Kájoni János XVII. századi tudós ferencrendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. „Erdély Pázmányának” is nevezték, munkásságának, humanista egyéniségének igazi értékelésére azonban csak több mint két évszázad elteltével került sor. Méltán tartják a   Székelyföld első és legnagyobb polihisztorának.     Életrajzírói különbözőképpen vélekednek születési helyéről és idejéről, egyik álláspont szerint a Szolnok-Doboka vármegye Kiskájonában született, de valószínűnek találják a Kolozs megyei Jegenyét, mint születési helyet, 1629 végén, vagy 1630 márciusában. Ő maga legtöbbször a latin Joannes Kajoni formában használta nevét.        Jobb családból származhatott, mert Judit nevű nénje a csíki nemes és nemzetes Rácz István várkapitánynak volt a felesége. Bizonyára nénje által jutott kapcsolatba a csíksomlyói ferences kolostorral is. Iskoláit a kolozsvári jezsuita atyáknál kezdte és Csíksomlyón folytatta.

Gazdag, sokoldalú munkásságát 1687 április 25-én Gyergyószárhegyen bekövetkezett halála szakította félbe, ott nyugszik a templomkertben, jeltelen sírban. Kájoni János egyéniségét Domokos Pál Péter így jellemezte:

„Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette".

Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben.      Énekgyűjtő munkásságának legfőbb irodalmi műve a róla elnevezett Kájoni kódex (1634 - 1671) - kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített.  Története igen színes: Egyik tanárától - valószínűleg Seregély Mátyástól -  kapta ajándékba mint kiválóan tanuló diák. Az eredeti szerző már elkezdte a kódex írását. Kájoni folytatta tovább. Idők folyamán mások is dolgoztak bele. Sok értékes preklasszikus és korabeli éneket és orgonaművet jegyzett le és hagyott ránk.

A Kájoni kódex egyik lapja

  A kódex népies táncdallamokat (Pajkos tánc, Oláh tánc, Az én ágyam csak, Más oláh kettős, Ötödik tánc hatodon, Nyíri tánc, Mikes Kelemen tánca, Apor István tánca, Apor Lázár tánca, choreák), néhány világi dalt (Tegnap gróf halála, Lupul vajdáné éneke, A nyúl a vetemények között) és egyházi népénekeket (Stabat Mater, Az gazdag siralma, Bocsásd meg Úristen) őrizett meg. Másrészt megtalálhatók benne a jelentősebb XVI-XVII. századi nyugat-európai zeneszerzők műveinek másolatai (Banchieri, Gagliano, Hassler, Praetorius, Schütz, Viadana).

       A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. Ismert műveiből négy jelent meg nyomtatásban saját kiadásában. Számos műve jelentős az erdélyi művelődés- és tudománytörténet szempontjából, például Magyar herbáriuma, amely másolatban maradt fenn. A Kájoni-féle herbárium 244 gyógynövénnyel foglalkozik, részletesen bemutatva, hogy hol és mikor szedhetők e gyógyerejű növények. Számos beteget maga látott el füvekkel és végezte gyógyításukat is. A fűvészkönyvben leírja a gyógynövények gyógyászati hatásait is.

Kájoni János saját ábécéje, szójele és írásmutatványa 1673-ból

A székely róvásírás "f" (Föld) jele Kájoni János ábécéjéből

Foglalkozott még a régi székely róvásírással is. Ő abban a korban ismerte meg a székely írást, amikor a botra rovás szokása még nem veszett ki. Talán rovásbotról jegyezte le, vagy botokon lévő szövegek alapján állította össze azt az ábécéjét is 1673-ban, amely egy ismeretlen régi betűsorra megy vissza. Ez valamelyes rokonságot mutat a konstantinápolyi felirat ábécéjével is. Kéziratában a "ty" két változata és a "nap" ligatúra alá nem írt latin betűs jelnevet. Kájoni feljegyzett egy másik betűsort is, amely azonban megállapíthatóan Thelegdi János 1598-ban írt Rudimentájára (rovásírást ismertető, kéziratban maradt tankönyvére) megy vissza.