Főoldal  |   Ars poetica  |   Rólunk  |   Idegenvezetők  |   Webtérkép  | Kapcsolat
Ön a: Home / Morzsák erdélyi útjukhoz / Erdély népei / / A KUNOK BEJÖVETELE:

A KUNOK BEJÖVETELE

 „Büszkén emlegetik származásukat.  Magyarok?  Nemcsak színmagyarok, hanem ráadásul kunok õk, amin valami olyasmit értenek, hogy a magyaroknál is magyarabbak” - Illyés Gyula a XX. században így méltatta a kunokat.

Magyarország etnikai térképén különös színfoltot jelentenek a kunok. A róluk szóló írások kiemelik a harcos természetet, a nomád életforma teremtette szilaj szellemet, aminek nyomát a kunságiak sajátos történeti tudatában még ma is fellelhetjük. Kik voltak és honnan jöttek ezek, a történelmüket átverekedõ török mûveltségû néptöredékek, akiknek különféle elnevezésérõl, úgy mint koman, kuman, kun, szári, kipcsak bizánci és latin nyelvû források is megemlékeznek? 

Ha megállunk a Radnai-hágó csodálatos vidékén, nem mehetünk úgy tovább, hogy meg ne emlékezzünk arra, hogy Kötöny kun vezér körülbelül 770 éve itt vezette be népét - a mintegy negyvenezer családot - a Kárpát-medencébe.  

1239-ben Kötöny kán, a kunok fejedelme, menedéket és bebocsáttatást kért a magyar IV Béla királytól, ugyanis a kétszáz évig virágzó Kun Birodalomnak, Cumania-nak, a terjeszkedõ mongol Birodalom véget vetett. A kunok a Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami 1239-ben, húsvét másnapján történt meg. A második honalapítóként is tisztelt uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel fogadta a kunok vezérét, és behívta õket az országba. 

A kunok teljes letelepítése, befogadása, életmódjuk megváltoztatása természetesen hosszú, és küzdelmekkel terhes idõszak volt. Véglegesen csak évszázadokkal késõbb fejezõdött be.  

Állíthatjuk azonban, hogy a kunok életének határpontja köthetõ a Radnai-hágóhoz, hiszen három alapvetõen fontos területen volt határpont a kunok számára: az új hazát illetõen, az életmód-váltás tekintetében és új vallásuk felvétele terén.

 
Új haza

 

IV.Béla király befogadta a kunokat, azon feltétellel, hogy megígérték rendelkezésre állnak a háborúk alatt. És ezt a megelõlegezett bizalmat a kunok a legdrágábbal hálálták meg: készek voltak életüket és vérüket áldozni királyukért, új hazájukért.

A keleti taktikával harcoló kunok, melyek hadserege fõleg könnyûlovas íjászokból állt, erõs támaszai lettek a királynak, jelentõs erõt képviseltek a királyi hadseregben. Katonai feladataik miatt a kunok jelentõsége egyre nõtt. A kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ támaszai lettek. Az Árpád-házi királyok számára a kun közösség katonai szempontból volt nagyon fontos, hisz a magyar királynak nem volt megfelelõ számú, azonnal mozgósítható és hûséges hadserege. Így a kunok a székelyek mellett a legfontosabb olyan magyar népelemmé váltak magyar földön, akik nélkül ezentúl magyar király nem harcolt. Az Árpád-korban a Magyar Királyság hadseregének legnagyobb létszáma 40-50 ezer fõbõl állt, ebbõl 10 ezer kun katona volt.

Ha csak a kun eredetû szavainkat vesszük sorba, megfigyelhetjük, hogy úgy olvadtak be a magyar nyelvbe, ahogy a kunok a magyarságba. Ilyen kun eredetû szavaink, melyek szervesen beépültek a magyar nyelvbe: balta, bicska, buzogány, csákány, hurok, kalauz, kobak, komondor, köldök, köpönyeg, özön, tõzeg.

 

Új életmód

 

A kunok eredetileg nomád nagyállattartó életmódot folytattak, és törzsi-nemzetségi szervezetben, sátortáborokban éltek. A mai Kazahsztán, majd Ukrajna területén létrehozták a 11-12. századi Európa legerõsebb nomádállamát. A korabeli krónikák és tudósítások Kunországnak hívták ezt az államot. Ötvösmûvészetük és fémmegmunkálásuk igen fejlett lehetett. Idejük nagy részét pásztorkodással, állattartással töltötték. Bizonyos csoportjaik, ha letelepedtek valahova hosszabb idõre, a tárgyi és nyelvi emlékek szerint földmûveléssel is foglalkoztak.  

Kunság történelmi címere
A XIV. század folyamán a kunok letelepült életmódra való áttérésével és megkeresztelkedésével párhuzamosan területi szervezetekké, ún. kun székekké alakultak. A székek élén a kapitányok álltak. Összesen hat székrõl van tudomásunk.

 

  • Halas-szék – a Kiskunság területén Halas mezõváros (Kiskunhalas) központtal alakult ki a Csertán nemzetség területén, de több nemzetség jelenléte is kimutatható.
  • Szentelt-szék – 1424-bõl van rá adat, Csanád-megyében a Kór nemzetség területén alakult ki.
    •  Kolbáz-szék – 1440-tõl vannak rá adatok, a Nagykunságban Kolbázszállás központtal valószínûleg az Olás nemzetség szállásterületét foglalta magában, de több nemzetség jelenléte is kimutatható.
    • Kecskemét-szék – nemzetségi eredete bizonytalan, 1465-ben a kiskunsági Kecskemét mint a királynéi kunok bírói székének központja szerepel.
    • Kara-szék – nemzetségi eredete bizonytalan, központja a kiskunsági Karaszállás. 1469-ben Mizse-szék néven szerepel, feltehetõen a szálláskapitány Misse család birtokain alakult ki a szék.
    • Hantos-szék – nemzetségi eredete ismeretlen, Fejér megye dunántúli részén volt, valószínûleg egyetlen kun birtokos család birtokában a 14. században.

    Törvényeiket maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A XIX. századig tartott ez a különös jogállapot, melyhez fogható nem volt Európában. 

    XV-XVI. századra a kunok megtelepülése befejezõdött. Mindez életmódváltást, asszimilációt, és átalakuló kultúrát jelentett számukra, azonban a zárt társadalmi berendezkedés következtében az egykori kun mûveltség számos eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött.

    A kun nép úgy integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte, azonban identitását a mai napig megtartotta.

      

    Új vallás, új hit felvétele

     

     
    A „pogány” kunok hitvilága nem tért el a többi pusztai néptõl. A sámán vezetésével a természet erõinek áldoztak. Temetkezési szokásaikban is követték a nomád és türk népek szokásait. A meghalt kun férfit lovával együtt temették el. A két tetemet kõbõl vagy fából készített fallal választották el. A halott ember mellé harci eszközeit, szerszámait és különbözõ edényeit is eltemették. A történetírók mind azt írják róluk, hogy vad, szilaj, harcos nép volt, ezért nagyon nehezen tudtak beilleszkedni a keresztény kultúrába. Ám a magyarságba való befogadásuk egyik fontos feltétele a keresztény hit felvétele volt.
    A keresztény hit - a teremtõ Istenbe és az Õ egyszülött Fiába, a Megváltóba vetett erõs hitük -segítette és vezette a kunokat több mint fél évezreden át a megpróbáltatásaikban, küzdelmeikben, nehéz vagy kilátástalannak tûnõ helyzeteikben.
     
    Jelenük
     
        A kiskun és a nagykun települések a kun hagyományok ápolása, a kun identitás megõrzése és továbbfejlesztése céljából 3 évenként Kun Világtalálkozó néven rendezvénysorozatot indítottak. 2009-ben volt megszervezve az elsõ ilyen világtalálkozó. 
       Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 2006. júniusában avatták fel Gubcsi Lajos adományaként Gyõrfi Sándor két kõszobrát, melyek a kun és a magyar közös múltra emlékeztetnek.
     
     Az ópusztaszeri kun szoborpár

     Az "Õseink" nevet viselõ kun szoborpár 2009-ben új helyen került felállításra, a Kun Halomra, felvéve az elõnyösebb, keleti tájolást. Immár a Radnai-hágó irányába tekintenek. A halomnak helyet adó, eddig „nagyrétnek" nevezett terület ezáltal új nevet kap: Kunság (mezeje), latinul Cumanorum Campus. 

     A Kun Halom megépítéséhez szükséges földmennyiséget - az összefogás jeleként, annak szép példájaként - kiskun és nagykun települések szállították Ópusztaszerre. Minden település 4 köbmétert ajándékozott saját földjébõl, így tudott megépülni a közel 3 méter magas, 14 méter széles domb.