasakarata páratlan volt, hatalmas tudását talán csak szerénysége nõtte túl. Mindenki számára követendõ példa lehetne.