A MÉZGEDI Czárán Gyula-CSEPPKŐBARLANG

Elõttem az Erdélyi Kárpát Egyesület meghívólevele:

„Igen tisztelt Tagtárs Úr! Czárán Gyula tiszteleti tagunk még e hónapban kirándulást óhajt vezetni az újonnan feltárt, hazánk egyik legszebb cseppkõbarlangjának, a négyemeletes Meziádi barlangnak megtekintésére, és e czélból f. hó 14-én városunkba érkezik. Ha a kiránduláson részt óhajt venni, a kirándulási terv megbeszélést czéljából szíveskedjék f. hó 14-én d. u. 6 órakor (péntek) egyesületi irodánkban (Mátyásház) megjelenni."

Kolozsvár, 1904. okt. 13-án Kovács Géza fõtitkár

A barlangot már az 1800-as években ismerték és látogatták, de annak rendszeres feltárása csak a múlt század vége felé kezdõdött el. Czárán Gyula 1880-ban látogatta meg, de csak turistaként. Ebben az idõben Schmidl Sándor budapesti geológus végzett feltárómunkát az alsó járatban (ez róla is van elnevezve), és annak nagyságából arra következtetett, hogy nagy barlangrendszerrõl van szó.

Czárán a kilencvenes években kezdett feltárómunkát végezni itt, ezt 1904-ben fejezte be, és akkor szervezte meg a kolozsváriakkal a fent említett bemutató kirándulást. „Czárán Gyula, illetve az EKE meghívására, 1904. október 22-én nyolc tagú társaság (az EKE nagyvezérkara, köztük Kovács Géza fõtitkár) érkezett meg Barátkára. Czárán negyedmagával várta õket, majd lóra ülve, Dá-mes-Tízfalu-Savanyú-kõ útvonalon, mintegy 32 km-t lovagolva, késõ este értek a barlanghoz. Bõséges vacsora után bejárták a barlangot, reggel 5 órakor érkeztek vissza az elõcsarnokba, majd két órai szalmán-alvás után, tûz mellett, megreggeliztek és 9 órakor ismét nyeregbe ültek, elérték Barátkán a délutáni vonatot, és este már Kolozsváron voltak, kipihenni e nehéz túra fáradalmait. A túrán részt vett Ruzitskáné is, Kolozsvár legelsõ turista-hölgye, aki a férfiaknál jobban bírta a fáradalmakat."

Czárán saját vezetésével és költségén vágott lépcsõfokokat (helyükre az 1950-es évek elején vaslétra került), ezeken lehet felmenni a második „emeletre". Járhatóvá tette a 33 m magasságban lévõ sziklahidat a Denevér-csarnokon át, a Pálma mellett, a Végzet útján az Ördögnyakig. Innen lépcsõket vágva összeköttetést teremtett a Schmidl-altáróval. Czárán tovább kutatta a barlangot, a felsõbb járatokban is ötletes elnevezéseket adva a képzõdményeknek: Díszterem, Oszlopcsarnok, Keresztelõmedence, Nagy csillár, Mater Dolorosa, Pluto mauzóleuma. A bejárati kapu 397 m tengerszint fölötti magasságtól eljut 475 m magasságig, a barlang végpontjáig.

Czárán az 1903-ban megjelent híres könyvében (Kalauz, a biharfüredi kirándulásokra) írta le elõször részletesen a barlangot, Éjféli körút (A meziádi bál) címmel. Biharfüredet jelölte meg a kirándulás kiindulópontjául. Mivel az út nem tehetõ meg egy nap alatt, azzal a nagyon is ésszerû javaslattal állt elõ, hogy estére kell a barlang bejáratához érni. A barlang részletes bejárása 6-7 órát is igénybe vehet, tehát már hajnalra jár az idõ, mire onnan kikerül a kiránduló, aki bõséges reggeli után déltájra visszaérhet Biharfüredre. Ez a megoldás volt a legjobb az 1970-es évekig; akkor aszfaltozott út épült Mézgedig.

Czárán élete delén váratlanul meghalt, de leírása alapján a barlang egyre ismertebbé vált. Egyéni turisták rendszeresen látogatták, de a szervezett turizmus az elsõ világháború után csak 1929-ben kezdett újraéledni, a Nagyváradi Sport Egylet (NSE), majd az 1932-ben megalakult Bihari Turista Club (BTC) révén. Biharország címmel turisták és természetbarátok lapja is megjelent 1929 novemberétõl, népszerûsítve a bihari tájak csodálatos szépségeit, köztük a mézgedi cseppkõbarlangot is. A feléledõ szervezett turistaélet egyik célpontjává vált a mézgedi cseppkõbarlang. Mokos Kálmán váradi turista a Biharországban megkezdte a barlang ismertetését, felhasználva Czárán leírását.

1930 pünkösdjén az NSE megszervezte a kétnapos mézgedi bált, mintegy háromszáz résztvevõvel, számos meghívottal és környékbeliekkel. Ekkor vésették románul és magyarul a bejárat sziklafalába a Czárán-emlékszöveget, és nevezték el róla a barlangot. Egy év múlva ismét megrendezték a mézgedi bált, de rájöttek, hogy „túlnépszerûsítették" a barlangot: a nagy látogatottság miatt nagy volt a rongálás. Dr. Balogh Ernõ kolozsvári egyetemi tanár, az EKE késõbbi titkára 1931 nyarán mûszerekkel pontosan feltérképezte a barlangot, majd még egyszer visszatért, és egyeztette a megrajzolt térképet a valósággal. Ezt a térképet a BTC kinyomtatta és terjesztette; ma is használatos és hiteles térképe a barlangnak.

A második világháború után a szakszervezet Népi Turista Egylete keretében fellendült a turista élet, ismét nõtt a mézgedi Czárán-barlang látogatottsága. A Barlang-patak völgyében, a bejárattól 600 méterre megépült a menedékház, elkészült a Biharfüred-Mézged-Remete útvonalon a jelzés (kék háromszög, halványan még ma is látható). A Jánosfalva-Biharrósa. iparvasúttal kirándulásokat szerveztek a barlanghoz. A hatvanas években, az erdészeti és megyei utak építésével egyidejûleg megszûntek a kisvasutak, de a barlang könnyebben megközelíthetõvé vált, mert Mézged községig aszfaltozott, onnan pedig még 6 kilométeren elfogadható minõségû erdészeti út épült. Ezen autóbusszal el lehetett jutni a menedékházig, s így lehetõség nyílt arra, hogy Váradtól egynapos túrákat szervezzenek a barlanghoz.

A Czárán által vágatott lépcsõket a Pisai ferde torony elnevezésû helyen vaslétrákkal helyettesítették, a bejáratot zárhatóvá tették, azóta csak vezetõvel látogatható a barlang. A menedékház ma is mûködik, de érdemes megállni Mézged faluban, és érdeklõdni a gondnok hollétérõl.

A mézgedi Czárán-cseppkõbarlang meleg jellegû, azaz nyáron a meleg levegõ betódul a 78 m szintkülönbségû, felfelé tartó járatokba, és bennreked. Bent a levegõ hõmérséklete 12 Celsius-fok körüli, ezért nem kell túlöltözni, fõleg télen, amikor a kinti csípõs fagyhoz alkalmazkodó öltözetünk még melegnek, feleslegesnek is tûnhet. Ha többnapos bihari túrán veszünk részt, a barlangot is útba ejthetjük. Biharfüredrõl indulva, a már említett kék háromszög jelzést követve például meg lehet ismételni a Czárán-féle éjféli körutat.

(Megjelent a Bihari Napló 1997. február 10-i számában)