MÁRIARADNA
 Vinzenz Neumann: Máriaradna látképe búcsúsokkal | A török hódoltság előtt a vidék lakossága magyar és román volt. 1541, az ország három részre szakadása után, után a vidék Erdély, s a török hódoltság határvidéke lett. A hódoltság idejében szerbek és bosnyákok költöztek a részben elnéptelenedett területre. A török alól 1718-ban felszabadult egykori Temesköz (Bánság) és a Dél-Partium területére a bécsi udvar a meglévő lakosság mellé elsősorban udvarhű, katolikus és német lakosságot telepített le. E telepítési politika hatására alakult ki Máriaradna környékének soknemzetiségű és soknyelvű képe. Hiszen a németek, s a főként 19. században visszaköltözött magyarok mellett nagyon sok román és szerb, kisebb számban pedig szlovák, bolgár, horvát, cseh, még olasz és francia is települt erre a vidékre. |
| A várat megszálló törökök azonban csakhamar belátták, hogy Lippa várát nem védelmezhetik meg a közeledő keresztény hadsereg ellen. Ennélfogva Lippa várfalainak lerombolásához fogtak. Miután a máriaradnai hegylejtőn épült és Szűz Máriának szentelt fakápolnát is megfosztották kincseitől, és fölgyújtották. A templom égésekor a csöndes idő ellenére az égő zsindelyek átszálltak a Maroson és az ott táborozó törökök sátraira hullottak. A tábor a tűz martalékává vált, sőt a tüzet mindaddig nem is sikerült megfékezni, amíg a török katonák meg nem ölték gyújtogató társukat. A kegykápolna porig égett; csak egyetlenegy tárgy maradt sértetlen a lángok között: a szent Szüzet ábrázoló oltárkép. Egy török lovas katona, szpáhi ezt is el akarta pusztítani, azonban nem érhette el, mert a ló patája úgy nyomódott bele a kősziklába, mint az olvadt viaszba. A ló felborult, istentelen lovasa pedig nyakát szegte. A követ, s a csoda emlékét máig őrzi a templom falába beépített szikla, s az alatta olvasható magyar nyelvű felirat, mely utal az alapító csodára. |
|
„Ím e török lovagolva, e helyre bejutni akarván,
Ménje patája nyoma megörökült e kövön."
Ez az esemény tekinthető a kegyhely alapító csodájának. A hely híre azonban inkább az 1708-as pestisjárvány után nőtt meg, amely Aradon igen sok áldozatot követelt. Egy asszonyt is utólért a járvány. Már három napja halálán volt, amikor egyszerre csak magához tért és a körülállóknak azt mondotta, hogy a járvány, azaz Isten büntetése nem fog addig elmulni, amíg az aradi hívek a radnai Képet nagy búcsújárással meg nem tisztelik. Ezeket mondva, kiadta lelkét. Az esemény híre hamarosan elterjedt. Arad városának lakói körmenettel mentek Máriaradnára, s a Szűzanya közbenjárására a járvány megszűnt. A templomot felújították, majd 1756-ban kolostort építették mellé. 1732-óta az aradiak búcsújáróhelye.
Mindmáig vannak ugyanis olyan búcsújáró helyek szerte Európában, ahová a zarándokok az elnyert vagy remélt imameghallgatásokért és kegyelmekért adományokat visznek. Az ember kötelező jellegű fogadalmat tesz: az Istenre vagy a Szentre bízza magát és megígéri, hogy kérése teljesítése, a „csoda" esetén köszönetét nyilvánosan kinyilvánítja.
Tehát, ha a hozzá folyamodó veszélyből megmenekül, egészségi állapota javul, lelki békéje helyreáll, stb., akkor a mennyei segítőnek adományt ajándékoz, mint köszönete és hálája jeléül.
 Fogadalmi tárgyak | Legtöbbször különféle anyagokból készült ábrázolást adományoztak, ami lehetett a szükséghelyzet valamiféle szimbóluma: részletező képek balesetekről, veszélyhelyzetekről, krízishelyzetekről, szimbolikus és allegorikus tárgyak - konkrétan és képszerűen. A fogadalmi tárgyakat többféleképpen csoportosíthatjuk: mesterséges vagy kézműipari előállítású tárgyak (pl. ember és állatalakok, emberi szervek), közvetlenül a betegségre utaló tárgyak (pl. botok, mankók), nem közvetlenül a betegségre utaló tárgyak (főleg képek), személyes tárgyak, fényképek és szövegek, kollektív fogadalmi adományok, márványtáblák, ékszerek. Máriaradna a maga kb. 2.000 darabos fogadalmi tárgygyűjteményével egyike a legnagyobb gyűjteményeknek Közép-Európában. A kegytemplom szentélyében a különböző testrészeket (kéz, láb, szem, fül stb.) ábrázoló ezüst tárgyak láthatók üveg vitrinekben, a kolostor folyosóin pedig a különböző emberi krízishelyzeteket ábrázoló festmények, vagy szentképek, amelyeknek a feliratai beszélik el az adományozás körülményeit. Úgy látjuk, hogy a képadományozás szokása Máriaradnán tovább él, ha kisebb intenzitással is, mint az elmúlt évtizedekben. |
Máriaradna ferences kolostora, máriás kegytemploma és búcsús ünnepei (pünkösd, Nagyboldogasszony napja, Kisasszony napja - szeptember 8., nagybúcsúja), valamint a kegyhelyhez kapcsolódó képadományozás, s a populáris vallásosság más jellegzetességei szent helyei, tárgyai és alkalmai maradnak a magyar és a német nyelv és kultúra térvesztése ellenére is.
 A kegytemplom |  A Szent Rókus szobor |
A mai kegytemplom alapkövét 1756-ban tették le, barokk stílusban. 1767-ben a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy istentiszteletet tarthattak benne. 1782-ben a tornyok felépítésével elkészült teljesen. II. János Pál pápa a kegytemplomot 1992. március 25-én basilica minor rangra emelte.
Számtalan csoda, mely az évszázadok alatt itt a kegyhelyen történt és a ferencesek életöröme biztat és hívogat, hív az élet megünneplésére: pihenésre, eszmélésre, ujjongásra. Az élet szépség, ajándék, boldog öröm. Ennek a megvillanását és átélését, a léleknek ünneplőbe öltözködését lehet érezni itt Radnán.
Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 186-187.old.
Dr. Barna Gábor: Máriaradna és környéke.
- MÁRAMAROSI FATEMPLOMOK
- KIS- ÉS NAGY-KÜKÜLLÕ
- KÁJONI JÁNOS
- MÁRIARADNA
- HÍRMORZSÁK - Március - 2010