HÍRMORZSÁK - Április - 2009

Felújították a világ legnagyobb moffetáját

A kovásznai szívkórház szén-dioxid-gázfürdõje (mofetta) a szó legszigorúbb értelmében is világelsõ. Nem csak rendhagyó, hatalmas geometriája helyezi õt pódiumra (100 négyzetméter gázmedence-felület, 220 köbméter ûrtartalom), hanem az a napi 450—500 (évi 14 000) kezelési eljárás is, amely már a maga nemében kuriózumnak számít. Amint azt a Háromszék két hónappal ezelõtti tudósításában olvashattuk (akkor kezdõdött a munkálat), a mofetta az elmúlt harminc évben kevés karbantartásban részesült. De módjával hibáztassuk a mindenkori vezetõséget! Az irdatlanul nagy költség-elõrejelzések mellett a gázfürdõ-kezelés több hónapos kényszerleállítása riasztotta el a belebátorkodást ebbe a munkába, mely alig pár nappal ezelõtt sikerrel befejezõdött.

A sepsiszentgyörgyi Rotary Klub berkeibõl indult a kezdeményezés. Klubtag minõségében dr. Semmel Károly, a szívkórház munkatársa azzal a kéréssel fordult a társasághoz, hogy aki teheti, adakozzék a hatalmas mofetta helyrehozatalára. A világválság körülményei közt ugyanis ez a munkálat végzetesen kilátástalannak tûnik. A baráti kör beleegyezését adta. Azonmód le is állt a gyógykezelés. Elkezdõdött a bontás, amely már a legelején fájdalmas meglepetéssel szolgált. Kiderült, a gázmedence bélésének faanyaga annyira korhadt, hogy vajmi keveset lehet belõle újra felhasználni. Aztán amikor ez az akadály elhárult, nap mint nap újabb lehangoló nehézségekkel kellett szembenézni. (Itt javítottak, ott elszakadt valami...) Tervezésre, elõtanulmányra, egyéb mûszaki eljárásokra sem idõbõl, sem a pénzbõl nem futotta. Így aztán a kezdeményezõre szakadt a munkálat teljes felelõssége, akinek osztályvezetõ fõorvosi teendõi mellett „fõmérnökként" is helyt kellett állnia. (Szervezés, folyamatos anyagbeszerzés, újabb és újabb pénzbeli vagy természetbeni támogatások megkeresése... stb.) És eközben — mint ahogyan emberi közösségekben már megszokott — kialakult egy masszív ellenzék az együttmûködõk vérszegény táborával szemben. A szívkórház berkeiben közismert, hogy e sorok írója is a kételkedõk táborában kezdte. Mi több: felszaladt az intézmény vezetõjéhez, arra kérve õt, hogy lépjen közbe, mert akkora munkálat kerekedhet, amelybõl nem lehetséges kiszállni. Monica Sporea menedzser asszony azon a véleményen volt, hogy a régi idõk orvosa (doctorul de pe vremuri) sem riadt vissza a nehézségektõl. Hozzákezdett a munkához, aztán — menet közben — feltalálta magát. Most is így kell cselekedni! Kollaborálni kell, nem aggályoskodni — mondta. Mellesleg kovásznai berkekben olyan vélemények keringtek, hogy májusig (mások szerint „soha a büdös életben") nem fognak mofettát „szagolni" a szívkórházban.

...Csakhogy nagyszerû mesteremberek érkeztek a helyszínre, és reggeltõl estig, sõt, szabadnapokon is dolgoztak. Idõt álló, gyönyörû munka maradt utánuk. A kórház karbantartó munkásainak csapata is naponta megizzadt e két hónap alatt (a nemzeti minimálbérért). Az utolsó simítások idején a kórház balneológus fõorvosa, dr. Semmel Réka szétnézett a teremben, és azt mondta: „Mekkora munka! És ez csak a mofetta! Hol van még a szívkórház egésze? Csak most tudom felfogni, hogy Géza bácsi milyen hatalmas erõfeszítést tett". (Géza Bácsi, „doctorul de pe vremuri" nem más, mint dr. Benedek Géza, a kórházalapító fõorvos, aki most kilencvenkét éves. Mellesleg az intézmény jövõre fennállásának 50. évfordulóját fogja ünnepelni.)

A támogatásokról annyit, hogy végül — természetesen — már nem csak a szentgyörgyi Rotary Klub tagjai segítettek. Csapatnyi újabb szponzor állt mögéjük. A munkálat végsõ értéke csillagászati számmal mérhetõ, de mivel nagyjából ajándékokból állt össze, az erkölcsi értékét még nehezebb kifejezni. Csodálatos az, hogy válságos idõk ellenére is lángra tudott lobbanni a rotariánus szellemiség, melyrõl 1937-ben a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert a szegedi Rotary Klub elnökeként így nyilatkozott: „Rotariánus mindenki, aki elsõsorban nem érvényesülni, hanem szolgálni akar, aki mást nem megütni, hanem megérteni akar, aki meg van gyõzõdve arról, hogy az építés több, mint a rombolás, az együttmûködés több, mint a civakodás..."

Gyila Sándor
Háromszék

Turisztikai szenzációra készül Székelyföld

Hargita és Kovászna megye összesen 13 települését vonták be abba a borvíz-projektbe, amely a székelyföldi ásványvízre épülõ, egykoron európai hírû gyógyfürdõkultúrát szeretné fejleszteni, újjáépíteni, illetve az ásványvíz-palackozás felújítását támogatni, úgy, hogy közben a munkahelyteremtés és a modern kor elvárásait is szem elõtt tartják.

A székely büdösvíz, és palackozása

A szénsavat tartalmazó, többnyire savanykás forrásvíz erdélyi neve: borvíz, a forrásra épült kút neve pedig: borkút (a víz ásványanyag-tartalma forrásonként eltérõ). A nem székelyföldieknek komikusnak tûnhet az ásványvíz ’borvíz’ megnevezése, de mint ismeretes Székelyföld – kivéve a küküllõmenti nyugati részeket – nem a szõlõtermesztésrõl híres. Viszont a székelyföldi ’ásványvizek’ a savanykás bor ízére emlékeztetik a fogyasztót, innen az elnevezés, a székely márkanév. Székelyföld igen gazdag borkútakban, aki csak tehette és teheti, borkútról hordja az ivóvizét. A borvíz másik helyi megnevezése a büdösvíz.

A gyógyfürdõkultúra mellett, a borvíz-kutakra épülõ másik fontos tevékenység – a XIX. század közepe óta – a borvíz palackozása. A borvíz fuvarozása mindig jövedelmezõ vállalkozás volt a térségben. A múlt században nemzetközi kiállításokon is díjazták például a borszéki ásványvizet: 1873-ban Bécsben aranyérmet, 1878-ban Párizsban, majd 1885-ben Budapesten ezüstérmet nyert.

Székelyföldön található Románia ásványvízkészletének jelentõs hányada, a források száma kétezer fölött van (Hargita megyében több mint 1000 forrás van). A mintegy 30 romániai ásványvíz-palackozó üzem fele a székelyföldi Hargita megyében mûködik. Így is azonban a kitermelhetõ vízmennyiségnek csupán 14(!) százalékát palackozzák.

Sajnos ma már az ásványvíz palackozó vállalatok a források magyar nevét már nem tüntetik föl, pedig ezt ma már senki sem tiltja. Így a kutak történelmi nevei ma már a nem helyi ember számára nem azonosíthatóak. A nemzeti önismeret károsodása sajnos ilyen apró lépésekkel is elérhetõ...

Az erdélyi borvíz turisztikai jelentõségének ismételt felfedezésérõl tanúskodik azonban, hogy már két évben is megtartottak az ún. Aquariust, a borvíz ünnepét: 2007-ben Mikóújfaluban, 2008-ban pedig Sugásfürdõn került sor a rendezvényre. A sikeres ünnepek hozzájárultak a Hargita és Kovászna megyei elképzelés, a „borvíz útja” kezdeményezés megvalósításához.

A Borvizek útja

A Regionális Fejlesztési és Lakásügyi Minisztérium és Hargita Megye Tanácsa által aláírt szerzõdés értelmében a Borvizek útja projekt kivitelezési munkálatainak kezdési idejét 2009. március 9-i dátumra határozták meg. Sikernek könyvelhetõ el, hogy Székelyföld két déli térsége, Hargita és Kovászna megye nem kevés, évekig tartó vita és huzavona után végre mégis összefogott a Borvíz-projekt megvalósításában.

A Borvizek-útja projekt tervezése 2005-ben kezdõdött, és 2007-re készült el. A programban résztvevõ 13 település turisztikai infrastruktúrája új sétányokkal, pihenõpavilonokkal bõvül, továbbá korszerûsítik a forrásokat, a fürdõmedencéket, javítják a közvilágítást és az ivóvíz-hálózatot.

A közel 10 millió euró értékû beruházás két harmadát uniós Phare pénzekbõl (6,7 milliós euró) fedezik, amit kiegészít a 1,66 millió kormányzati támogatás. A fennmaradó összeget, az önrészt a helyi önkormányzatoknak kell biztosítani. A munkálatok 18 hónapon keresztül tartanak és várhatóan újabb befektetõket vonzanak majd a térségbe.

A borvíz útjának gerince dr. Klárik László ötletgazda és programfelelõs megfogalmazása szerint az 12-es országút, vagyis Sepsiszentgyörgy – Csíkszereda – Gyergyószentmiklós útvonal, amelybõl három hurok kanyarodik ki. A ’Borvizek útjának’ állomásai: Kovászna megyében Sepsibükszád, Barót, Bereck, Bodok, Bölön, Málnás, Elõpatak, Hargita megyében pedig Tusnádfürdõ, Csík-Zsögöd, Borszék, Szentegyháza, Gyergyóremete és Szejkefürdõ.

A Borvíz-konferencia és a „szépséghibák"

„Nem elsõ és nem utolsó ez a beszélgetés borvíz témában” – nyitotta meg Borboly Csaba, megyei tanácselnök a borvízforrások kihasználásáról szóló beszélgetést. A 2009. március 10-i beszélgetésén részt vettek a térség polgármesterei, Gyerkó László szenátor, Antal István parlamenti képviselõ és meghívott szakértõk – írja a Figyelo.ro.

A konferencia és a program kezdeményezésének célja az volt, hogy felrázza a helyi önkormányzatokat, hogy az ásványvízforrások kihasználtsága még nem érte el a lehetséges sokoldalúság tetõpontját, és ezt a helyi közösségek és a megye javára kellene fordítani a jövõben.

A konferencián szó volt a források gazdasági hasznosíthatóság mikéntjérõl is, a munkahely-teremtési lehetõségekrõl és a helyi vállalkozások erõsítésérõl. A szolgáltatások bõvítése minõségi és mennyiségi szempontból új munkahelyek megteremtését eredményezné, hiszen borvíz van bõven.

A konferencia kapcsán az Új Magyar Szó oldalon is érdekes összeállítás jelent meg „Bukarestbe vezet a borvíz útja ?”- címmel, amely a lehetõségek mellett a jelenlegi veszélyekre figyelmeztet, amelyek kiküszöbölésére összefogásra van szükség.

Az egyik szépséghiba, hogy az ásványvíz-kitermelési díjból az állam nagyon keveset juttat vissza a helyi önkormányzatok felé. Az RMDSZ több alkalommal törvényjavaslatot nyújtott be arra nézve, hogy a kitermelés után fizetett illeték nagyobb hányada maradjon az érintett településen. A jogászok mindig azzal a kész válasszal hozakodtak elõ, hogy az altalajkincsek, mint az ásványvíz is állami köztulajdonnak számítanak, ezért a kitermelés után fizetett illetéknek az állami költségvetésben van a helye.

A második szépséghiba, hogy a 2005-ben érvénybe lépett kitermeléssel kapcsolatos törvényt sem tudják betartani az önkormányzatok, amely arról szól, hogy a helység területén mûködõ kitermelõnek kell helyreállítania a kitermeléssel járó károkat, mint amilyen az utak rongálása, vagy a tevékenységgel kapcsolatos szennyezés.

Bízzunk benne, hogy a megvalósuló Borvíz útja valóban turisztikai, és gyógyászati vonzatú lesz, sokakat vonz majd Székelyföldre, és a turizmusból befolyó pénzösszeg feledtetni tudja majd a szépségfoltokat.

Kitekintõ

150 éves a Nagyharang

Ünnep volt március 27-én: 150 év múltán elõször tekinthették meg a brassóiak és a turisták a Fekete-temp­lom nagyharangját. A toronylépcsõ elõtt kígyózó hosszú sor jelezte, a brassóiak kíváncsiak a városnak erre az értékére, és hogy jó döntés volt a szász evangélikus egyház részérõl megnyitni a templomtoronyba vezetõ kisajtót.
A 160 lépcsõfok megmászása­kor bizony eszünkbe jutottak az egy­kori harangozók, akik ezt az utat napjában többször is megtették. És a harango­­­zók munkájának nehézségét még egy hét múlva is felidéz­hettem magamban, valahányszor a mászástól visszamaradt izomláz miatt enyhe fájdalmat éreztem, amint egyet léptem. Ma már (1970 óta) vil­lany­meg­hajtású gépezet kongatja a toronyban levõ három harangot.
A kisharangot 1791-ben Lorentz Seuller brassói mester öntötte újra. A középsõ harangot 1839-ben Albert Gottschling, szintén brassói mester készítette el. A legnagyobb harangon ez olvasható: „1858. esztendõben ké­szítette Johann Andraschofski mester, Johann és Ephraim fiaival és Ephraim unokaöccsé­vel együtt, Kolozsvárról, a brassói gyülekezet sze­re­tetadományából”.
A harangnak mind a négy oldalán található felirat, a fent idézett szöveg az északin olvasható. Johannes Honterus reformátor jelszava a harang nyugati oldalán így szól: „Vi­gyázzatok és imádkozzatok” (Máté 26, 41).
Az impozáns Nagyha­rang méreteiben is fi­­gyelemreméltó: 5870 kilogramm súlyú. Így az ország legnagyobb harangja.
Ha már a „leg”-eknél tartunk, azt is el kell mondani, hogy a Fekete-templomban található Románia legnagyobb mechanikus orgonája és Európa (Törökországot leszámítva) legnagyobb oszmán-török szõnyeggyûjteménye is.

P.J.

Welnessközpont épül Szovátán

A több édes- és sósvizû medencét is tartalmazó központot a Szováta hotel alsó szintjén rendeznék be, egy 1100 négyzetméteres területen. A welnesscentrumhoz tartozna egy élményfürdõ is, ahonnan ki lehetne úszni a szabadtéri medencébe. A beruházás megközelítõleg 5 millió euróba kerül, a munkálatok pedig a nyári fürdõszezon végéig kellene befejezõdjenek.

INDEX

Törcsvárt törlik az ajánlatból ?

A törcsvári kastély visszaszolgáltatásának a leállítását kéri az Idegenforgalmi Irodák Országos Szövetségének (ANAT) az elnöke.

Mircea Vladu szerint a törcsvári vakációkat szervezõ idegenforgalmi irodák már egyre kevesebb vakációs programot kínálnak, fõleg azért, mert a zóna turisztikai attrakcióját jelentõ kastélyt visszaadták az egykori tulajdonosoknak.

A kastély berendezési tárgyait a középkori vámházba költöztették, s a látogatási idõt is heti 24 órára csökkentették. Emiatt a történelmi objektum iránti (külföldi) érdeklõdés is megcsappant, így a turisztikai irodák már nem kívánnak vakációkat szervezni Törcsvárra, illetve környékére.

A múlt szombaton a birtokára látogató tulajdonos a kirámolt kastély láttán kijelentette, hogy úgy érzi ma-gát, mint akinek tolvajok jártak a házában: „Ha valaki számított volna egy ilyen vandál cselekedetre a minisztérium részérõl, Romániát biztos nem vették volna fel az Európai Unióba” – jelentette ki Habsburg Domokos.

Teodor Palelologu kulturális miniszter szerint a Habsburgok ügyvédei zsarolni próbálták, s fenyegetni kezdték, hogy amennyiben a kastélyt határidõre nem adják át, akkor pert kezdeményeznek. „Elutasították a kastély közös üzemeltetésére vonatkozó ajánlatunkat is, a kiállítási tárgyak így nem maradhattak ott, az ugyanis törvényellenes lenne” – fogalmazott Palelologu.

Az intézkedés hátrányosan érinti a Drakula-mítosz kiaknázására berendezkedett helyi idegenforgalmi egységeket is.

Turisztikai gyöngyszem lesz Algyógy

Közel 70 millió eurós támogatást nyert az EU régiófejlesztési alapjaiból (POR) az algyógyi önkormányzat.

– Hét évig dolgoztunk ezen a projekten és most végre sikerült megkapni a finanszírozást, ami lehetõvé teszi, hogy a fürdõhelyen felújítsuk a teljes víz- és szennycsatorna rendszert, rendbe tegyük a járdákat, utakat, a közvilágítást, egyszóval új köntösbe öltöztessük a települést – lelkesedik Simion Mariº polgármester. A projekt finanszírozásában az önkormányzatnak csupán 2%-os önrészt kellett felvállalnia. A munkálatok a tervek szerint idén szeptemberben kezdõdnek el. Egyelõre nemzetközi versenytárgyalást írtak ki ezek elvégzésére.

Algyógy jelenleg Hunyad megye és a régió egyik legforgalmasabb üdülõhelye. Évente több tízezer turista fordul meg itt. Simion Mariº polgármester szerint pedig a település infrastruktúrájának felújítását követõen igazi turisztikai gyöngyszemmé válik majd a gyógyhatású termálvízzel rendelkezõ fürdõhely.

www.nyugatijelen.com

Kevesebben mentek üdülni idén a húsvéti ünnepek alatt

A Turisztikai Irodák Országos Szövetsége szerint közel 49 ezer személy tölti a hétvégét valamelyik hazai panzióban vagy üdülõtelepen. Ez a szám kisebb mint ahányan a tavaly húsvétkor üdültek és kisebb annál is mint amekkora forgalmat az utazási irodák elõre jeleztek. A legkedveltebb célpontok idén a falusi panziók voltak, ezt pedig a hegyvidéki üdülõtelepek követték. A tengerparton csak 800 foglalást jegyeztek a szállodák, noha 5 ezer szállás volt elõkészítve.

Index