Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Híres személyiségek / / BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR:

BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR

Bölön, 1795. január 15. - Kolozsvár, 1842. február 3.
 
 Ragyogó futással kezded a futást
Olympiádnak síkjain, s a tömött 
Sokaság Paeant kiált a nagy merõnek. 
Hová futsz? Megállj! Itt Euripidesz 
Hermája, s a Goethéé; s itt közöttünk 
A hármas istennõ szent szobra kél. 
Hullj térdre, lelkes ifjú, s mondd az igét: 
„A szépet a nagy mellé!” Már repülsz? 
El, el a határig, vagy ne, nagy merõ! 
El, el a határig! Vár a hõs iker!
                                 (Kazinczy Ferenc: Bölöni Farkas Sándorhoz)
   
    Bölöni Farkas Sándor leginkább, mint utazó- és naplóíró került be a köztudatba. De az erdélyi író a mûalkotás, mûfordítás és utazás mellett, mint mûvelõdésszervezõ is tevékenykedett.     
   Kazinczyhoz írott levelében az anyakönyvi bejegyzéstõl eltérõen (december 15.) születési idõpontjának 1795. jan. 15-ét jelöli meg. Apja, F. Zsigmond unitárius székely kisnemes, anyja Kandal Judit.

Tanulmányait 1805 és 1815 között a kolozsvári unitárius fõtanodában végzi, majd a kolozsvári királyi líceumban jogot végez (1815-1816), ezt követõen joggyakornok Wesselényi Miklóssal a marosvásárhelyi ítélõtáblán, akihez ettõl fogva bensõséges baráti viszony fûzi. 1817-ben a kolozsvári fõkancellárián felesküdött jegyzõnek, s ezt követõen 1830-ig jegyzõi állásokat tölt be. Idõközben lefordítja Shiller Don Carlos-át, Goethének Az ifjú Werther gyötrelmeit és Madame De Staeltõl a Corinne címû mûvet, de nem talál kiadót mûfordításaira. 1825 júliusában hét hivatalnoktársával megalapította a Gondviselõ Társaság nevû önsegélyezõ egyletet, vagyis az elsõ magyar hitelszövetkezetet. Majd 1928-ban Erdély történetének a megírását is elkezdi, sajnos csak 63 oldal készül el belõle.

  

Elsõ hosszabb utazásai 1930 és 1932 között kezdõdnek, mikor gróf Béldi Ferenc kíséretében Nyugat-Európába (Franciaország, Belgium, Hollandia, Anglia) és Észak-Amerikába kalandozhat. Az utazásokról szóló leírásait 1934-ben adták ki Kolozsvárott, de hamar a tiltólistára is kerül, ugyanis az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását. Ebben az évben lesz ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia tagja is. Ugyancsak 1834-ben az õ javaslatára indul meg a Vasárnapi Újság címû néplap, Brassai Sámuel szerkesztésében és kezdeményezéseinek eredménye a kolozsvári Nemzeti Casino, a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet. 1838-tól pedig a kolozsvári színház tollvívõ titkára, õ szedte rendbe a színház anyagi ügyeit.

1842-ben tüdõbajban halt meg, s sírja a kolozsvári Házsongárdi temetõben emlékezteti az arra járókat tetteire.

Mûvei közül a fiatalkori versei, drámatöredékei nagyobb része elveszett, a már említett fordításai kéziratban maradtak fenn. Nagy utazásának emlékét rögzíti fõmûve, az Utazás Észak-Amerikában (Kolozsvár, 1834). A reformkor egyik legnagyobb könyvsikerét egy év elteltével újra kiadják, s elnyeri az Akadémia nagydíját is. Az útinapló nyugat-európai része jóval késõbb jelent meg teljes terjedelemben (Nyugat-európai utazás, Kolozsvár, 1934). Béldinek közvetlenül a franciaországi, angliai utazás alatti, formailag kidolgozatlanabb, de szellemében az amerikai útirajzhoz közel álló feljegyzéseit tartalmazza. Töredékben maradt Naplója, melyet nem szánt kiadásra, elõször 1870-ben jelent meg. Az erdélyi napló-, emlékirat- és önéletrajz-irodalom gazdag vonulatához illeszkedik, õszinte hangú lírai önvallomása Széchenyi Naplójával rokonítható.

Jelentõs értékû a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban fennmaradt magánkönyvtára is.