Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Tájegységek, települések, műemlékek / / A kolozsvári Szent György szobor:

A kolozsvári Szent György szobor


A szobor sziklás talapzatán 2 gyík és 2 kígyó van, amelyekből a fenti képen egy-egy látható.



A kolozsvári Szent György szobor története

Az 1880-as évektől ismerte fel a művészettörténeti kutatás a prágai Hradzsin belső udvarán, a Szent Vitus-székesegyház oldalánál álló Szent György-szobor és az elpusztult váradi királyszobrok közti kapcsolatot, így Kolozsvári Márton és György jelentősége ettől kezdve igencsak felértékelődött. Először 1895 végén Márki Sándor történész egyik írásában merült fel a prágai szobor kolozsvári másolata elkészítésének gondolata. Egy ével később, a millenniumi ünnepségek során tartott városi díszközgyűlés már 1000 koronát szavazott meg a másolat elkészítésére, ez képezte a későbbi szoboralap kiinduló összegét, azonban egy időre lekerült a szobor ügye a napirendről. Pár év múlva a város értelmiségét és közvéleményét is mozgósította az a tény, hogy Ferenc József a városnak ajándékozta a prágai szobor gipszmásolatát. E kezdeményezésre két másolat készült: az egyik a Nemzeti Múzeumba, a másik 1901 novemberében az Erdélyi Múzeum kőtárába került, ez utóbbi ma is az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum kőtárának kiállításán látható.

Az ezt követő években kapott nagyobb jelentőséget a szoborállítás ügye, melynek megvalósításában a legjelentősebb szerep Haller Károly egykori polgármesternek, valamint az Erdélyi Múzeum gyűjteményeinek rendezésében és gyarapításában meghatározó szerepet játszó Pósta Béla régésznek tulajdonítható. A köztéri másolat elkészítését a szobor felállítására létrehozott kolozsvári szoborbizottság vezetői Róna József budapesti szobrászra bízták, az öntés munkálatait pedig a szintén budapesti Hazai Műérczöntöde végezte. A másolat elkészítését megkönnyítette, hogy ugyanebben az időben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a budapesi Halászbástya számára is készített egy öntvényt, és az ő mintájuk alapján kedvezményes áron készülhetett el a Kolozsvárra szánt öntvény, amelyet 1903. október 19-én vett át a kolozsvári bizottság.

A szobor talapzatának elkészítésére sikerült a kolozsváriaknak az ekkor a ferencrendi zárda felújításán dolgozó fiatal budapesti építészt, Lux Kálmánt megnyerniük, aki egy egyszerű, tömbszerű posztamenst tervezett, a felső részén historizáló díszítéssel. A kivi-
telezés során a talapzat szélesebb alsó lépcsője keményebb bánpataki (Hunyad vármegye) szegélykövekből készült, míg a tulajdonképpeni testéhez a Kolozsvár határában bányászott bácsi-toroki követ használtak. Lux Kálmán tervezte a szobrot körülvevő vasrácsos kerítést is, melynek alapmotívumát az Anjou-liliomos díszítés képezte

A szobor felavatására ünnepi körülmények között 1904. szeptember 28-án került sor, az utcakereszteződések találkozásánál kialakult, háromszögletű Arany János téren. Néhány év múlva a környék modernizálását követően a tér nevét is Szent György térre változtatták.

Eredetileg a szobornak gótikus kódexbetűkkel írt felirata volt. A keleti oldalán: Georgius / Equitum / Patronus. A szobor fő nézetén, az északi oldalán: Kolozsvári Miklós mester fiai / Márton és György, Nagy Lajos / király megbízásából készítették / Prágának 1373. esztendőben. A déli oldalán: 1904-ben a m. Kir. Kormány / támogatásával nagy fiainak / emlékére újra elkészítette / Kolozsvár város közönsége. A tér 1959-60-as rendezésekor, melynek során azt négyszögletűvé alakították át és új, monumentális épületekkel övezték, a megnövekedett forgalom miatt merült fel a szobor elköltöztetésének gondolata. Egy építészekből, műemlékekkel foglalkozó szakemberekből alakult bizottság döntött a Farkas utcai református templom előtti kis teresedésre való áthelyezésről, ami valóban a legszerencsésebb választásnak bizonyult.

Forrás: http://lexikon.adatbank.ro