Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat

FADRUSZ JÁNOS

Százötven éve, 1858. szeptember 2-án született Pozsonyban Fadrusz János, a kolozsvári Mátyás-szobor alkotója. Nincstelen zsellércsaládból származott, apja szõlõmunkás volt, anyja kis szatócsboltot bérelt. A tanulásban nem mutatott túlzott szorgalmat, de már ekkor kitûnt rajztehetségével. 1879-tol három évig Prágában katonáskodott, hazakerülve fafaragásból, porcelánfestésbõl tartotta fenn magát, s múzeumokban tanulmányozta a szobrokat. 1883-ban kiállított, gipszbõl mintázott Ahasverus-feje feltûnést keltett, s Trefort Ágoston miniszter ösztöndíjat ígért neki. A szobrászmûvészi pályáról álmodozó Fadrusz szülei neheztelését kiváltva visszautasította a herendi porcelángyár ajánlatát, ahová jó fizetésért hívták rajzolónak, de végül nem a miniszter, hanem a pozsonyi takarékpénztár ösztöndíjával került 1888-ban a bécsi képzõmûvészeti akadémiára.

„Pozsonyi német vagyok, de magyar ember, szenvedélyes hazafivá Bécsben lettem, az osztrákok közt” – mondta késõbb. Krisztus a keresztfán címû alkotása 1891-ben országosan ismertté tette, elnyerte a Bécsi Akadémia elsõ díját, majd a Mûcsarnok téli kiállításán a Képzõmûvészeti Társulat ezerforintos nagydíját. Nyomban ezután Pozsony õt bízta meg Mária Terézia lovasszobrának elkészítésével, a monumentális márvány emlékmûvet a millennium évében állították fel az egykori koronázási dombon.

A már hírneves Fadrusz Budapesten telepedett le, naphegyi mûterme a mûvészi élet központja lett. Ott mintázta a kisbéri Wenckheim Béla-szobrot (1901), Zilah jelképét, a Wesselényi-szobrot (1902) és a honfoglaló vezérek emlékét felidézõ Tuhutum-oltárt, amelyet Zilahnak ajándékozott (késõbb mindkettõ megsemmisült).

Egy pályázaton elnyert megbízatás alapján készítette a kolozsvári Mátyás király-szobrot, amely még felállítása elõtt, 1900-ban megnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját. Alkotásának leleplezésén, 1902. október 12-én ott volt az ország valamennyi közjogi méltósága, a király képviseletében József fõherceg, s Széll Kálmán miniszterelnök is. A bronz lovasszobor látványa lenyûgözte az egybegyûlteket, az egyszerû mintázású Mátyás király rendíthetetlen erõt sugárzó igazi reneszánsz fejedelem. A szobor – némi anakronizmust megengedõ – mellékalakjai: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. (Az 1920-as erdélyi hatalomváltás óta e szobor szálka a román nacionalisták szemében, többször el akarták már távolítani helyérõl).

Fadrusz János ezután részt vett az Erzsébet-emlékmû pályázatán és több munkára készült, de az erõs fizikumú mûvészt pályája csúcsán ledöntötte a tüdõbaj. 1903. október 26-án hunyt el, nemzeti lobogóval letakart koporsóját a Naphegytõl a Kerepesi úti temetõig hatalmas tömeg kísérte. Fadrusz legnagyobb érdeme, hogy szakított a kor köztéri mûveit jellemzõ hamis, patetikus külsõségeket mutató stílussal, a szobrászat klasszikus tradícióját õrzõ alkotásai realisták, szuggesztívek, monumentálisak.

Témához kapcsolódó Erdély-programjaink