A TORJAI-BÜDÖSBARLANG ÉS KÖRNYÉKE

„A bérc oldalán, fenn a magasban ásít egy sziklaodú; félredült gúlák képezik óriási kapuját; májszínû; rozsdaveres sziklák, fekete erekkel. Hanem a barlangszáda körül sárgán van zománcozva a szikla és padmaly: mint a penész, úgy lepi be a halványsárga nyirok az egész környéket. S a bejárat elõtt hullámzani látszik a lég, mint a délibáb: a kövek táncolni látszanak; az örökké nyitott kapu reszket és a föld maga libeg-lobog. Itt van a pokol tornáca.

Mi leheli fel azt a haláladó léget, onnan a szikla mélyébõl, amitõl még a felette átrepülõ madár is leesik? Kinek a szavára nyílt meg ez az üreg, amibe ember, ha belépett, többé vissza nem tér.”

Jókai Mór: Bálványosvár

A barlang Délkelet-Erdélyben, a Bálványosi-hágón, a Büdös-hegy oldalában található. A hely megközelítése Sepsibükszád–Torja–Kézdivásárhely útvonalon lehetséges gépkocsival, ám a barlanghoz csakis gyalogosan juthatunk el, mely Bálványosról induló hegyi ösvényen.

A hely borvízforrásokban gazdag, festõi fekvésû fürdõtelep, a Torja-patak völgyében fekszik, közel ahhoz a hegynyereghez, amely elválasztja a vulkanikus Csomád-Büdös hegycsoportot az alacsonyabb kréta idõszaki Bodoki-hegységtõl.

A Büdös-hegy vulkanikus tömegében több lyukon önti ki gázait. Több kisebb-nagyobb gázt „okádó” kõfülke, bemélyedés, bemélyített barlangot találunk, amelyeket többnyire emberkéz alkotott, melyek régen kénbányaként mûködtek. Még az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején is innen bányászták a puskapor gyártásához szükséges termésként. Ilyen a Timsós-barlang, a Madártemetõ és a nagyobb méretû Gyilkos-barlang. A hasadékok, lyukak és barlangok mind utóvulkáni jelenségekhez tartoznak. Ezeket, a borvizekkel együtt úgy foghatjuk fel, mint a geológiai tegnapban (felsõ-pliocén – alsó-pleisztocén) kialudt vulkánok utótevékenységeit. Ezek közül a legnagyobb a Torjai-büdösbarlang.

A barlangnyílás 1052 m magasságban található büdös kénhidrogén (H₂S) szagot áraszt, mely a széljárás kénye kedve szerint erõsebben vagy gyengébben érezhetõ. Innen ered a „büdös” neve is. Itt mûködött a századforduló éveiben az elsõ magyar szénsavsûrítõ gyár.

A Torjai-büdösbarlang egy befele lejtõ, nem túl magas járat, melynek gázzal borított falait, kénvirág alakzatok díszítik és festik élénk sárgára. A járat hossza csupán 14 m, kétoldalt egy-egy hosszú lóca várja a kezelésre járó betegeket, amelyre, ha leülnek, testük a gázba merül, de a fejül az éltetõ levegõben marad. A kicsapódott terméskén szintje jelzi, hogy meddig lehet a gázba süllyedni. Ez jelzi a veszélyes szinthatárt.

Korabeli dokumentumokból tudjuk, hogy a barlang bejáratát 1870-ben ajtóval zárták be, késõbb, 1892-ben faragott andezitkockákból épített falakkal és boltozattal látták el, amiben ma is gyönyörködhetünk.

A Büdös-barlang által termelt gázt mofettáknak – száraz gõzfürdõknek – kell tekintenünk alacsony hõmérséklete és nagy széndioxid (CO₂) tartalma miatt. A gázelegynek a kénsavas százalékos aránya idõben változásokat mutat. A gázelegynek a kénhidrogénjébõl (H₂S) csapódik ki a barlang falaira a terméskén. (S).

A barlangnak a gyógyító hatásai a reuma, izületi fájdalmak (gyulladás), érelmeszesedés esetében eredményes. Ha leülünk a padokra úgy érezzük, hogy a gáz meleg, de csak a lábunk kezd néhány percen belül forrósodni. A gáz bizonyos összetevõi kitágítják a vérerek falát, serkentõen hat a vérkeringésre, amiatt érezzük elmelegedettnek a testünket. Ennek ellenére 10 percnél tovább nem ajánlott bent idõzni.

A barlang szájától nem messze található egy kis borvízforrás, melynek vízében szabad kénsav (H₂SO₄) található. Érdekes módon nagyon kevesen figyelnek fel erre a kis forrásra, annak ellenére, hogy az egész világon ehhez hasonló jelenség még csak két helyen van, s Európában ez az egyetlen. S tõlünk mindkettõ nagyon messze esik. Alaszkában és Indonéziában van ehhez hasonló. Érdemes megkóstolni a kis forrást, a gyomorsavnál nem erõsebb, viszont a fogzománcot, ha sokat tartjuk a szánkban, kikezdi. Hasonlít ez a fogcsikorgás egy nagyon közkedvelt üdítõital által okozott utóhatásra.

A Torjai-büdösbarlang és környéke a rengeteg borvízforrással olyan természeti kincs, mely páratlan Európában. Nem elhanyagolandó a környék természetbarát felfedezése és védelme.