Az ünnepélyes megnyitóra március 9-én kerül sor 18:30-tól a Szabók bástyájában, utána a kolozsvári Flauto Dolce Együttes koncert következik.
|
A kolozsvári koncertsorozat műsora: 2010. március 9-én, 18.30 órakor a Szabók Bástyájában 2010. március 10-én, 19.00 órakor a Szent Mihály templomban 2010. március 11-én, 19.00 órakor a Bánffy Palotában (Művészeti Múzeum)
Farinelli szórakoztató áriái Európa és a Spanyol Udvar között Nova Academia Együttes (Trieszt, Olaszország) A belépés díjtalan minden koncertre. |
![]() |
A rendezvényről
A március 9-11 között Kolozsváron megrendezésre kerülő A barokk zene, mint egyesítő erő a régi és új Európa között projekt célja multikulturális zenei események létrehozása Olaszországban, Szlovéniában és Romániában.
Az egyéves barokk koncertsorozat célja az is, hogy elősegítse az olaszországi, szlovéniai és romániai régizene előadóművészek közötti együttműködést. A projekt részeként vonós hangszerkészítő mesterkurzust is szerveznek, amelynek résztvevői a híres cremonai hangszerkészítők hagyományaival ismerkedhetnek meg.
A projekt az Európai Bizottság 2007 és 2013 között zajló kulturális programjának része, amelyet az Európai Unió támogat. A projekt kezdeményezője és főszervezője a trieszti Panta rhei kulturális egyesület (elnöke Angelo D’Eri), művészeti vezetője Stefano Casaccia trieszti professzor. Partnerként vesznek részt a Novo mesto-i Friderik Irenej Baraga Kulturális Intézmény és a kolozsvári Flauto Dolce Együttes.
A projekt keretén belül 18 barokk koncert valósul meg egy év leforgása alatt mindhárom országban. A sorozat egy világi és egy egyházi zenei ciklusból áll.
A koncertek létrejöttében közreműködnek a trieszti Nova Academia együttes (művészeti vezető: Stefano Casaccia), a Novo mesto-i Milko Bizjak orgonaművész és zenész társai a Jurij Slatkonja Konzervatóriumból, valamint a kolozsvári Flauto Dolce Együttes (művészeti vezető: Majó Zoltán) és meghívottja, Mihaela Maxim szoprán énekesnő. Ki kell emelnünk az olasz együttessel mindvégig közreműködő Angelo Manzotti világhírű férfiszoprán énekest, illetve azt a tényt, mely szerint minden résztvevő együttes – amint azt a projekt címe is érzékelteti – saját országának régi zenéjéből (is) ad ízelítőt.
A trieszti együttes meghívottja, és ugyanakkor a fesztivál sztárvendége Angelo Manzotti, „az új Farinelli”.
Angelo Manzotti, férfiszoprán, egész életét annak szentelte, hogy újra felfedezze a kasztráltak repertoárját, Monteverdi L’incoronazione di Poppea operájától Rossini Palmirajáig, különös tekintettel a tizennyolcadik századi zeneszerzőkre: Vivaldi, Pergolesi, Händel, Scarlatti, Hasse, Mozart, stb.
Egy hosszú ideig tartó fizikai képzésnek köszönhetően, ami már tizenkét éves korában megkezdődött, Manzotti tökéletesítette az énektechnikáját, amely alapvetően eltér a hagyományos kontratenorok technikájától: egy sajátos módszerrel – amely lehetővé teszi, hogy hangszálainak csak az első része rezegjen, ezáltal csökkentve azok hosszúságát, ami természetesen rövidebbé és egy női gégéhez hasonlóvá teszi – meg tudja szólaltatni a női szopránra jellemző teljes hangterjedelmet, rugalmasságot és volument, mely a felső e-től a mély bariton hangokig terjed.
Miután a híres Rodolfo Cellettivel tökéletesítette ezt a technikát, 1992-ben megnyerte a philadelphiai “Luciano Pavarotti” nemzetközi versenyt és 1995-ben megkapta a Opéra International “Timbre de Platine” díját Farinelli áriáinak első nemzetközi hangfelvételéért. Evvel a műsorával világszerte megszakítás nélkul 1994-ig turnézott.
Angelo Manzottinak nagyon intenzív koncert tevékenysége van, Európa-szerte
fellépett Londontól Isztambulig, Madridtól Tallinig, Velencétől Helsinkiig.Több mint 25 CDje jelent meg, többek között: Monteverdi: Il Ballo delle ingrate (1996), Anonim: Lamento del castrato (1996), Rossini: Palmira (1997), egy Vivaldi-áriak gyűjtemény (1999), a dordrechti “Belcanto Festival” koncertjének élőfelvétele (1995), Haendel “Brute Furie degli orridi abissi” (2001) és egy Campra-motetták gyűjtemény (2002).
Angelo Manzotti egy különleges tehetségű művész, a világ rangos komolyzenei színpadain bizonyított már. Tehetségét, képességeit a tekintélyes zenekritikusok Farinelliéhez hasonlítják, aki az 1700-as években császároknak és királyoknak énekelt.