AZ ARANYOS-VIDÉK

Aranyosgyéres

Az Aranyos jobb oldalán fekszik, Tordáról két kilométerre kelet-délkeletre Aranyosgyéres (románul Câmpia Turzii, 1925-ig Ghiriş-Arieş, németül Jerischmarkt vagy Gieresch). 1911-ig Gyéresként említik a ma már megyei jogú várost, Kolozs megyében. 1925-ben hozták létre az azonos nevû falu és a tõle délkeletre fekvõ, vele összeépült Gyéresszentkirály közigazgatási egyesítésével. Évszázadokig Torda vármegyéhez, 1876 és 1919 között Torda-Aranyos vármegye Tordai járásához tartozott. 1925 és 1950 között járásszékhely volt Torda megyében. 1952-ben kapott ismét városi címet, 1998-ban nyilvánították megyei jogú várossá.

A város központjában áll a 1679-1680-ban épített református templom, amely a helyi négy templom közül a legrégebbi. A teplomot körülvevõ fal hajdanán még magasabb volt, de amikor megszûnt a védelmi funkciója lebontottak a fal magasságából. Ugyancsak a város központját ékesíti a Paget-kastély, amelyet John Paget építtetett az 1840-es években. 1848-ban a román felkelõk elpusztították és csak 1855-re került ismét lakható állapotba. Gazdasági épületek és park határolta, tó ékesítette. Az építtetõ örököse 1913-ban a birtokkal együtt az államnak adta el. Ezután a magyar, majd a román állami gazdaság székhelye volt, 1929 és 1958 között kísérleti mezõgazdasági állomás mûködött benne. Jelenleg a városi mûvelõdési ház használja és éppen felújítás alatt áll.

John Paget kúriája

A gyéresszentkirályi Szentkereszty-Bethlen kúriát Szentkereszty Zsigmond építette a 19. század második felében. Körülötte parkot és mesterséges tavat alakított ki. Csatorna kötötte össze a Paget-kastéllyal. Az I. világháború után Bethlen Ödön lakta. Ma könyvtár mûködik benne, a Pavel Dan Elméleti Líceum könyvtára.

A gyéresszentkirályi Betegh-kúria 1828-ban épült. A II. világháború után sokáig gépállomásként használták, ma óvoda mûködik benne.

Aranyoslóna

Ahogy neve is sejteti Aranyoslóna is az Aranyos hömpölygõ fordai mellett helyezkedik el, Tordától 16 km-re. Románul a település neve: Luna, németül pedig: Lohne. Községközpont, melyhez közigazgatásilag hozzákapcsolódik Aranyosgerend és Sósszentmárton.

Fõbb látványossága a régi udvarháza, mely Jósika Miklós (1794 – 1865) magyar regényíró otthona volt, s több mûvét itt írta.

Aranyosgerend

Aranyosgerend falu Kolozs megyében, Tordától 21 km-re délkeletre az Aranyos jobb partján, a folyó második teraszán fekszik. A nevét egyfelõl a település mellett folyó Aranyosról, másrészt feltehetõleg a gredt, emelkedést jelentõ szláv szóból kaphatta. Sokak szerint a „gerend" végzõdést a a Gerendi család nevéból származik, viszont ennek az ellenkezõje az igaz. 1936-tól napjainkig a hivatalos román neve Luncani, régebb Grindeni, Grind, ritkább esetbe Grind-Arieş-nek hívták, németül Neusatz. Jelenleg közigazgatásilag Aranyoslónához tartozik, míg a középkorban a román jobbágyfalu a helyi grófokhoz tartozott. A középkorban Aranyosszék egyik meghatározó települése volt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott.

A falu látványossága az országút mellett egy kis lugasban álló, 1290-ben épült református templom, Erdély egyik legrégebbi teploma, amelyen román és gótikus stíluselemek is láthatók. A templom nem csak mutatja, hanem feliratban tükrözi a román és a gótikus stilus átmenetét. Szentélye, mi négyszögben záródik, boltozatos, egyes hajója vizirányos mennyezetû. A templom belsõ falán foltokban régi freskók maradványai fedezhetõk fel, a padsor mellett álló, különös alakú kályha pedig Bolyai Farkas tervei alapján készült. A templomot 1990-ben restaurálták, 2004 óta mûemlékvédelem alatt áll.

A gerendi kastély

Innen nem messze, az útnak ugyanezen az oldalán áll a romos Kemény-Bánffy kastély. A falu kastélya az igen festõi hangulatú Aranyos menti dombra épült. A 16. században épült a Gerendi család számára. Egy 1547-ben kelt oklevél várkastélynak nevezi. A várkastélyt birtokolták az Apafiak és a Báthoryak is. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Kemény Boldizsárnak ajándékozta, a Kemény család birtokolta a 19. század végén is. Õk alakították át a 17. században ma is látható barokk kastéllyá. Két szárnnyal, két bástyával és emelettel rendelkezõ kastély kiállta a világháborúk és a kommunizmus nehézségeit. A mai napig még áll, habár állaga igen megromlott. A felújítást késlelteti a pénzhiány, illetve Fornet Béla, Bánffy István báró unokaöccse és a Bánffy Kastély Egyesület közötti pereskedés.

Hadrév

Marosludastól 10 km-re, Aranyosgyérestõl pedig 25 km-re, az Aranyos partján fekszik Hadrév (románul Hãdãreni), Maros megyében. Az elsõ írásos emlékek szerint, 1270-ben Horyw, 1339-ben Hodrew, 1382-ben Hadrew néven jelentkezik az oklevelekben. Mivel többször is elõfordult, hogy az Aranyos kiöntött, a folyó mellett élõ emberek lassan elköltöztek a falu más részeire.

Középkori templomáról nincs semmi adat. Mivel a XVI. században lakói unitáriusok, templommal, kétségtelen, hogy a reformáció elõtt ezek katolikusok voltak. A következõ században, a Rákóczi György kori intézkedések következtében lakói valószínûleg újra reformátusok, mert a XVIII. században a falunak református anyaegyháza van. 1588-tól kolozsvári szászok vásárolják meg a falut és a notárius Trauzner család juttatja a XVII. században a reformátusoknak. E század elején is református temploma van. A református templom mellett még említésre érdemes a fõutca régi házai.