A Kis-Küküllő Erdőszentgyörgynél

A Kis-Küküllő a Görgényi-havasokban ered, pontosabban a Bucsin-tető közeléből, forrásszintje 1150 m magasan van. Hargita, Maros és Fehér megyén halad át. Hosszát 144 km-re becsülik. Jelentősebb városok a folyó mentén: Szováta, Erdőszentgyörgy, Dicsőszentmárton, Balázsfalva. Sokszor a heves esőzések miatt megáradt a kis folyó és elöntötte a falvakat és a hozzájuk tartozó határokat A legnagyobb vízhozamot (630 m³/s - nagyobb, mint a Tisza átlagos vízhozama Szolnoknál) 1975. júliusában mérték. Ezzel szemben átlagos vízhozama 10 m³/s. 2002-től kezdődően megerősítették a falvakat védő gátakat. A Bözödújfalusi-víztároló is az árvízveszély csökkentéséért épült. Vízgyűjtő területét 2071 km² becsülik. Balázsfalva közelében torkollik a Nagy-Küküllőbe.

            A Nagy-Küküllő ugyancsak a Görgényi-havasokban ered, pontosabban Székelyvarság közeléből, a Nagy-Somlyó hegy tövéből, forrásszintje 1455 m magasan van. Hosszát 221 km-re, míg vízgyűjtő területét 3606 km²-re becsülik. Udvarhelyszék legjelentősebb folyóvize. Fontosabb települések a folyó mentén: Székelyvarság, Zetelaka, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Segesvár, Erzsébetváros, Medgyes, Balázsfalva. Székelyudvarhely várost elérve, hegyvidéki jellegből dombvidéki jellegbe vált változatos horgászlehetőségeket biztosítva ezzel az itt élők számára. A Nagy-Küküllő Balázsfalvánál egyesül a Sóvidékről érkező Kis-Küküllővel, majd együtt folytatják útjukat a Maros folyóig.

Itt Zetelakánál, a régi időkben a Küküllő tutajozhatóvá vált; de csak nagyobb vízállás esetén lehetett erre vállalkozni, mert a majdnem minden helységben fennálló malomgátak megnehezítették a tutajozást. A tutajok 5 öl hosszú fenyőszálakból álltak, melyeket a Gyergyó- és Udvarhelyszék között fekvő hegységekben vágnak ki, és Zetelaka falunál kötöttek össze tutajokká; deszkatutajokat is úsztattak le a Küküllő folyón. A malomgátak megrongálása miatt a kártérítést, mint más folyóknál, [itt is] deszkában fizették ki.

A Nagy-Küküllő

Ez a tutajozás Udvarhelyszék felső vidéke lakóinak az építőfa, deszka és léceladás révén kereseti lehetőség volt; a távolabb, lennebb fekvő helységek számára pedig azzal az előnnyel járt, hogy az építőfát alacsonyabb áron kapták meg. A tutajok többnyire csak Segesvárig és Medgyesig mentek le, és ha ott nem adták el őket, akkor tovább mennek a Maroson.

        A kelet-európai szinten általánossá vált folyóvíz-szennyezések nem kerülték el a Nagy-Küküllőt sem: immár három nagyobb mértékű ipari mérgezés történt a Székelyudvarhely alatti szakaszon. A kisebb lakossági szennyezéseket egyelőre még elbírja a folyó. A lakossági mentalitás-váltás kérdése viszont a Nagy-Küküllő mentén is egyre sürgetőbbé válik.