Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Híres személyiségek / / KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR:

KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR

Kõrösi Csoma Sándor a történelmi Háromszék vármegye Kõrös nevû, 200 lelket számláló falujában született, szegénysorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként. A szülõháza még 1870 elõtt valamikor leégett, de a helye ismert. Születésének pontos idõpontja bizonytalan. 1784. április 4.-ét említik egyes kutatók, mások pedig március végére datálják. Újabb kutatás szerint még ez az évszám sem hiteles, mert 1784. április 4-én egy másik Csoma Sándor születhetett Kõrösön, valószínû, hogy a vlágjáró 1789 tavaszán született. Családját is homály fedi. Apja neve biztosan Csoma András volt, de anyja neve egyes forrásokban Gócz Ilonaként, másokban Getse Krisztinaként jelenik meg. Sándor születését 4 lány elõzte meg melyekbõl csak kettõ maradt életben. Késõbb született még két fiú testvére, András és Gábor.
A  Csomák nem voltak õslakosok Kõrösön, de a szomszédos Papolcon és Zágonon azonban több ilyen nevezetû  család élt, így ezen faluk valamelyikébõl telepedhettek be. Csoma Sándor ezért fûzte nevéhez a Kõrösi jelzõt. Apja gyalogos székely határõr volt. A kis Sándor hat-hét éves korában kerülhetett a falusi iskolába. Elsõ tanítómestere Kónya Sámuel volt, õ fedezte fel a fiúban bontakozó tehetséget és õ volt továbbtanulásának ösztönzõje is. Miután elvégezte az iskolát, nem akarták szülei továbbtanítatni. Végül Kónya mester kezdeményezésére az apja 1799-ben elvitte gyalogosan Nagyenyedre, és beíratta a Bethlen Kollégiumba. „Szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákért pénzt keresett, abból fizette tandíját. A második tanév végén felmentették a szolgaság alól a szorgalma miatt. Az évek alatt ritkán hagyta el Nagyenyedet. Csak kétszer látogatott haza: 1802 nyarán mikor az édesapját, és 1809 decemberében mikor az édesanyját veszítette el.

Görögül, németül, kicsit franciául és héberül tanult meg beszélni. Diákévei alatt leginkább a magyar nyelv és a magyarság eredete érdekelte. Herepei professzor elõadásain felbuzdulva megfogadta, hogy tanulmányai elvégzése után megkeresi Ázsiában a magyarok õshazáját. Gimnázium elvégzése után a bölcsészeti és teológiai akadémián folytatta tanulmányait. 1815-ben tette le a végsõ vizsgát.

A vizsga után ösztöndíjat kapott és a németországi, híres göttingeni egyetemen tanult tovább. Az egyetemen kezdett el angolul tanulni. 1816-tól 1818-ig tanult itt. Göttingenben Blumenbach professzor elõadásait hallgatta. A professzor szerint a magyarok az újguroktól származnak, ez a kijelentés bírta rá õt arra, hogy a magyaroknak ezt az állítólagos õstörzsét Ázsia belsejében felkeresse. Eichhorn professzortól arabul tanult meg sõt ezzel párhuzamosan a perzsa és török nyelvvel szintén megismerkedett.

1818 végén visszatért Nagyenyedre. Hegedûs professzor segítségével elhatározta, hogy Oroszországon át jut el Belsõ-Ázsiába. Ehhez az úthoz azonban szüksége volt az orosz nyelv megismerésére. Mikor Kolozsvárott járt az útlevél ügyében, megismerkedett Kenderessy Mihállyal. Õt fellelkesítette Csoma terve, ezért száz forintot adott Csomának a dél-magyarországi útra, és ha elindul Ázsiába akkor minden évben ennyi pénzt fog neki juttatni.

1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedrõl indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülõföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövõben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévõ adatokra nemzetem történetében”.
1820. január 1-jéig Bukarestben tartózkodott, onnan Szófián keresztül ment tovább. Február 7-én Konstantinápolyba ment, ám az ottani pestisjárvány miatt távoznia kellett.
Enosz kikötõjében vitorlásra szállt, Alexandriába ment. Egy Schaeffer nevû tiroli kovácsnál kapott szállást.
 
   Kõrösi szobája távolkeleten

 Szándékában állt tanulmányozni az arab nyelvet (Egyiptomban), de a pestisjárvány miatt onnan is távoznia kellett. Március 15-én Ciprus, Bejrút, Tripoli érintésével Latakiába hajózott, majd gyalog folytatta útját. Április 13-án megérkezett Aleppóba (Haleb), ahol egy hónapot idõzött. Május 19-én egy karavánnal ázsiai öltözetben eljutott Moszulba, ahonnan a Tigrisen hajón ment Bagdadba. Július 21-én Bagdadban a szlovák Anton Swoboda adott neki szállást, akivel hosszú idõ után magyarul is társaloghatott. Másfél hónapot töltött Bagdadban. Swoboda ruhát és pénzt adott neki, hogy folytathassa útját. Október 14-én érkezett Teheránba, ahol négy hónapot töltött és tökéletesítette angol és perzsa nyelvtudását. Megszakadt Magyarországgal való kapcsolata, eltûntnek hitték. Iratait biztonsági okokból Teheránban hagyta és felvette a Szkander bég nevet. 1821. április 18-án érkezett Meshedbe, ahol a háború miatt hat hónapig vesztegelt egy karaván-szálláson. Október 20-án indult Buharába. 1822. január 6-án átvergõdött a Hindukus hegyláncain, eljutott Kabulba, ahonnan India felé vándorolt. A Halbar-szorosnál francia tisztekkel találkozott, akikkel Pesavar érintésével eljutott Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezett. 1822. május 19-én Belsõ-Ázsia felé indult, áthaladt a 3446 m magas Zodzsi-hágón. Május 23-án Ladakhba érkezett. Június 19-én megérkezett a fõvárosba, Lehbe. Innen a további út európai ember számára veszélyes lett volna, így visszaindult Szrinagarba. Július 16-án Kasmír határánál találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal. Az õ ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az õsi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Visszatért Lehbe, majd Szrinagarba.

1823. július 26-án a zanszkári Zangla kolostorába érkezett, amely a nyingmapa (vörössüvegesek) rendjéhez tartozik. Ottléte alatt több ezer tibeti nyelvû könyvet olvasott át. Elkészült Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával, összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket, Szangje Puncog (Szangye Püncog), majd Kunga Csöleg láma segítségével. (1928-ban Csoma nevét még sokan ismerték kolostorában, hallomásból. Csoma itt a legnagyobb hidegben, egy 3×3 méteres cellában, fûtés, tûz nélkül volt kénytelen dolgozni, mert a kéménytelen szobában a tibeti szokás szerint földre rakott nyílt tûz maró füstje miatt képtelen volt olvasni. Fõ eledele a jak-vajas tea volt, árpával.) 1824. október 22-én elhagyta Zanglát. Szabáthuba érkezett, ahol az angolok kémnek nézték és önéletrajza megírására kötelezték. Fél évig vesztegelt ott. Elkészült jelentésével útjáról, tanulmányairól, tevékenységérõl, melyet a brit fõkormányzóság végül is hasznosnak ítélt és valamelyest támogatták kutatásait. 1825 júniusában visszaindult Zanszkárba, Thetába érkezett. November 10-tõl Csoma a phuktáli kolostorban élt és dolgozott. A phuktáli kolostor egyike a leglátványosabb nyugat-tibeti kolostoroknak, ami a gelugpa (sárgasüvegesek) rendjéhez tartozik. Itteni tevékenységei kevés eredménnyel jártak.

1827. június közepétõl három és fél évig Kanamban dolgozott. Kanamban megtalálható a teljes [lámaista Kánon], a Kandzsúr (Bka'gyur) és a Tandzsúr (Bstan'gyur) 100, illetve 125 kötete. Itt is Szangye Püncog lámával dolgozott, immáron nyugodtabb körülmények között. A Kanamban eltöltött három év Csoma munkálkodásának legtermékenyebb periódusa. Befejezte szótárát és nyelvtanát, elkészítette egy buddhista terminológiai szótár kéziratát, valamint több értekezés vázlatát. Olvasott a mesés [Shambala] országáról, a buddhisták Jeruzsálemérõl, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. "Tökélletesen meg vagyok gyõzõdve, hogy a mi eleink ezen vidékekrõl szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus elõtt több századokkal." 1830 márciusában a Royal Asiatic Society tagjává választotta.

1831. április 22-én Delhi, Agra és Benáresz érintésével Kalkuttába érkezett és beköltözött az Asiatic Society (1832-ig Ázsiai Társaság, 1832-tõl Bengáli Ázsiai Társaság) székházába, hogy átvegye a Társaság könyvtárának rendezését, és ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai elõkészítésének szentelte idejét. Egy kis cellában élt, amelyet ritkán hagyott el. 1832-tõl a Journal of the Asiatic Society of Bengal címû folyóiratban publikált. 1833. november 15-én a Magyar Tudós Társaság levelezõ tagjává választotta. 1834. január 5-én megjelent az elsõ, tudományos alapossággal megírt és hiteles tibeti-angol szótár, valamint tibeti nyelvtan Csomától, melyet Kalkuttában adtak ki, 500-500 példányban. Ezekbõl Csoma 50-50 példányt hazaküldött. Február 6-án a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1835 és 1837 között Észak-Bengália különbözõ vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Megfordult Maldában, Titaljában (Titaliah) és Dzsalpaiguriban. Ott ismerkedett meg a szanszkrit, a bengáli és a mahrutta nyelvekkel. 1835 decemberében Molla Eszkander Csoma néven két évig az észak-bengáli Titaljában tartózkodott, ahol eredeti céljának megfelelõen az õshazát kereste a nyelvrokonítás (összehasonlító nyelvtudomány) módszerével.

"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."

Lhásza, Tibet fõvárosa, XIX. század1837 decemberében visszatért Kalkuttába, ahol csaknem öt évet töltött könyvtárosként, remetei magányban, tudományos munkát végezve. Csoma ekkor már csaknem 20 nyelven írt vagy olvasott: latin, görög, német, francia, angol, orosz, szláv, héber, arab, török, perzsa, szanszkrit, tibeti, hindusztáni, bengáli, pushtu, muhratta, és valószínûleg románul is tudott. Ezekben az években látogatta meg Csomát Schöfft Ágoston és készítette el egyetlen hitelesnek mondható portréját a legnagyobb magyar utazóról.
1842 februárjában megkísérelte a Lhászába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott. Április 11-én, reggel 5 órakor Kõrösi Csoma Sándor földi élete véget ért. Másnap a dardzsilingi európai temetõben helyezték végsõ nyugalomra, a Himalája második legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.

 

 

Fõbb mûvei:

 

Essays Towards a Dictionary Tibetan and English (Calcutta, 1834; Bp., 1984)
 
A Grammar of the Tibetan Language in English (Calcutta, 1834; Bp., 1984)
 
Körösi Csoma Sándor dolgozatai (1885, 1984)
 
Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary I-III. (Calcutta, 1910, 1916, 1944; Bp., 1984)
 
Tibetan Studies (Calcutta, 1912; Bp., 1984)
 

The Life and Teachings of Buddha (Calcutta, 1957) – Buddha élete és tanításai (Bukarest, 1972, 1982)


Témához kapcsolódó Erdély-programjaink