HÍRMORZSÁK - november - 2008
Czárán Gyula-szobrot avattak Nagyváradon
Sokan jöttek el a ragyogó szombati napsütésben Czárán Gyula mellszobrának felavatására a nagyváradi Ezredévi emléktérre. Százkét évvel az elsõ próbálkozás után készült el a Czárán halhatatlanságát hirdetõ emlékmû a közismert természetjáró nevét viselõ alapítvány jóvoltából.
Az ünnepélyes szoboravatón Egri Ferenc, a Czárán Gyula Alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévõket, az erdélyieket és magyarországiakat egyaránt, akik eljöttek tisztelegni a magyar turizmus atyjának nagysága elõtt. „Csak az hal meg, akit elfelejtenek”, mondta beszédében Egri, majd vázolta Czárán Gyula példás és kimagasló tetteit, építõ munkásságát. Elmondta, hogy a szobrot a tavaly szerették volna felavatni, a turisztikai szakember halálának századik évfordulója alkalmából. Ha némi csúszással is, a sok segítõkész ember révén végül az idén megvalósult a tervük.
Dezsõ László, az Erdélyi Kárpát Egyesület országos elnöke is megosztott néhány gondolatot az ünnepségen. Hangsúlyozta, hogy a hagyatékkal, amit Czárán ránk testált, okosan kell sáfárkodni. Manók és tündérek barátságát hagyta ránk. Szeretettel járta a hegyi ösvényeket, szerette a fát, a felhõt, a természetet, mely Isten legszebb temploma. A szobor a természetszeretõk összetartozásának, együtt gondolkodásának szimbóluma.
A beszédeket követõen Egri Ferenc felkérte azokat, akik a szobor talapzatának építésében részt vettek, hogy közösen leplezzék le az alkotást, melyet Máté Alpár terve alapján Máté Gyula készített el.
Ezt követõen mindenki elhelyezte az emlékezés koszorúit és virágait, majd a közös fotózások után a szervezõk a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ alagsorába állófogadásra invitálták a részvevõket.
Felújították a Madarasi Hargitára vezetõ út egy részét
Jó hír az udvarhelyszéki Madarasi Hargitát kedvelõ turistáknak: ha nem is teljes egészében, de több mint 10 km-en felújították a hegyre vezetõ utat. A Zeteváralja és Ivó közötti aszfaltút avatóján az elöljárók ígéretet tettek arra, hogy megszerzik a teljes felújításhoz szükséges pénzt is. A székelyek szent hegyének is nevezett Madarasi Hargita hegyére eddig csak földúton lehetett feljutni. Mostantól Zeteváralja és Ivó között zavartalanul suhanhatnak az autók az uniós pénzbõl leaszfaltozott úton.
Nem csak a turistáknak, az itt élõknek is jó szolgálatot tesz a felújított útszakasz. A Madarasi Hargita minden évszakban várja a turistákat. Az utolsó kilométereket a Hargita csúcsa felé egyelõre még göröngyös úton kell megtenni.
Jóváhagyták a tízmillió eurót a Borvizek Útja kivitelezéséhez
A Fejlesztési Minisztérium jóváhagyta a Borvizek Útja turisztikai projekt kivitelezéséhez szükséges több mint 10 millió eurót. Ebbõl az összegbõl finanszírozzák 13 Kovászna és Hargita megyei település turisztikai infrastruktúrájának korszerûsítését, vagyis sétányokat, pihenõpavilonokat hoznak létre a meglévõ borvízforrások környékén, de építenek és korszerûsítenek fürdõmedencéket, mofettákat, illetve javítják a közvilágítást és vízhálózatokat. Kovászna megyébõl Sepsiszentgyörgy-Sugásfürdõ, Elõpatak, Bölön, Barót, Bodok, Málnás, Sepsibükszád és Bereck vesz részt a projektben. Mintegy 5,4 millió euró áll rendelkezésre ahhoz, hogy a borvizekhez köthetõ infrastruktúrát kiépítsék. A munkálatok várhatóan november közepétõl kezdõdnek el és 18 hónapig tartanak.
A világ leghíresebb luxusvonata 1883-ban indult elsõ útjára Párizs és Isztambul között. Az évforduló alkalmából a Budapesti Közlekedési Múzeum kiállítást szervezett. A Párizs - Isztambul közötti 3186 km-es utat az expressz 83 óra és 30 perc alatt tette meg, ebbõl 15 óra hajóút volt (Várna és Isztambul között).
Az elsõ utasoknak 457 aranyfrank menetdíjat kellett fizetniük, valamint plusz 20 százalékot az ellátásért, ha végigutaztak Párizstól Isztambulig. Nem véletlenül nevezik a „vonatok királyának, a királyok vonatának", ugyanis évtizedekig kizárólag az európai felsõ tízezer utazott vele.
Az Orient Expresszt csak elsõ osztályú jeggyel lehetett igénybe venni, így koronás uralkodók, iparmágnások, befolyásos politikusok és a kor tehetõs hírességei váltottak jegyet a járatra. Az Orient Expressz története tulajdonképpen a 19. és 20. század Európájának története.
A nyugat és kelet-európai országok közötti vasúti kapcsolat létrejöttét az európai nagyhatalmak politikája határozta meg. A 19. század második felében a nyugat-európai országok érdeklõdése Kelet felé fordult, és a meggyengült török birodalom által még megszállt balkáni országok függetlenségi törekvései felerõsödtek.
A krími és a balkáni háború után az érdekelt nagyhatalmak tevõleges szerepet játszottak a kelet-európai vasúthálózat kiépítésében, valamint a nyugat-európai vasúti összeköttetés megteremtésében. Az elsõ 5 évben, 1883 és 1888 között a Párizs–Strasbourg–Stuttgart–München–Bécs–Pozsony–Budapest–Szeged– Temesvár–Orsova–Bukarest–Ruszcsuk–Várna útvonalon közlekedett az Orient Expressz.
A magyar szakaszon 689 km hosszan, eleinte teljesen az Osztrák Vasúttársaság vonalain közlekedett, Keleti Expressz elnevezéssel. Késõbb, amikor 1888-ban elkészült a Belgrád- Szófia közvetlen útvonal, belépett a MÁV által a konvenciók alapján 1884-ben épített Budapest–Zimony–Belgrád vasútvonal, 359 kilométeren.
Reggeli Újság
Javítani fogják a Transzfogarasi utat
Javítátásokat végez a Transzfogarasi úton, 35 kilométeres szakaszon, a Fõvárosi Útügyi Igazgatóság.
A munkálatok a 65-ös és a 100-as kilométer között zajlanak. A költségeket az állam állja. A jelentkezõ cégeknek hasonló munkálatokat bizonyító dokumentációt kell benyújtaniuk augusztus 11-dikéig. Az Útügy a 60 és 61-es kilométernél lévõ alagutat is helyre kívánja állítani.
Kolozsvári Rádió
Bevásárol a szovátai fürdõvállalat
Teljes egészében magánkézbe került a szovátai fürdõvállalat. Igazgatójától, Fülöp Nagy Jánostól megtudtuk, a Danubius szállodalánc a részvények 94,6 százalékát birtokolja, a fennmaradó rész pedig magánszemélyek kezében van. Ezeket is felvásárolná a vállalat.
Majdnem 450 ezer lejt fektetett be a szovátai fürdõvállalat a Medve-tó körüli strand felújításába. A cég
„A magyarországi cég leányvállalata mûködteti a strandot, olyan nyereségesen, hogy 12 hónapig nemcsak mûködõ-, hanem fejlõdõképesek is vagyunk. Az anyavállalat nem veszi el a profitot, hanem itt hagyja, azzal a kikötéssel, hogy a következõ évben legalább annyit fordítsunk fejlesztésre, amennyi nyereségünk volt” – magyarázta Fülöp Nagy János. Az igazgató azt is közölte, már két hónapja teljesen magánkézben van a vállalat.
„1990-ben alakultunk részvénytársasággá, a volt szocialista vállalat utódaként. Az állam 2001-ben eladta a 82 százalékos birtoklást bizonyító értékpapírjait, a fennmaradó 18 százalék pedig a kisrészvényesek tulajdona volt. Késõbb a Medve-tó használati joga mellett telkeket is tulajdonunkba vettünk, így akkor 2,25 százalékos részesedés jutott az államnak. Végül ezt áprilisban teljesen kizártuk, s tervezzük, hogy a kisrészvényesek tulajdonhányadát is felvásároljuk, ha eladják. Ez majdnem 5 százalékot jelent” – tette hozzá az igazgató.
Mindig az állam tulajdonában marad
A Medve-tó kapcsán Fülöp Nagy János hangsúlyozta: ahhoz csak használati joguk van. „Az Alkotmány elõírja, hogy az ország felszíni és altalajkincsei az állam tulajdonát képezik. A Medve-tó kimondottan természeti kincs, így örökké az államé marad. Egyelõre 20 évre kapta meg a használati jogot az a cég, amely a fürdõvállalat tulajdonosa, ebben az esetben a Danubius Szálloda” – magyarázta az igazgató.
Még van, amit javítani a szovátai turizmuson
A fürdõvállalat igazgatója szerint jó pár évnek el kell még telnie ahhoz, hogy minõségi szolgáltatást nyújtó turizmus legyen Szovátán. „Az a legnagyobb butaság, ha a profitot nem fektetik vissza a fejlesztésbe. A fürdõvárosban továbbra is erre lenne a legnagyobb szükség” – mondta Fülöp Nagy János. Szerinte az önkormányzat feladata az lenne, hogy javítsa meg az utakat, parkosítson, illetve biztosítsa a közvilágítást.
Soós Eszter, Udvarhelyi Híradó
Rétyi – tó: ahol több a tiltás, mint a lehetõség
Isten hozott — Bine aþi venit — Welcome. A háromnyelvû köszöntés igazán örömmel tölthetné el a Rétyi-tóhoz látogatók szívét. Ha közvetlenül az üdvözlés alatt a táblán nem lenne öles betûkkel kiírva, hogy belépni tilos.
Az út melletti bejáratnál pedig csak úgy sorakoznak a tiltótáblák: nem szabad például sátorozni a tó partján — az ugyanis magánterület —, nem szabad fürödni — a közegészségügyi hatóság szerint ugyanis alkalmatlan erre a víz, és nem szabad csónakázni sem. Nem is csoda hát, hogy hétköznap délelõtt alig tucatnyian lézengtek a parton, a vízbe egy-két ember merészkedett, néhányan horgásztak. Azt ugyanis szabad, sõt, hal is van elég, korábban telepítettek, így aztán csak türelem, szakértelem és kis szerencse kell a sikerhez.
A parti motel jelenleg nem mûködik, így gyakorlatilag a legfontosabb vendéglátó-ipari egység nélkül zajlik az élet a Rétyi-tónál. Az épületet 2010-ig a Petrom bérli a Federalcooptól, ám a kõolajvállalatot is nemrég magánosították, és a helyi kirendeltség vesztett önállóságából, sokkal Bukarest-függõbb lett — tájékoztatott Dálnoki Lajos. A rétyi polgármester szerint a szerzõdés szerint a bérbõl levonható az, amit a Petrom befektetésre költ, ezért most az a helyzet állt elõ, hogy egy nagyobb beruházás miatt nem fizet semmit a vállalat. Ráadásul a tó partja is magánkézbe került: visszaszolgáltatták a területet egy család leszármazottainak, így most hat tulajdonosa van az 1,3 hektáros teleknek.
A hõségben még inkább csábító víz és a tiltótáblák közti kontraszt egy autóból kiszálló középkorú nõt is elbátortalanít, tanácstalanul néz körül, majd az út másik oldalán fekvõ Pálma panzióba tér be szálláshely, fürdési lehetõség után néz. Gyakran megtörténik ez, hozzánk térnek be a vendégek érdeklõdni — meséli Demeter Pálma. A panzió tulajdonosa szerint azonban lenne, mit javítani a körülményeken, hogy a hely valóban vonzóvá váljék a turisták számára. Mindenekelõtt a fürdési lehetõséget kellene megteremteni, aztán a partot rendbe tenni, takarítani rendszeresen, a vendégek számára biztosítani a minimális higiéniai feltételeket — zuhanyozókat felszerelni például. Külföldrõl, de az ország más részeirõl is érkeznek látogatók, nemegyszer megtörtént azonban, hogy meg is fordultak, látva a tiltótáblákat. Ráadásul õk még nem ismerik annyira a helyzetet, mint a helybeliek, akik hét végén saját felelõsségükre bemennek a tóba, fürödnek, jól érzik magukat, amikor ugyanis sokan vannak, senki sem tudja kiutasítani õket. A panziós szerint megtörtént, hogy leszálltak a buszról, mentek volna a tó felé, és mire a sofõrök megrendelték a kávét, már ülhettek vissza a jármûbe, hiszen a táblák láttán a turisták úgy döntöttek, távoznak.
Pedig a panzióban mindent megtesznek, hogy vendégeket vonzzanak, marasztaljanak. Gyönyörûen elrendezett udvar, virágok, rózsabokrok borította falak, tisztaság mindenütt, egy kis tavacskát is létrehoztak. Nemrég még játszóteret is építettek a gyerekek számára. Az udvar hátsó részében kempingtábort különítettek el, így civilizált körülményeket biztosítanak azoknak, akik sátorozni szeretnének, ám a tó partján erre nincs lehetõségük. Sõt, a panzió kertjében van lehetõség az otthonról hozott hús, miccs sütésére is. A fiatalokat is igyekeznek megfogni: a vendéglõ nyárikertjében erõmérõ gépet, jármûvezetést szimuláló játékot szereltek fel. Hétvégenként pedig szabadtéri bulival igyekeznek kiszolgálni a szórakozni vágyókat, gyakran koncerteket rendeznek. A vendégeket más programokkal — például lovaglással — is igyekeznek szórakoztatni. Hiszen az a lényeg, hogy amíg a panzió lakója, a turista ne unatkozzék. Ennek ellenére évrõl évre csökken a látogatók száma. Demeter Tibor szerint elsõsorban a fürdési lehetõség korlátozása miatt csappant meg az érdeklõdés. De hiányzik a kellõ odafigyelés a tóra — magyarázza. A tulajdonosok nem tudják, mihez kezdjenek a területtel, bérbe adni nem nagyon akarják. Pedig már többször is felajánlotta nekik, hogy bérbe venne egy részt, azt mûködtetnék, civilizált körülményeket teremtenének, zuhanyozókat szerelnének, takarítanák a területet. A helyi önkormányzat illetékeseivel is megpróbálta felvenni a kapcsolatot a közös megoldás reményében, õk semmi konkréttal nem biztatták, mindössze annyit mondtak, hogy elõbb-utóbb minden megoldódik. A panziótulajdonosok fejében már az is megfordult, hogy saját területükön építenek egy medencét, így biztosítva a lubickolási lehetõséget a vendégek számára.
A rétyi önkormányzat vezetõje beismeri, sok problémát kell megoldani ahhoz, hogy a Rétyi-tó turisztikai vonzerejét a lehetõ legnagyobb mértékben ki lehessen használni. Dálnoki Lajos szerint túl sok eszköz nem áll az önkormányzat rendelkezésére, készek azonban partnerségben dolgozni egy olyan vállalkozóval, aki tisztességes áron felvásárolná a területeket, és befektetéseket eszközölne. Hosszú távon ez lehet a Rétyi-tó jövõje, Dálnoki szerint pedig van remény arra, hogy ez meg is történik.
Addig azonban maradnak a saját felelõsségükre úszkáló hét végi turisták, a tiltott gyümölcs ízeként megélt fürdés, a panziósok vendégszeretete és gondjai, a külföldiek kíváncsisága, a pecázók szerencséje és a remény: egyszer talán méltó módon hasznosul a Rétyi-tó nyújtotta turisztikai lehetõség. Egyszer talán megtanulunk bánni értékeinkkel, vagy legalább felismerjük azokat.
Farcádi Botond, Háromszék
Turistaparadicsom Erdély mesés kastélyaiból
A magántulajdonba került patinás erdélyi paloták jövõjét a jelek szerint az idegenforgalom határozhatja meg. Turisztikai vállalkozásba fogott például Gróf Kálnoky Tibor is, aki egykori birtokukon üzemeltet vendégházat Miklósváron. Hasonló terveket szövöget a fiatal Mikes-leszármazott, Gróf Gregor Roy Chowdhury is, aki Zabolán eddig a kastélyt és a hozzá tartozó gyönyörû parkot kapta vissza.
Roy Chowdhury londoni és New York-i banki karrierjét adta fel, hogy Erdély szívében, õsei egykori birtokán ténykedhessen. Miközben kastélyában sziszifuszi munkával folyik a helyreállítás, a Zabola-parkban található másik ingatlanjában már turisztikai központ mûködik.
A külföldiek számára Erdély imázsát meghatározó törcsvári Drakula-kastély Habsburg Domokosé, Mária egykori román királyné unokájáé lett. A hírek szerint azóta az örökös - csillagászati összegért, több mint százmillió euróért - már túl is adott a fenyvesekkel körülvett erõdítményen. Ez az õsi létesítmény bizonnyal alkalmas külföldi vendégek ezreinek a megbabonázására.(mfor.hu)
Átsuhanni Libánon
Régi álmuk valósulhat meg hamarosan az t rendszeresen járó autósoknak, szállítóknak, illetve az említett útvonal mentén lakóknak, ugyanis – ígéretek szerint – június elejére teljes hosszában elkészülhet a 138-as megyei út. A zeteváraljai víztározónál található húszas kilométerkõtõl a negyvenes kilométerkõig nemrégiben közel 20 centiméter vastag, összefüggõ alap készült el, amire két aszfaltréteg kerül. Ebbõl az elsõ már megvan, jelenleg – három szakaszban – a koptatóréteg kialakításán dolgoznak.
Egy héten belül a zeteváraljai víztározótól Fenyéd irányába is elkezdik az aszfaltozást, így június elejére az útvonal mindkét részére új aszfaltréteg kerül – ígéri Bunta Levente, Hargita megyei tanácselnök, aki elmondta: a víztározón túli szakaszra mintegy tizenkét millió lejt költenek (alap és két aszfaltréteg), a fenyédire pedig közel hét milliót. Ottjártunkkor a Bögöz környéki aszfaltréteghez hasonlóan magas útpadkákat találtunk, kérdésünkre a tanácselnök azt ígérte: a munkálatok befejeztével feltöltik a árkokat.
Forrás: Csíki Hírlap; Bálint István
A borvíz ünnepe Sugásfürdõn
A tavalyi mikóújfalusi rendezvény sikerén felbuzdulva idén második alkalommal rendezi meg a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület a borvíz ünnepét. Az Aquarius — a borvíz ünnepe ezúttal Sugásfürdõn zajlik szeptember 13-án. A programban szerepel többek között borvízkóstolás, sétakocsizás, fotókiállítás a hajdani fürdõhelységrõl, palacsintasütõ verseny és különféle vetélkedõk. Idén is megválasztják a legjobb palackozott és a kereskedelemben nem kapható borvizet, az Aquarius királynõjét és a Tündérek Borát.
Trendi a Székelyföld a bukaresti turistáknak
Bár nõ a román vendégek száma, a Székelyföldre érkezõ turisták hatvan százalékban magyarországiak. A bukaresti turisztikai kínálatban egyre több a Hargita és Kovászna megyei program.
Nem veszik fel egyelõre még a számbeli versenyt a magyarországi turistákkal, de egyre több bukaresti tölt szabad napjaiból néhányat a Székelyföldön. Olyan panziótulajdonosok is akadnak, akik jobban kedvelik a román fõvárosból érkezõ vendéget a magyar fõvárosinál, mivel, mint mondják, az elõbbi nem annyira garasos, és nem is viselkedik felsõbbrendûként.
Növekszik a román turisták száma
A székelyföldi turizmus egyelõre még mindig külföldieknek szól, ugyanis belföldi vendégeik száma negyven százalék körül mozog, míg országosan a belföldi turizmus több mint hetven százalékát fedik le a belföldi vendégek. Ugyanakkor Hargita és Kovászna megyében is évrõl évre növekszik a belföldi, fõként bukaresti vendégek száma.
„Több olyan eset van, hogy egy bukaresti ügynök, üzletkötõ, vállalkozó vagy éppen átutazó, aki elõször jár erre, nemsokára elhozza a családját is egy hétvégére vagy éppen nyaralásra. Kezdik felfedezni a Székelyföld kellemes környezetét, tiszta levegõjét, vendéglátó szeretetét” – diagnosztizálják a helyzetet Székelyudvarhelyen, a Tourinfo turisztikai irodánál.
A tájékoztatási irodánál Ilyés Emõke elõadó is megerõsíti: egyre több a Bukarestbõl érkezõ turista. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a román vidékrõl érkezõk száma nõ, és a következõ években tovább fog gyarapodni.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az idei esztendõ kimondottan sikeresebb volt – turisztikai szempontból – a Székelyföld számára, mint a tavalyi. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy egyre többen érkeznek más, nyugat-európai országból is nyaralni a Kárpát-kanyarba.
Fösvény magyarországiak?
„A magyarországi turisták általában fogukhoz verik a garast. Aprópénzért szeretnének mindent megkapni, és mindennel elégedetlenek. A román – fõleg bukaresti – vendégek csak az utóbbi egy-két évben fedezték fel igazából a Székelyföldet, és sokkal több pénzt költenek, miközben egyáltalán nem annyira igényesek, mint a magyarországiak” – fejtette ki lapunknak egy név nélkül nyilatkozó szentegyházi panziós. Lehet, hogy véleményét többen is osztják, azonban a vendéglátók, érthetõ okokból, nem szívesen beszélnek errõl.
Nem jellemzõ a társasutazás
Szõke Domokos a Hargita alatt, Zeteváralján mûködteti panzióját. Lapunknak elmondta, hogy a bukaresti és általában a román anyanyelvû hazai turistákkal nagyon elégedett, ugyanis civilizált, rendesen fizetõ vendégek.
Összehasonlításképpen a Magyarországról érkezõ turistákkal elmondta, hogy míg a bukarestiek magánemberként érkeznek, addig a magyarországiak legtöbb esetben autóbuszokkal, társas kirándulás keretében jönnek hozzánk, ami természetesen elõnyös a vendégfogadók számára, hiszen 30–40 személy érkezik egyszerre. A társas kirándulás nem jellemzõ a Székelyföldet látogató bukaresti turistákra.
Lakó Levente Parajd központjában mûködtet panziót. Vendégeinek negyven százaléka hazai román turista, jó részük bukaresti. A külföldi turisták száma, fõleg a magyarországiaké, azonban még mindig jóval nagyobb, úgy hatvan százalékra tehetõ a hazaiakkal szemben.
Székelyföldön „más a hangulat”
„Más a hangulat, én azért szoktam oda járni, egészséges levegõ, tisztaság, jó kiszolgálás, csupa jót mondhatok csak” – így foglalja össze Liviu I. bukaresti lakos tapasztalatát a Székelyföldrõl. Õ évente legalább egyszer eljön pár napra, mindig ugyanabban a panzióban száll meg, törzsvendégnek számít. „Emberi kapcsolatot is kialakítottam a vendéglátóimmal, úgy jövök ide, mint a családomhoz” – mondja.
A Hargita és Kovászna megyékbe látogató bukarestiek száma nõ, azonban a fõvárosi turisztikai irodáknál egyelõre még nem jelent számottevõ forgalmat a székelyföldi utazások eladása, talán azért sem, mert a vendégek általában az irodák megkerülésével, személyesen szervezik meg útjaikat.
Az általunk megkeresett bukaresti turisztikai irodáknál kivétel nélkül azt nyilatkozták, hogy „nem túl magas az érdeklõdés”, ennek ellenére legtöbb cég rendelkezik székelyföldi ajánlattal. Gabriela F., a CMB Travel utazási iroda munkatársa elmondta, hogy bár „nem gyakran, de vannak ügyfeleik, akik szívesen töltik szabadidejüket Kovászna és Hargita megyében”.
advertisment
advertisment