Szilágyság az ország északnyugati részén, történetileg az Alföld és Erdély közt elhelyezkedő földrajzi, néprajzi tájegység. Jóllehet egységes földrajzi táj, mégis a történelem folyamán általában két megyéhez (Kraszna, Közép-Szolnok) tartozott. Földrajzilag a Szamos folyó két oldalán elhelyezkedő dombság. Az Érmelléki-hegységgel és a Szilágysági-Bükk hegységgel együtt a Szilágysági-hegyvidék részét képezi. Északról a Szilágysági-Bükk hegység, keletről a Lápos folyó, délről a Meszes-hegység és a Réz-hegység, nyugatról az Érmellék és az Érmelléki-hegység (Érszőlősi-dombság) határolják. Felépítése üledékes kőzet, mészkő.

A Szilágysági-medence területén az harmadkor kezdetén tenger hullámzott. Máig kerülnek itt felszínre tengeri csigák maradványai, mint például a Szilágyságban levő Füzespaptelek határában a Hodobastynie nevű hegy, mely megszámlálhatatlan mennyiségű megkövült csigát tartalmaz.

A Szilágyság neve latin nyelven  Sylva, Sylvania, azaz „erdőség”, feltehetőleg innen nevezték később Erdélyt Transsylvaniának, Szilágyságon túli, azaz „erdőn túli” területnek. A Szilágyság egyik legkorábbi tájnevünk, a 14. sz.-tól említik a források. A fennmaradt adatok szerint a Szilágyságot a magyarok a honfoglalás után nem sokkal már benépesítették. Előttük itt gyér számú szlávság élt. A középkorban magyar népességű volt, csak a 15–16. sz.-ban bomlott meg etnikai egysége a beköltöző románokkal, majd a 18. sz.-ban néhány németek által is lakott községgel (pl. Hadad).

A Wesselényi-kastély Hadadon

A Szilágyságon belül több kisebb néprajzi tájegység is kialakult:

Kraszna-vidéke

A zilahi belvárosi református templom

Központjai: Szilágysomlyó, Kraszna, Zilah. A vidék elsősorban jellegzetes viseletével különül el a környező területektől. Népi építészetének jellegzetes alkotásai az úgynevezett venyigés pincék (Kraszna), valamint Krasznarécse, Magyarkecel monumentális haranglábai, és Kraszna négy fiatornyos-árkádos-kazettás  református temploma.

 Berettyó-mente

A folyó Márkaszékig tartó szakaszát értjük Szilágynagyfalu és Berettyószéplak központokkal. A honfoglaló magyarság korán megszállta ezt a vidéket. A helynevek tanúsága szerint hajdan az egész területet tölgyerdők borították, melyekben bölények tanyáztak. Innen származik a Bölény-mező elnevezés. 

E kistáj déli részén, Alsóvalkó közelében, közvetlenül a tatárjárás után épült meg Kraszna vármegye kővára, Valkó vára. 

A táj középpontjában fekszik a vidék legnagyobb települése, Szilágynagyfalu.
E tájegység népviselete, építkezése magán viseli a közeli Alföld kultúrájának jegyeit is, de a hagyományos paraszti kultúra napjainkra már sokat veszített eredetiségéből.

Tövishát